A tradíció megtart, erősít. Értékek mentén támaszt meg; kicsit hasonlít az évről évre terebélyesedő tölgyfára, ami mindent is kibír. A hagyomány olyan gyökér-energia, ami felfelé, az ég irányába nyitott.
Ezúttal direkt nem gugliztam ki a „hivatalos” definíciót. Mert most az én személyes hagyománytiszteletem vezérelt, arról pedig nem sokat tud a Nagy Testvér. Immár bő tíz éve létezik ez az oldal és a kapcsolódó részek: honlap, előadások, workshopok. És igen, a mai apropó, a szívem (egyik) csücske: a hírlevél.
Öt év nagy idő, nagyjából az idő tájt küldtem ki az elsőt. Már ott, akkor nem csak megfogadtam, le is írtam: a hírlevél inkább „érték-levél,” mintsem ilyen-olyan biszbaszok akciós nyaggatása, esetleg az új, erőfeszítés nélküli levitálást ígérő tudásanyag áron aluli beszerzésének lehetősége. Az maradjon meg a kalmároknak, én nem kívánok velük konkurálni. Suszter a kaptafánál, én a zsinórmértéknél: az értéknél.
Nem rigolya, inkább következetes tisztelet mindazok felé, akik feliratkoztak és olvassák. Az évek teltek és immár többezres bázis kapja a kéthetente érkező hírleveleket. Illetve…
Illetve a gépezet decemberben megakadt. Eleinte azt hittem, egy kicsit, de aztán a dolgok másképp történtek. A teljes informatikai háttér megújult, a weboldal, a mögötte duruzsoló szerver (az e-mail-es úgyszintén), és hát a villanygalamb sem úszhatta meg. Éppen itt, a hírlevelek körül húzódott legtovább a háttérmunka. Most viszont örömmel jelenthetem ki (és be):
Hip-hip-hurrá! Immár tökéletesen működik a rendszer. Olyannyira, hogy március 6-án, csütörtökön 18:00-ra időzítve érkezik a friss és ropogós példány. A témája izgalmas, bár elsőre akár lerágott csontnak is tűnhet:
Halakból a Kosba. Ha mostanában kinyitod a csapot, szokásosan a kék oldalon hideg, míg a piroson meleg víz zúdul. Ám nem olyan intenzíven, mert a „lezárásból újat kezdés” üzenete minden csapból is folyik. Akár nyomasztó, unalmas és fárasztó érzetet kelthet. A témában a célom világos és egyértelmű:
Tegyük tisztába, miről is szól valójában ez az energetika, a következő hetek, hónapok. Hogyan tudod elkerülni, hogy értéktelen senkinek érezd magad, amennyiben nem váltál el, nem mondtál fel, nem költöztél el és úgy általában: nem fordítottál hátat eddigi életednek. Magyarul: tisztába tesszük a dolgokat, közmagyarul pedig: sz@rt pucolunk.
Mély és tartalmas írás képezi a hírlevél gerincét. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a tavasz már a spájzban van. Helyesebben március 20-án beköszönt; ez a frázis talán tiszteletteljesebb. Ennek apropóján ismét tartok Főnixébresztő workshopot (nem, ez nálam nem számít biszbasznak, mint amikről fentebb megborzongva írtam). Itt pedig – éljen a hagyományőrzés! – a hírlevelesek kivételezett helyzetben találják magukat. A március 19-iki online esemény méltó ráfordítónak ígérkezik.
A gépház tehát ismét úgy üzemel, ahogyan annak kell és most már szép, fehér füst száll fel, mint sikeres pápaválasztás idején.
A tradíció tehát megtart, erősít. Értékek mentén vértez fel; én pedig igyekszem az évről évre terebélyesedő tölgyfa szerepében tetszelegve a tőlem telhető legjobbra írni – ahogy eddig is, most is, és a jövőben sem alkudva a minőség terén.
János
u.i.: ha pedig eddig még nem tetted volna meg és szeretnéd, a https://ladonyijanos.hu/ nyitóoldalán legörgetve, alul tudsz feliratkozni. Csütörtök este pedig útnak erednek dúcukból kedves elektrogalambjaim, virtuális csőrükben a tavaszköszöntő Halak-Kos erőátmenet üzenetével.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
