Ezzel a cikkel hetek óta adós vagyok, ami igazi ’nemszeretem’ állapot. Úgyhogy most leültem a seggemre és megfogalmaztam a Bükkről szóló gondolataimat. Előre szólok: személyes jellegű írás, különösebb spirituális tartalmat ne várj tőle. Bár a Bükkről írok, a Mátrával kezdődik az egész, ott csippentem fel a szálat. Vagyis még korábban; nem baj egy kis kuszálás, hogy aztán legyen mit kibogozni a sorok közt – és azokban is. Úgyhogy verjük is fel a sátrat!
Kemping. Imádjuk, a családi nyaralásokban kell, hogy legyen ilyesfajta szabad és természetközeli módozat. Van pár bejáratott helyünk, idén viszont szerettünk volna valamelyik hegyre is ellátogatni. Leginkább a Mátrára, csakhogy ott – akárhogy is keresgéltem – nem akadtam olyan (tábor)helyre, ami nyugis, szép és két kisebb lurkóval is kellemes. Úgyhogy szélesebbre tártam az elképzelt körző szárait és egyszer csak megakadt az egyik része a Bükkön. Vagyis éppen Bükkszentkereszten; ha pedig egészen pontos akarok lenni, Hollóstetőn. Ez volt a ’hoppá’ pillanata.
Már a neve is ígéretes: hegyi kemping. Hát pont ilyet kutattam, nosza, nézzük meg alaposabban! Hatszáz méter magasan fekszik, tán nem rohadunk meg a hőségtől, ha lejjebb narancssárga meg vörösbegy-színű riasztás is lép életbe. Lényeg, ami a lényeg: végül a családi kupaktanács rábólintott és egy bő hétre letanyáztunk a Hollóstető Hegyi Camping egyik oldalsó részén. Mert ez a hely két hektár és nem egy sík, nagyra nőtt focipálya. Remek placcot kaptunk, közvetlenül az erdő mellett.
Maga a kemping… Jártam párban, ez az egyik legkülönlegesebb. Annak semmiképpen nem ajánlom, akinek elsődleges szempont, hogy legkésőbb tavalyelőtti legyen benne minden. Ahogy előtte a beszámolókat is olvastuk, régebben épült, ám makulátlanul tiszta, karbantartott minden. És hát nem ez a lényeg, hanem a levegő, a táj. Itt minden májusi zöldben pompázott július közepén, amin megdöbbentünk. Az első két éjszaka konkrétan fáztunk (volna, ha nem csavarjuk magunkat extra plédbe), de utána is kellemes, felüdítően hűs alvásokkal töltődtünk.
Szégyen, nem szégyen, nekem a Bükk, mint olyan – hát, ha nem is maradt ki eddig, de csak itt-ott kicsikét csippentettem belőle. Most viszont, bár mind a nyolc napon mentünk valahová, úgy jöttünk el, hogy még ezer és egy mindent meg kéne nézni.
Nyugalom. Talán ez fogott meg a legjobban, hogy mintha egy kicsit más temperamentum uralná azt a tájegységet. Elaprózódni nem akarok, a programok részletezése sok-sok oldalt tenne ki, de nem is ez a legfőbb. Hanem:
Nem kell messzire menni a csoda-faktorért. Itt megtaláltuk. Előre nem hittem volna, de tényleg úgy éreztem, életem legjobb nyaralását éltem meg. A 47 felé közeledve pedig már nem dobálózok könnyedén az ilyen kijelentésekkel.
Ha te is szeretsz sátrazni, lakóautózni, vagy egyszerűen csak keresel egy olyan helyet, ahol mintha megállt volna az idő (és amikor telik, azt klasszikus békebeli módon teszi), a legjobb szívvel ajánlom ezt a helyet, Györgyit és Jóskát.
Ja igen, éjszaka pedig annyi csillagot látsz, amit kevés más helyről, ezt többször is teszteltem.
kép: https://www.holloscamping.hu/
