Hétfőtől szerdáig áll együtt a Vénusz és a Jupiter a Nyilas asztrológiai jelében – a hatás legerősebben kedden lesz érezhető, ekkor egzakt a bolygótalálkozó. Ebben az energiában összefonódik a magas és magvas tudás a harmónia megteremtésének késztetésével: készek vagyunk mozgósítani mindazt az eddig esetleg szunnyadó, de bennünk élő időtlen bölcsességet, aminek segítségével elérhetjük és megtarthatjuk az egyensúly állapotát. Kiváltképpen jól hat ez az erő a kapcsolatainkra; mégpedig kettős olvasatban: egyrészt a Vénusz kapcsolatbolygó, másrészt a Nyilas cikkelye az együttműködések, a társulások, csoportosulások jelölője (is). Ebben az együttállásban kicsit ki tudunk szakadni az individualizmusnak címkézett nihilből, amikor a világ saját magunknál ér véget. Megadatik az a tudás, amivel környezetünket érzékeljük és elhelyezzük a rendszerünkben, hiszen valódi és méltó pozíciója van mindennek és mindenkinek életünk szövetében.
Milyen érdekes ez a szó: szövet. Az életünk akkor teljes, ha szövetségekben élünk; egyéni létezőként cérnaszálak vagyunk, akik önmagukban is értékesek, ám együtt, összefonódva egy olyan kiterjedést, olyan minőségi testesülést tudunk képezni, amit egy lineáris vonal önmagában soha. Ugyanez igaz arra is, amikor valamely nemes cél elérésének érdekében (össze)szövetkezünk: az energiák külön-külön egy-egy egységet jelentnek, ebben a formátumban azonban sokadik hatványra emelkednek. Ide kívánkozik egy régi falfirka valamelyik híd pilléréről: magyarázd el egy pontnak, mi az a gömb.
(Pár)kapcsolati vonatkozása talán a legerősebb a két planéta összmunkájának: képesek vagyunk rendbe tenni, visszavezetni a harmónia útjára a kapcsolatot. Az együttállás a Kígyótartó gyógyító, beavató csillagképben jön létre a Tejúton, az Istenek Útján: a legmagasabb energiák segítenek az egyensúly megteremtésében/visszaszerzésében. Elképzelhető, hogy a „cselekvési tervet” meditációban, imában kapjuk meg, hiszen a Jupiter főtevékenysége szerint ezeken a területeken is igen jó teljesítményt nyújt.
kép: www.pinterest.com
