A hírlevél intézménye olyan, mint a lagziban, pirkadat előtt rummal kínálni az amúgy is holtrészeg fiatalokat. Előző este óta folyamatosan vedeltek, mostanra inkább korhelylevesre vágynak, s többen az újabb pia puszta gondolatától retrográd gyomormozgást produkálnak, azaz sírva hánynak egyet. Az átlagember a hírlevelekre reagál ilyesformán. Én is, nyilván.
Egy időben nyakra-főre feliratkoztam minden szir-sz@rra. Amikor a laptopom bosszús fésűkagyló módjára csukódott össze, hogy a kezemre csapjon, észbe kaptam. Túlzás nélkül: napi 10 percet ölt el az életemből, hogy olvasatlanul kitöröljem őket. Jó, heti két-három – számomra valóban – értékes küldemény is jött, de a többi.. Szemétre való bullshit. Aztán nagy levegőt vettem. Olyan öblöset, hogy beköhögtem tőle, de el is határoztam: másnap én játszom a digit-Rambót. Még nevet is adtam az eseménynek:
Great Unsubscribe Day. Rövidítve: GUD. És igazán very good élményt jelentett az összes felesleges szemét alján kiböngészni, melyiktől hogyan szabadulhatok meg. Mint amikor kiszeded a beléd fúródott, mohó kullancsot. Csak az arra érdemes tartalmaknak kegyelmeztem; mit mondjak, nem sokan maradtak. Ez a nap pedig megerősítette korábbi elhatározásomat:
A saját hírleveleimben mindig értéket adok. Bár az összes kufár ezt állítja, én igenis tartom magam hozzá; utálnék alfelet formálni a számból. Ezért nem tukmálok rád fröccsöntött bisz-baszokat, semmi temus naprendszer-modell vagy pult alól elérhető szinasztria. Még unit-linked biztosítást sem akarok rád melegíteni, ahogy a fél vesédre sem tartok igényt.
Igényes cikkek, extra témák; olyasmi, amit az általános fórumokon nem teszek közzé. Ezt csomagolom hírlevélbe és dugom derék villanygalambjaim csőrébe, hogy kiröppenjenek ahhoz a pár ezer emberhez – átlag két hetente. Mert itt azért elvéreztem:
Két hét gyakoriság. Ha törik, ha szakad, még a kávé betiltása és a malátamezők kiszáradása esetén is így indítom őket útjára. Hát ez nem jött össze; egyszer majd’ egy hónapig nem jutottam hozzá (és nem, nem előzetesben ültem). De még valamit szoktam a hírleveleseknek javasolni:
Kérdezzenek. Kérdezzetek. Én meg felelek. Azaz: kérdezz-felelek. Élőben, de online, hogy a Kajászóalsóremetei tanyabokorból éppúgy becsatlakozhass, mint Monacóból. Erre – is – jó a zoom.
Egy óra, amit együtt töltünk és legutóbb másfélre hízott, mint a szerényebb közbeszerzések költsége. Mondjuk érthető is:
Beszélek az aktuális égi mozgásokról, pár hónapra előre, de sok-sok improvizálással. Persze nézem a csillagállásokat, de a kérdések tükrében is formálódik a mondandó.
Kérdezhetsz előre, írásban, de ott helyben is; pötyögve és fennhangon, ahogy neked jobb. Aki ordít, annak a mikrofonját távolról le tudom némítani; ez olyan észak-koreai lehetőség, amit imádok a zoom-ban.
Ha tetszik, fel tudsz iratkozni.
Ha szeretnél velem tartani jövő szerdán este hattól egy emlékezetes Kérdezz-felelek-en át, ne habozz.
Ha jól hangzik szuper hangulatú körben beszélgetni egyet, úgy ezen a linken, az oldal alján megteheted: https://ladonyijanos.hu/
Ezzel máris a zártkörű rendezvény belső magjában találod magad. Hétvégén pedig újra kiküldöm a november 19-re szóló (jövő szerdai) meghívót.
Addig lesz időd kérdést faragni.
u.i.: igen, a legnagyobb szakmai bakimról pont ilyen körben beszéltem először; komolyan, büdösre izzadtam magam.
kép: ladonyijanos.hu
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
