Közkeletű vélekedés, hogy ha a másik pofátlan, akkor én ugyan miért ne lehessek arcátlan? Avagy: ha nem én lopom el, hát ellopja más. Esetleg: ha nem kapnak el, úgy olyan, mintha el sem követtem volna; tehát valójában nem is történt meg.
Általánosan elfogadott tehát ez a hozzáállás. Pontosabban: inkább beletörődünk, ahogy az 50-es táblánál való 64 km/órás tempóba is (mert a traffipaxokat a megengedett tempó + 15 km/óra határértékre állítják be). Majdnem mindenki ezt és így csinálja, akkor tehát már össze is állt a társadalmi elfogadottsága. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Eléggé undorító, mégis szemléletes példával szeretném demonstrálni, miért nem üdvös ilyen sorba beállnod. Akkor sem, ha rövid távon előnyökkel kecsegtet. Irány a csobbanás!
Ragyogó, napos nyár, csodaszép strand, több medencével. A kedvencedben imádsz úszkálni, lubickolni; olyan kellemesen simogat a víz, az alján pedig vidámak a mozaikábrák. Vagyis minden ideális, mint az álmok, vagy a mesék világában. Azaz hogy… Bár több, rendszeresen takarított, színvonalas mosdó is várja a vendégeket, mégis: ki akarná önként elhagyni a víz ölelését egy pisilés kedvéért? Hát több száz liter vízben csak elvész, feloldódik az én pár deci vizeletem. Ha sok sört vedeltem, a mennyiség nő, a színe halványul. Mit bántana ez bárkit is? Így hát, mélyről feltörő sóhajjal, arcodon elégedett mosollyal üríted hólyagod tartalmát a vízbe, bónusz jó érzéssel, hogy nem kellett kimásznod a lépcsőn, megtörölköznöd és elcaplatni a vécék felé. Csakhogy ezt rajtad kívül más is így gondolja.
**
A teljes cikkben elmesélem a pofátlanság működési mechanizmusát. Olyan szemszögből is górcső alá vesszük, ami után már nem biztos (biztos, hogy nem…) akarsz sunyin előnyre szert tenni. Úgyhogy kérlek, csak ennek tudatában olvasd végig. Nyitott lelkülettel viszont komoly és mély megértést kínál.
Elolvashatod a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
