A mai cikket a retrográd irányba forduló Uránuszról írtam. Közel öt hónapot ölel fel a látszólagos hátrálás időtartama, de nem csak emiatt annyira fajsúlyos kozmikus történés. A legelején szögezzük le, semmi zsákbamacska és „hát ezt nekem senki nem mondta”-féle kifogás. Bitang jó, helyetted viszont semmit sem csinál. Akkor is térül az Uránusz, ha nem is tudsz róla, szóval nem a felelősség rád pakolása a cél. Sokkal inkább szeretném bemutatni olyan oldaláról a tolató Uránuszt, ahogyan nem szokás – pont a rejtett lehetőségei miatt, hadd aknázza ki, aki akarja – mondjuk éppen te.
Főszereplőnk tehát az Uránusz, akit szabad szemmel már nem látunk kéklő Földünkről. Szemmel skubizni a Szaturnuszig tudunk, az utána következő három planéta (Uránusz, Neptunusz, Plútó) már vagy technikai segédeszközt, vagy ráhangolódást kíván. Hármukat szokás a „messianisztikus” jelzővel is felruházni, egyszerű, egyben kézenfekvő okból: megváltó erőt kínálnak. Olyan pluszt, amivel önmagadat tudod kiemelni, megváltani; vagyis a hozzáadott munkáddal váltasz jegyet a szintemelkedésre, ami inkább ugrás).
Szabadság. Tisztaság. Zsenialitás. Csavaros észjárás. Felfedezés. Frissítés. Nyitottság.
Az uránuszi kulcsszavak már-már zászlóra kívánkoznak, amit ropogva lenget az erős szél.
Ide vág a nyájszellem lábbal tiprása, a birka-sorba való be nem állás, a járatlan utak felfedezésének izzó vágya; a másképp, tehát jobban csinálás késztetése. Az Uránusz nem dacos; semmi tagadás nincs benne. Egyszerűen ösztönöz, hogy végezd jobban, ehhez pedig az addig nem próbált eszközök és módszerek felé terel. Tehát: ami jó, stabil, kipróbált és működik, azt békén hagyja. Az egyik ordas, koromsötét tévhit az Uránusszal kapcsolatban, hogy csakazértis lázong és semmi sem jó neki, ami két napnál régebbi. Ez baromság, majdnem annyira, mint vécécsésze helyett konnektorba pisilni (amúgy az elektronika és a rázás is uránuszi, ha már itt tartunk…).
Bővebben a könyvben írtam a bolygóról; ott konkrétan kapott egy alfejezetet: https://stellala.my.canva.site/
Az égi vándor mibenléte után essünk túl a „retrográd” jelző kibontásán is. Figyelj jól: nem harap. Nem löttyinti ki a kávédat, nem happolja el az utolsó pillanatban az olyannyira várt orgazmusodat, magyarul: nem b@szik ki veled. Akkor sem, ha egynémely asztrológiai fórum erről akar meggyőzni (főleg a Merkúr érintettséginek alkalmával). A szimpla tényszerűség:
A bolygók mozgási (vagyis keringési) sebessége eltérő. Ez okozza, hogy – kivéve központi csillagunkat, a Napot és a Holdat – Merkúrtól a Plútóig a Naprendszer bolygóit olykor hátrálni látjuk. Ezt a látszólagos rükvercet nevezzük retrográd mozgásnak. Valójában nem változik meg sem az adott égi vándor haladási iránya, sem annak tempója, innen, Földünkről, ahol élünk, mégis úgy tetszik. Irányváltások előtt – optikailag – lelassul a mozgás, majd kissé meg is áll (ezt stacioner állapotnak címkézzük).
Retrográd mozgást pedig – idővel – újabb lassulás, majd direkt irányú, értelemszerűen „előre felé” való haladás váltja. Következzen a lényeg, a retrográd Uránusz spirituális üzenete tényekkel alátámasztva, asztrológiai és asztrozófiai szempontból felfejtve:
**
A teljes cikkben levezetem a retrográd Uránusz érdemi üzeneteit ától cettig. Akad a történetben csavar is, ahogyan – az eddig – hiányzó láncszem sem maradhat el. Minden együtt van, adott egy komolyabb szintemelkedéshez. Nem rossz, nem rossz.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
