A szeretetnél semmi sem egyértelműbb. A Nap-Antares együttállás előestéjén kevés nyilvánvalóbb dolgot jelenthetnék ki. És mégis: semmi mást nem övez ragacsosabb katyvasz, mint a híres-legendás szeretetet. Ez az égi apropó késztet rá, hogy hamar tegyünk rendet, mert amíg ezt el nem végezzük, koromsötétben tévelygünk, mint csillezörgés emléke a bezárt bánya legmélyén.
Nem kell mindig, mindenkit szeretned és legfőképpen ne várd el, hogy ugyanazt a szeretetet érzed például a gyermeked vagy éppen a NÉBIH-ellenőr iránt. Sokan mondják, mint valami betanult szorzótáblát, hogy a spiritualitás útját járó ember szeresse embertársait. Ez inkább ezotrágya; büdösebb, mintha bélbeteg kuvaszok potyadékát érlelnénk a tűző napon két hétig. Mert a szeretet ennél többet érdemel. Te is, csak szólok.
Az önző, csökönyösen csökött főnöködet, az izzókészlet meglétét reklamáló igazoltató közeget, az éjjel kettőkor 120 decibellel Kis Grófót bömböltető szomszédot sose akard szeretni. Soha. Az önmagad csúnya és fájdalmas megerőszakolása lenne; amíg pedig nem sikerül – és soha nem fog, ezt innen garantálom – épp olyan kellemetlen lenne, mintha bizony azt az akaratod ellenére való üzekedést készítenék elő. Hagyd a francba, ajánlok helyette jobbat. Olyat, ami tuti működik, kipróbáltam.
Semleges elfogdás. Tűzd ki célként – ne mást, ezt. Minden olyan létező esetében, ahol nehezedre esne az illetőt szeretni, mert amúgy nem is kell. Csak elhitették veled, hogy az kötelességed, mint biztonsági övet használni, kezet mosni pisilés után és homlokráncolás nélkül adót fizetned.
Amikor a nemszeretem, netán ellened törő, neked kárt okozó gerinctulajdonosokat már nem akarod sem elásni, se kinyírni előtte, hanem megbékélsz létezésükkel, az üdvös. Mindezt erőltetés nélkül – az út nem feltétlenül könnyű és olykor rövidnek sem mondható. De ne akard őket szeretni, mert ha rágörcsölsz, magadat látod utolsó, sz@r alaknak, arra meg semmi szükséged, mint jegesmedvének a prémes télikabátra.
Immár büszke, adott embereket a megfelelő helyzetben semlegesen elfogadó valakinek mondhatod magad. Kiérdemeltél egy fél tálca islert, egy öblös bögre gőzölgő kakaót, vagy inkább fahéjas-fűszeres forralt bort. Imígyen feltöltődve pedig irány, szeressünk is már végre!
Magyarul szeretünk. Imádom édes anyanyelvünket, ám itt nem kényeztet el túl sok szinonimával. Ergo neked célszerű résen lenned, nehogy ugyanazt érts azon, hogy „szeretem a málnafagyit mogyoródarabkákkal” mondaton, mint „szeretem a kedvesemet” és főleg „szeretem a gyerekeimet.” Ugyanazt a szót a szeretet számtalan minőségére használjuk. Ha nem akarsz XXI. századi Kazinczy Ferenc lenni, akkor a nyelvújítás helyett tudatosságod növelésével érhetsz el eredményt. Megjegyzem, én is az utóbbi módot választom, a fenének hiányzik, hogy több generációra való diák gyűlölje még az emlékemet is…
Antares. Így hívják a Skorpió csillagképének legfényesebb, alfa csillagát. Szerintem a legszebb és legjobb a végtelen kék égbolt valamennyi ékköve közül, de – személyes érintettségem miatt – nyilván az elfogultság hangja is szól belőlem. Az Antares a létező legmagasabb polc legfelső részén trónol, ha árucikk lenne, s nem csillag, úgy a húszéves aszú-esszencia és a Dom Perignon pezsgő között kapna díszhelyet a boltban. Őhozzá tartozik az elvárásoktól és feltételektől mentes szeretet, amit többet csépeltek a legmakacsabb gabonakalászoknál is.
Tabut döntök, illúziót török: saját gyereke(i)d és kedvtelésből tartott házi kedvenceid iránt tudod csak vegytisztán érezni és áramoltatni a szeretetet. A lurkókat hadd ne magyarázzam meg. A jószág esetében gondold végig: talán Dezső, a disznó imádnivaló négylábú. Megeshet, hogy egészen emberi a tekintete, kedvesen röfög és fiad-lányod lovagol a hátán, amikor pedig meghúzod kunkori farkát, mindig bejön a tippmixed. Egyszer azonban felvirrad Dezső röfi utolsó napja: elérte a vágósúlyt, szereztél böllért és áthívtad a barátokat. Ekkor szíven szúródik, majd feldolgozod, bélbe töltöd és megeszitek. Talán nosztalgikus hangulatban, ám sose szeretheted úgy a haszonállataidat, mint a kutyád, macskád, tengerimalacodat. Vagy éppen komodói varánuszodat, bár én vele vigyáznék, bármilyen imponáló hüllő is. A társadat sem, más okokból, de az külön cikk tárgya lenne.
Az Antarest a régi korok nálunk jóval bölcsebb emberei a világot tartó négy oszlopcsillag egyikeként tisztelték. Sőt: a Tejutat stabilizáló oszlopok közé is befért; egyedül ő képez metszetet, ezzel is igazolva, hogy kivételes energiájú, egyszerűen csodaszép és csodajó. Még én sem tudok róla profán módon írni, nem is szabad, úgyhogy inkább vállalom a nyálas ömlengés vádjait – ez esetben belefér.
November 30. és december 3. között egzakt a Nappal való együttállása. Itt abszolút önkényesen kicsit nagyobbra szabtam az orbist (magyarul hatókör, s nem ’hatökör,’ ahogy egyszer ki akart javítani az autokorrekt). A Nap központi csillagunk, egyben alanyi jogon a szív és a szeretés égiteste is, hogy a rálátást és megvilágosodást ki ne felejtsem. Ha összeolvassuk, az legalább olyan örömmel jár, mint december hatodikán édességgel teli csizmát találni az ablakpárkányon:
A legmélyebb szeretet-minőségeiddel tudsz összekapcsolódni. Ha úgy érzed, jelenleg kilátástalan és nehezen elviselhető az életed, úgy a szeretet a remény köntösében találhat rád. Azért jó tudnod róla, mert így várod, ajtót nyithatsz, mikor halkan kopogtat, megkínálhatod egy csésze teával és marasztalhatod – hogy a szeretet ne átutazó vándor, hanem igazi élet-társ legyen. Veled, benned, általad. Úgyhogy, drága barátom:
Szeress bölcsen. Ahogy megbeszéltük.
u.i.: jóval az antaresi minőségek szintje alatt ugyan, de valahol szeresd olvasni a napi előrejelzéseket, mert egy kozmikus zseblámpával igyekszem rá-rávilágítani, mi történik éppen és ez hogyan segíthet neked. Már ha te is akarod.
János
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
