A karácsonyfadísz színes és üvegből készül. Egészen vékony, könnyen roppanó, festett üvegből. Ez az én alapbeállításom, a gyermekkorból hozva. Tetszenek a szalma- és fa függelékek, hogyne. A fahéj és csillagánizs-költemények úgyszintén. De az üvegdísz mindenek felett, mert oda kötődtem be. Ők egyszerű áhítat-kapcsolók. Nem miattuk érzem, de kellékei az ünnepnek.
Ritkán, azaz évente egyszer lépnek színre; valahogy nem jut eszembe júniusban nézegetni őket. Életük legnagyobb részét kartondobozban töltik, hogy aztán napfordulótól vízkeresztig a bennem élő kisfiúra mosolyoghassak tükrükben.
Nehéz objektíven látnom őket. Néha azért megpróbálom. És igen, némelyik fakult; olyan is akad, amelyikről már itt-ott pereg a festék. Többen kifejezetten giccsesek, sőt, továbbmegyek: ízléstelen is csüggeszkedik a fenyőfán. Sebaj. Nem terveztem sose, hogy esztétikai versenyen induljak karácsonyfa-fotóval.
A díszek szimbólumok is. Mutatják: rend van. Rend, mert itt vagyunk. Törékeny üvegben csillogva mutatunk egy kicsit a gyermekkorból. Fényt vetítünk a belső gyerkőcre, hogy emlékezz: sose szabad megkomolyodni; ha ez a felnőttség, akkor köszönöm, nem kérem.
A Hétrenézőt talán most a legkönnyebb összefésülnöm a bevezető szöveggel. Mert az égi történések és a róluk szóló (vagy egyéb szálat gombolygató) írások talán haloványan emlékeztetnek fára akasztott szódíszekre. Íme, a múlt hét függői:
A hátráló mozgásba kezdő Vénusz egészen elbűvölő színekben pompázik; csillogása soha nem nevezhető talminak. Még akkor sem, ha valódi értékeit nem nyomja az orrod alá, ahhoz neked kell felfedezned őt.
A Merkúr-Vega találkozó ezzel szemben egyszerűen szépséges. Bonyolultság nélkül ragyogó, magasztos és fennkölt. Hogy ne kelljen még gondolnod sem arra, hogy ez esetleg nem érkezhet meg a te életedbe.
Vöröses árnyalatok legszebbike a Mars-Antares találkozó fénye. A lelkesítő erő a legmagasabb szeretettel ötvözve finoman szólva is turbósított karácsonyi ajándék a legeslegfelső polcról.
Klasszikus bikolor, két színben tündöklő gömböcske mesélt a hátrányok előnnyé fordításáról. Ha nem is fekete és fehér, de a végletek egyidejű szépségét láttatja meg veled.
Hasonlóan készült az a dísz is, ami megmutatja, hogy teljességgel kizárt, hogy valami csak és kizárólag rossz legyen. Érdemes főhelyre akasztani őt!
A csúcsdísz a Szenteste „szent” jellegének tudatosítása. Bár eddigre már három napja megszületett a fény, december 24-én mégis jogos Szentestét ünnepelnünk.
Végül arról is szót ejtettünk, miért nem írható le egy-egy bejegyzésben, hogy mit jelent a te képletedben, egészen pontosan számodra egy-egy égi állás. Még ha vonzó lenne is a lehetőség.
A jövő hét elragadó darabjai pedig így néznek ki, tömören:
Vénusz-Plútó-Merkúr hármas együttállás – kirobbanóan szép és ütős egyben.
A Jupiter megérkezik a Halak asztrológiai jelébe. Persze helyesebb lenne hazaérkezést írnom. A Neptunusszal társulva uralja a zodiákus „utolsó” szeletét; ez a jegyváltás tehát bátran nevezhető otthonra találásnak.
Jut még újholdból is egy markáns „példány,” mégpedig a Bak jelében. Szokásosan azonban a csillagképi környezet rejti a lényeget – és a magasabb rendű szépséget.
A Jupiter jó példáját a Merkúr is követi; a jövő év elején jegyet vált – eléri a Vízöntő cikkelyét. Azt hiszem, erre szokás mondani, hogy tiszta vizet a pohárba és beszéljünk a nyílt kártyákról tabuk nélkül.
A naptári év utolsó Hétrenézőjét (ismét és szokásosan) öröm volt megírni. Szeretem, hogy hétről hétre elkényeztetnek az ég témái. Jó érzés ilyen kozmosz „alatt” krónikásnak lenni.
kép: pixabay.com
díszek, égi állások – csillogás és szépség, akár a fán, akár a Kozmoszban
