Imádom a trollokat, ahogyan a trollkodást is. Ehhez persze szükséges egy meglehetősen sajátságos, személyre szabott definíció. A trollkodás – szerintem – a humor speciális megjelenési formája. A magas nívóra belőtt trollság jelen korunk népi humorának lelőhelye, egyben bölcsője. Olykor megemlítem, hogy rendszeresen olvasom, követem a Trollfoci oldalát. Ők ezt mondhatni, kimaxolják. Ha az égegyadta világon semmi közöd a labdarúgáshoz, nem baj. Mert ehhez a humorhoz nem a sport-jártasság, hanem az irónia és igen: az intelligencia az elvárás és belépő. Nélkülük ugyanis akár halálra is hergelheted magad, ahogy látni olyan embert, aki agyvérzést kap inkább, mintsem röhögne egy jót magán, ha pont olyan szituációba kerül. Valahol errefelé lakik tehát az én troll-meghatározásom.
Olykor engem is megtalálnak és ha szállítják ezt a színvonalat, tőlem aztán maradhatnak. Színt, életet hoznak és nem, nem vagyok olyan bigott, hogy mindenben muszáj egyetérteni velem. Egyetlen diktátor portréja sem lóg a falamon, ami azt illeti. Az egyik könyv-tervezetemben a „kultúrtroll” kifejezést alkottam meg rájuk. Néhanapján én is el szoktam követni ilyet, mindig inkább a megkérdőjelezve szórakoz(tat)ás, mintsem a megbántás szándéka által vezérelve. Úgyhogy a nívós trollok felőlem tényleg maradhatnak; sört ugyan nem fizetek nekik, de színesítik az oldalt. Ugyanakkor előfordulnak gyökerek és tuskók is. Ezzel nyilván nem az erdő fáit kívánom ekézni:
Te is ismerd a típust. Akinek semmi és senki nem jó. Nos, az ilyen jószágot csak jobb híján nevezem trollnak; egyszerűen nincs külön szavam rájuk. Hőbörgő háborgók, élő fába belekötő kakilaki (sz@rházi) jószágok. Tudom, hogy amit most fogok leírni, kicsit sem spirituális, se nem szép, se nem elegáns. Mert az ilyen elemeket baromi gyorsan ki lehet ám szűrni. Elég jó emberismerőnek tartom magam, úgyhogy hamar kiviláglik, kinek lóg ki a kapanyél a szájából. Az egyoldalúan destruktív bomlasztókat azonnal tiltani kéne. Nem azért, mert nincs demokrácia. Egyszerűen adatott egy csipet felelősségem, tehát védenem kell az oldal egyéb, zömében kedves, aranyos, érték-fokúszú látogatóit. Velük szemben inkorrekt – bármilyen ürüggyel – hagyni a tulkokat tülkölni. Csakhogy…
Nos igen. Megáldhatott volna a Jóisten erősebb jellemmel, vagyis munkálkodhatnék nemesebb vonások kimunkálásán is. Ez az egyik fejlődési pontom a sok száz közül. Mert bizony ezek a lények is szórakoztatnak és sokszor megesik, hogy bár tudom, előbb vagy utóbb rányomok a „tiltás” gombra, addig vidoran derülök rajtuk. Helytelen és elítélendő, bárcsak ne élvezném annyira. Szóval igen, nemrég ismét felbukkant egy csodás példány, több olyan ismérvvel, hogy – szinte – a szájam szélét nyalogattam. Aztán persze ment a levesbe, ahogy kell. De nem azonnal. Ezt most nem azért írtam le, mert követendő példa lennék, sőt. E szempontból is kérlek, járj el nálam méltóbb, bölcs módon. Azért szöget ütött a fejembe (bár fizikailag szerette volna, csak átvitt értelemben sikerült):
Nem baj, ha nem értesz egyet. Bár mondják, hogy olyankor kussoljon az ember és ne menjen oda, ahol népszerűtlen, akár félre is tehetjük ezt az intést. Csak – könyörögve kérlek – légy igényes! A nívós troll érték és kincs, a koromsötét pedig hasonlatos a cipőtalpra ragadt kutyasz@rhoz: büdös, kellemetlen és semmi haszna nincs amúgy. Jó, megállapíthatod, hogy „ej de jó, nem estem hanyatt ezen a kuvaszkulán!”, ez azonban kevés.
Attól pedig a fent említett Jóisten óvjon meg minden hatalmával és végtelen kegyelmével, hogy kizárólag bólogató, szolgai módon egyetértő emberek vegyenek körül. Akkor valamit nagyon, de nagyon elb@szarintottál. Amikor semmilyen trollság nem ér, vagy már a ravatalozóban fekszel, vagy a legeslegutolsó pillanatban jársz egy kiadós újratervezéshez. Úgyhogy: minőségre fel, ha trollkodsz, másképp ne tedd, tudj nevetni (olykor teli szájjal is röhögni) magadon és meglásd, jóval boldogabb életet élhetsz, mint a tamáskodó hitetlenek tömege.
További teljes elérésű cikkeket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
