Tudsz a sorok között olvasni?

A lényeg mindig előtted, pontosabban: az orrod előtt hever. Legfeljebb senki nem ragasztotta rá élénksárga post-ittel, hogy “szia, én vagyok a legfontosabb tudnivaló!” A lényeglátás azonban tanulható, mégpedig egy egyszerű, de csodajó módszerrel.

Ha van egy kesztyűgyárad, ami sálakat és sapkákat is készít, örülsz a hosszú, hideg télnek. Kommunikálhatod ugyan, mennyire jó lenne, ha csodálatos, a Kanári-szigetekre jellemző klíma uralkodna itt is, de ez nem több felszínes szimpátiakeresésnél, hiszen a megvalósulása esetén a. profilt kéne váltanod b. tönkre mennél. Muzulmán országban nem árulnak Mária-medálokat, ahogyan egy katolikus államban viszonylag kevés imaszőnyeg fogyhat.

Talán azt kommunikálja a sörgyár, hogy mértékkel fogyaszd a termékét, de örül, amikor 24-es zsugorban viszik a dobozos malátaszörpöt. A gyártót jogszabály kötelezi a cigis dobozon látható rémisztő feliratok és ábrák nyomtatására, de ha komolyan egészségtudatos lenne, nem gyártaná és árulná a termékeit. A fegyvergyár áldozhat tetszetős összegeket a békefenntartásra, de mi az ő valós érdeke? Végtelen hosszan tudnám és tudnád te is sorolni a példákat. De miért is beszélünk ma erről?

Ideje leporolni a sorok között olvasás tudományt. Amennyiben még nem birtoklod, akkor porolás helyett sajátítsd el! A fenti felsorolást tovább gombolyítva számtalan történelmi példát lelhetsz, ahol a szavak és a tettek élesen elváltak egymástól. Az érdek mindig erősebb a szónál. Ez alapvetés. Lehet a békéről szónokolni, mozgalmat indítani, de amikor a háború finanszírozása adja a fő jövedelmet, az valahol sántít.

Gyerekkoromban dívott az „itt a piros, hol a piros” játéka. Egy nagyobbacska kartondoboz szolgált játékasztalul, azon három gyufásdoboz fiókot lefordítva bűvölt a játékmester. Ha a ~~palimadár~~ játékos eltalálta, melyik alatt lapul a piros szivacsgolyó, a pénze dupláját kapta vissza. Régi, klasszikus, jól bevált és mindig működő szélhámos-trükk. A játékmesterek hihetetlenül ügyesen, művészi szinten űzték az ipart. Valójában egyik doboz alatt sem volt golyócska, azt kicsenték, majd a felfordítás pillanatában, a szem számára érzékelhetetlenül pattintották vissza.

Sokat néztem és nem láttam a trükköt. A palimadarak vonzásához csalimadarakat alkalmaztak. Ilyen minőségben a kopott ruhájú nyugdíjas néni és az utolsó trimeszterét töltő várandós anyuka is közreműködött, akik könnyezve, hálásan fogadták az akkoriban nagy pénznek számító plusz ötszáz, vagy ezer forintot. A legszebb az egészben az eszközigénytelenség volt. Ha és amennyiben jelzett a figyelőszolgálat, azonnal elszaladtak; a nagy doboz, a gyufás skatulyák belei és a golyó ott maradtak, hiszen nulla piaci értékkel bírtak. A ~~jard~~ rendőr már csak hűlt helyüket üthette bottal. Úgy, ahogy volt, egy végtelenül tisztességtelen, emellett zseniális üzleti modellként működött sok éven át.

Lehet, hogy most is golyót bűvölnek a szemünk láttára, de már magasabb szintű a játék? Talán már észre sem vesszük, hogy részesei vagyunk egy zéró összegű játszmának? Ahol kizárt dolog nyerni, hacsak nem vagyunk beépített palicsalik? A helyzet nem ilyen rossz azért, nyugalom. Olvass a sorok között! A játék megváltozott, mások a szabályok is. Figyelj, tanulj, sajátítsd el az új tudnivalókat és valós nyereményre teszel szert: nem gyűrött Adykra és Bartókokra, mint harminc éve, hanem annál sokkal többre: mind spirituális, mind anyagi téren értve, mert előbbiből következik az utóbbi is, ha és amint megérted az energiaáramlás jellegét és fontosságát. Csak olvass a sorok között, kerüld el, hogy indulatvonatokra ülj fel és használd a benned élő józan paraszt csavaros eszét. Emlékezz, a nyáj szereti a nyájságát (milyen érdekes, hogy a nyájas jelzőt kikre alkalmazzák…), de neked nem kell bégetned és oda tartoznod. Emlékezz arra is: a világot a kérdőjelek vitték eddig is előre, ez most is így történik és így is lesz.

kép: pixabay.com