A mai cikkben mesélek arról, mi a legnagyobb örömöm és bánatom asztrozófusként. Már meg merem fogalmazni és bejegyzésbe fűzni a tapasztalatokat. Bőven túl vagyok az egy évtizeden és jó pár száz elemzésen (nem, még nem vagyok „ezredes”). Leszűrtem a mintákat, de ez nem egy öncélú szófosás. Remélem, hasznosabbnak találod majd a statisztikai hivatal éves jelentéseinél. Különösen akkor, ha olyasmiben töröd a fejed, hogy felkeresel egy csillagszakit képletelemzés céljából.
A következőkben a „másik oldal”, azaz a szakember (legyen az asztrológus vagy asztrozófus) szemszögéből közelítem meg a jelenségeket. Ezzel igyekszem azt a pluszt belecsempészni a bekezdésekbe és a sorok közé, amihez hasonlót az orvos barátoktól hallhatunk (igen, olyan titkokat, amiket a mezei pácienseknek közepes intenzitású kínzások hatására sem mondanának el – amúgy is tilos már borítékot eltenniük). A kiindulás banális, mint egy céges motivációs beszéd: az ég fürkészése – nézzük bárhonnan is – csodás dolog. Jóval többet ad, mint amit az ember gondolna róla:
Önismeretet kínál (jó, ezt még Pabló, a drogtanyáról mentett kölyöktigris is tudja), ám megfejeli mindezt vastag sorsismerettel. Magyarul: tudod, ki vagy. Ha nem úgy működsz, már rég észrevetted a diszkomfortos életed miatt; ez esetben támpontot nyújt az eredeti eredődhöz visszatalálni. Másrészt pedig jelzi, jelen inkarnációdnak mik az emblematikus mintázatai. Ez persze nem holmi (vész)jóslás. A szabad akarat felülírja, mint heveny hasmenés a szombat esti diszkót. Az asztroszkópod kibontása során felszínre kerülő valamennyi információ és bölcsesség egy dolgot szolgál: a megértést. Ez önmagában, ha nem is ér fel egy négykezes olajos masszázzsal, mégis katartikus élmény. Pont ezért és éppen itt b@szarintják el tömegek a dolgukat.
Megkönnyebbülnek. Ha annyi kétszáz forintos érmém lenne, ahány mély, szívből feltörő sóhajt hallottam már elemzések során, talán (multi)milliomos lennék. Ez az érzelem az egyik legkellemesebb mind közül. Itt válik ketté a vendégeim útja.
Az egyik verzió embere hátradől. Végre teljes a kép, tudja, kicsoda ő, honnan jött, merre tart. Immár tisztába jött életének főbb energetikájával, látja és felismeri az útjelzőket. Megelégszik ezzel, mint lakodalmas kutya az éjfél utáni töltött káposztával. Aztán ahogy telik az idő, rútul megvastagszik benne a csalódás. Mert nem történik semmi, a várva várt változás elmarad, mint az életszínvonal állandóan ígért emelkedése.
A másik változat is hasonló utat jár, ám nem kényelmesedik bele, hanem tesz, cselekszik, változtat. A kapott tudást okosan beépíti életébe, a mindennapok világának hasznos részévé konvertálja. Ők mond(hat)ják magukat valóban boldognak, mi több: élet-elégedettnek. Ha eddig nem létezett ilyen szó a magyar nyelvben, akkor meg is alkottuk sebtiben. Kazinczy meg forogjon csak nyugodtan a sírjában.
Ugyanaz a kiindulási pont. Az elemzés során halvány lila fogalmam nincs, nem is lehet arról, vajon mihez kezd az a vendégem, aki a kanapén ül, netán a zoom túloldalán. Ergo nem teszek, nem tehetek semmiféle különbséget. Azonos nívót kap mindenki, az ő felelőssége, mihez kezd vele. Amúgy létezik egy harmadik kategória. Egy egészen különleges minőség, mely ritka, mint a csőrében négylevelű lóherével a válladra szálló fehér holló szökőnapon.
Csoportnak nem nevezhetném. Gyakrabban rendeznek olimpiát, mintsem belefussak ilyen szülöttbe. Ők azok, akik majdhogynem minden tekintetben úgy élnek, ahogy az a saját csillagaikban meg van írva nekik. Gyakran anélkül, hogy erről fogalmuk lenne; egyszerűen olyan antennákkal rendelkeznek, amiről az átlag halandó – beleértve természetesen engem is – csak álmodhat. Ők ösztönösen élik, amiért más akár évtizedeket tanul. Egy kezem ujjai elegek összeszámolni őket, bár, ha ujjhiányos kanadai favágó lennék, sem jönnék zavarba. Konkrétan három, azaz 3 illetővel akadtam össze, akikre mindez igaz. Etalon, na.
A tanulság egyszerűbb egy üres üvegpohárnál: működtesd, amit tudsz. Ha úgy érzed, édeskevés, akkor is. Ha csak rántottát tudsz sütni, a világ minden kincséért el ne bizonytalanodj, amennyiben összefutsz egy séffel. Van, akinek a tojás is kihívás. Változva változtass, rugalmas erővel, hajlékony tartással. Meglásd, életed örömteli átalakuláson megy át. Én szóltam.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
