2015. ápr 26. 0

Ülőmunkát végzel? És nem labdán ülsz?

Alcím: hogyan változtassuk meg gyökeresen irodai életünket napi 5 (öt) forintból?

A legtöbbünk ismeri azt a kellemetlen, tompán hátfájós érzést, ami az ergonomikusnak csúfolt forgószékekhez kapcsolódik. Azt a sajgást, ami az irodai munkanap vége felé kérlelhetetlenül tudtunkra adja létét; amikor már a fészkelődés sem segít. Ha nem áll módunkban azonnal munkát váltani és vízicsúszda-tesztelőnek állni, akkor induljunk el a könnyebb ellenállás irányába: komfortosítsuk a meglévő keretrendszert.150426labda

Az átlagos munkanap legtöbb idejét abban a bizonyos székben üljük le; amikor nem verjük a billentyűket, akkor is benne ülve ebédelünk, telefonálunk, stb. Vegyünk egy mély levegőt, majd toljuk félre a széket, nagyon jó lesz táskát tárolni, kisebb poggyászoknak, szatyroknak a későbbiekben, de a fenekünkkel köszönjünk el tőle. Ezután levegő kifúj és a kollégák értetlenkedése és röhögcsélése közepette vegyük elő a kartondobozból frissen megvásárolt fitneszlabdánkat. Pár perc intenzív strandpumpás lábmunkával mutassuk meg, hogy a csoffadt kis gumimaci kiteljesedve hatalmas örömbogyóvá nemesül. Ezután üljünk rá és fültől fülig vigyorral pattogjunk párat. Érdekes megfigyelést tartogat a munkatársak kipróbálási hajlandósága: a bátrabbak nyíltan ráülési lehetőséget kérnek, a sunyító meg túlórázik és csak behúzott szalagfüggönynél meri rátenni a hátsóját.

Labdán ülve nem tudunk sem testileg, sem lelkileg annyira befeszülni a rugózás, a rugalmasság miatt, a stressztűrő képességünk megugrik. A vidámság, a mosoly (gyakran vigyor) mindennapos társsá válik. A labdán ülés nem egyeztethető össze a búval párzottság kornyasztó állapotával.

Rövid időn belül azt vesszük észre, hogy magányos őrültből hirtelen trendteremtővé avanzsálunk és itt is, ott is megjelennek a színes bogyók a rugózó kollégákkal. A gömbölyű forma, a vidám szín a tudatalattinkban bónuszként a gyermekkor labdázós élményeit hívják elő, az akkor megélt vidámságot, gondtalanságot.

Miért pont napi öt forintból érhető el mindez? Egy átlagos labda nyolcezer forintos árával, évi kétszáz munkanappal és 8 év élettartammal kalkulálva pontosan öt forint a mulatság ára. Megéri!

Hogy mindenki komolytalannak fog tartani emiatt? Na és? Az élet az örömökről kell szóljon (szép magyar szavunk az ÉLETÖRÖM – csupa nagybetűvel) és minden eszközt bátran ragadjunk meg, ami ebben segít. Illetve fújjuk fel és üljünk rá!

Vidám labdázást Nektek!

Utóiratként nem hallgathatom el, hogy közel tíz éven át egy Zsiguli-kék labdán ültem még irodista koromban. Jelenleg egy fűzöld labda boldog tulajdonosa vagyok, bár már ritkábban kell rajta ülnöm. Labdás karrierem egy multicégnél indult és tucatszám találtam követőkre. A labda legjobb lelőhelye a gyógyászati segédeszközbolt, ahol a megfelelő méret kiválasztásában is segítenek.

fotó: www.vitalzone.hu

Szólj hozzá(nk)!