2017. dec 06. 0

Egy gondolatsor a befelé fordulásról

Advent ideje van és ez rengeteg formában ölt testet, a soha vissza nem térő akciós karácsonyi ajándékvásárlástól kezdve a készülődés stresszén át széles a ránk ható erők spektruma. Emlékezzünk, engedjük énünk bölcsebb, felettes részének óhaját (is) érvényesülni: forduljunk befelé. A nappalok nem véletlenül rövidülnek, a látható fény hibás működés nélkül csökken; ez az időszak a magunkkal töltött értékes, minőségi időről (is) kell, hogy szóljon. Könnyű beleesni a csapdába, könnyű önmagunkat keresztre feszíteni a többfrontú elvárásnak-megfelelés Golgotáján, de emlékezzünk: nem ennek van itt az ideje. Rendben lévő, hogy a világ megváltozott és nem vonulunk el barlangokba hetekre remetéskedni, ám ez a változás a javunkat szolgálandó, nem pedig a felőrölésünkre született. Ne engedjük ki kezünkből a gyeplőt, ha pedig már úgy érezzük, kicsúszott, hát szépen, de határozottan vegyük vissza.

Legyen termékeny, pihenős-merengős, látszólagos, mérhető célt nem szolgáló időnk egy fotel mélyén. Legyen időnk lassan, kortyról kortyra, a zamatokat maradéktalanul kiélvezve meginni teánkat, kakaónkat és megpihenni a rohanásban. Nézzünk körül (rosszabb esetben nézzünk a tükörbe): hány embertársunk kerül Karácsonyra a mosógépben mosott és ezres fordulaton kicentrifugázott perzsamacska állapotába. Nem jó. Lassítsunk, ha csak időnként, ha csak kicsit, de a minőség már akkor is ott van. Tudassuk az égiekkel, az Univerzummal, hogy írjunk bár XXI. századot és legyen minden tele kütyüvel, ám nem szakadtunk el a gyökereinktől, ahogyan az antennáink is a végtelen, csillagos kék égbolt felé vannak „bekötve”.

Amikor tevőlegesen kinyilvánítjuk, hogy igenis van időnk magunkra (ismételten aláhúzandó: a minőség fontosabb a mennyiségnél), belső örömmel, derűvel készülünk az ünnepre, helyesebben az Ünnepre, akkor az ünnepélyesség érzése egészen mélyen belül érkezik meg, csírázik ki és hoz szebbnél szebb virágokat. Tudjuk, tartsuk észben, hogy ezek az ön-idők, én-idők, nevezzük bárhogy, örökfényű csodalámpásokat gyújtanak lelkünk mélyén, melyeknek fénye a csillagokéval harmonizál, így ragyogva be létezésünket. Mindössze egy döntést hozunk meg, a többi már magától megy.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!