A megszületett Fény világosságát használva érdemes rámutatni egy – elsőre – ellentmondásos jelenségre, az ünnepvárásra. A csillagokra néző és figyelő, kozmikusan (is) tudatosuló ember tisztában van vele, hogy Szenteste és Karácsony napjai, bármily’ szépek és meghittek, de már napokkal lemaradva követik a lényeges történéseket hordozó energiák fordulópontjait, hasonlatosan a nyári napfordulóhoz és Szent Iván napjához. Mégis fontosnak tartom leírni, hogy várhatjuk örömmel, készülődéssel telten az „ünnepeket”. Elég, ha mi tudjuk, hogy a fontos dolgok megtörténtek, nem kell sem kérkedni, sem nagyra lenni a tudással.
Engedjük meg magunknak, hogy szeretteinkkel ünnepeljünk, mert az együttlét jelentősége és a szeretet ereje mindennél fontosabb. Ebből a perspektívából vizsgálva pedig tökmindegy, hogy mi van az égen annak a számára, aki amúgy sem foglalkozik a csillagok üzeneteivel. Működjünk bölcsen és kioktatás helyett elfogadó szeretettel fogjuk meg társaink, testvéreink kezét és merjünk együtt ünnepelni velük. Nem képmutatás és nem hazugság, avagy nincs miért szétrugdosnunk mások homokvárát csak azért, mert tudjuk, hol és mikor épült a kőnél maradandóbb fényépítmény. Bölcsüljünk a szeretet erejével és értsük meg, majd működtessük életünkben, hogy ez az erő a maga mindig célt érő módján jobban tud emelni, mint a pontos, de leckéztető indíttatással alkalmazott tudás (ami így ismeretté silányul).
kép: wall.alphacoders.com
