Vasárnap találkozik a Rák zodiákusában járó Vénusz az Ikrek csillagkép alfa csillagával, a Castorral. Castor az ikerpár halandó fele, Pollux örök életű, ám Castor „átlagos” földi életre ítéltetett. A csillagos ég felé fordítva tekintetünket, ez a fényüzenet ráirányítja figyelmünket a bennünk élő mulandó dolgokra. Lássuk meg, vegyük észre, mi az, ami „halandó” bennünk, nem szó szerinti értelmezésben természetesen. Ismét forduljunk az analógiás gondolkodás szuper felismeréseket hozó csodaszeréhez, hogy tisztán lássuk önmagunkat.
Lehet, hogy mulandó és örök birokra kél odabent, talán érezhetünk vívódást, egymásnak gyürkőzést, de ez mind-mind inkább érzelmi síkon történik és nem hasonlítható lelki pankrációhoz, mégiscsak a Vénusz érintett; a szépség és harmónia planétája pedig nemigen hoz ordítva hányós megéléseket. Ha pedig igen, azért aktívan tettünk korábban. Amikor a bennünk élő halandót keressük, olyan dolgokra gondoljunk, amiknek a megváltoztatásával, nemesítésével eljuthatunk az örök, a mulandón túli (nem azonos a nyúlon túli…) minőségekbe. Lehetőségünk van belső munkánkkal, érzelmi alkímiánk segítségével átmenni a hídon, a keskeny pallón és transzformálni a halandót a halhatatlanba.
A Vénusz kapcsolatbolygó is. Érdemes itt is szétnéznünk, észrevenni, megérteni, mely emberi kapcsolataink tartoznak a mulandó oldalra és melyek az örök fényűre. Ez nem ítélkezés, „csupán” tisztánlátás. Emlékezzünk, az Ikrek csillagképéhez nagyon is hozzátartozik a szeretet: minden vetélkedésen, játékos egymással való kakaskodáson és próbatételen túl ott az egymás iránti, mindenen túlmutató szeretet. Emlékezzünk Polluxra, aki a halálból kérte vissza testvérét, Castort Zeusztól; ehhez pedig nem más adott neki erőt, mint a végtelen szeretet.
kép: www.pinterest.com
