Mára csak egy icipici elbizonytalanítással, csipetnyi kérdőjellel és – reményeim szerint – némi ébresztővel készültem. Eredendően nem is akartam írni róla. Miről is? Hát a kosárról. Vagyis inkább: a Kosárról. Leginkább: a Barbault-kosárról. És most sem fogok. Úgy legalábbis nem, ahogy a csillagfürkész szaktársak tömege tette. De hát nem bújhatok ki a bőrömből, amíg meg nem nyúznak. Úgyhogy:
Hájp. Nem is kicsi. Ősi magyar szavunkkal túlhájp. Ezt éreztem kosár-ügyileg. Való igaz, ritka, mint a hazug embertől lemaradó sánta róka és a fehér holló február 30-án fogant szerelemgyereke. Igen, komoly, ez azonban senkit, egyik asztrotudósítót sem jogosítja fel, hogy lesüllyedjen a „csak itt, csak most, csak önöknek” bulvárpöcéjébe. Sajnos viszont pont ezzel sülök szembe, tehát nem sül ki a szeme az illetőknek, a jónép meg ráharap, mint éhes ponty a – horogheggyel bélelt – morzsolt csemegekukoricára.
Kosár. Kérlek, drága barátom, gondolkodj el magán a kifejezésen, csak egy aprócskát. Idézd fel nagymamád fonott kosarát, amivel piacra, boltba járt. Egy kosárba beleteszel dolgokat, amik éltetnek. Ennivalót, sajtot, gyümölcsöt. Ha erdőre mész vele, akkor illatos gombát. És a kosárból otthon kipakolod, elkészíted, megteszed. Ezt mindig tartsd észben: egy kosár sem ellenséged. Az ugyanis más nevet visel: csapda.
Nem legyen már az az mostani Kosár egy elb@szott Csapda! Na hagyd, ne engedd, hogy a túlsrófolás miatt teljesíthetetlen elvárásokat fogalmazz meg, s a törvényszerűen seggbe rúgó csalódás omlasszon össze. Ennél nemcsak bölcsebb vagy, de lényegesen többet is érdemelsz. A Kosár ugyan már túljutott a zenitjén, de még aktív, úgyhogy, kérlek, fontold meg és viselkedj méltó, tehát harmonikusan bölcs módon.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
