Bolondok Napja. A viccelődés azonban csak a felszín. Elgondolkodtál már azon, vajon miért nem elmeháborodottak, hibbantak, vagy tébolyultak napja? Jó oka van. Április elseje személyes kedvencem, mert olyan valós és velős spirituális mondanivalót kínál, mint kevés dátum a naptárban. Tarts velem és mesélek róla!
A bolond szabad, mint a madár, egyben bátor, mint az oroszlán. Teszi mindezt örök mosollyal és végtelen természetességgel. Valójában sokan irigylik. A mindennapi szabályok felett áll, gondolj csak bele: egyedül ő csúfolhatta ki a királyt büntetlenül. Ám a legmélyebb igazságokat, kristályos bölcsességeket is ő mondja ki.
A bolond szabad, mert mentes a mindennapi konvencióktól. Évente egy nap elég hozzá, hogy impregnáld magad. Ha visszaemlékszel iskolás korodra, a felemás cipő, a hóbortos ruházat játékos formában pont ezt engedte meg. Konok, poroszos oktatási rendszerünk (ekéztem, pardon: bemutattam és levezettem a könyvben, egyik kedves bolygónk apropóján: https://stellala.my.canva.site/) pajzsán apró rést nyitott, ahol picurit visszakapcsolódhattál gyermeki önfeledtségedhez. És nem, nem égett le az iskola, nem húztátok karóba a matektanárt és senki nem részegedett le a kulacsába csempészett körtepálinkától. Egyszerűen csak bolondoztatok. Őszinte szívvel remélem, ez a tapasztalás senkinek nem maradt ki.
A bolond végtelenül gazdag. Mi több: jómódú. Mert nincs veszíteni valója. Nem azért, mert nincstelen lenne, sőt. Övé a világ minden kincse. Olyasmi, ami nem vehető el. Ami nem mérhető számokkal és trezorba se kulcsolhatod. Mégis: vele együtt bármit elérhetsz, megteremthetsz, bárkivé válhatsz. Talán ezért is olyan misztikus, mi vagy ki a bolond.
A bolond benned kell, hogy éljen. Kicsit te magad kell, hogy legyél. Ha tehetem, kerülöm a „kell” szót, most mégis két, egymást követő mondatban használtam. Okkal. Bolondság és bolondosság nélkül az életed sivár, mint a Szahara közepén felejtett kiürült löncshúsos konzervdoboz.
A bolond én-részed, egy szikra benned. Április elseje évről évre univerzálisan emlékeztet rá. Ám légy kedves hozzá, ha halkan ajánlhatok valamit. Megéri. Időnként tégy olyasmit, ami melengeti a szívét. Énekelj valamit csak úgy, önfeledten. Nevess. Menj még egy kört a körforgalomban. Hintázz. Mosolyogj random emberekre random módon. És végül tudd:
Ha a környezeted kissé bolond(os)nak tart, már nyert ügyed van. Talán az irigység sárgás hangja szól belőlük, mert te valamit jól csinálsz. Amit vágynak ők is. Engedni a zabszem szorítását. Csak nem olyan bátrak, belevalók, mint te. Mert a Bolondban ott a kurázsi. Tebenned is.
Zárszóként pedig álljon itt Lekszikov Attila két örökbecsű bekezdése, ami a Bolond tarot lapjáról szól. Minden évben előveszem, mert nem fakul a fénye és kophatatlan az érvényessége:
„A Bolond, aki túlhaladt minden állomáson, megélt mindent, itt éri el a tökéletes tudást és szabadságot, amit mindvégig keresett. Elérkezett a tökéletesség világágba, ahol most már bölcsen nem törődik az evilági értékekkel, nem becsüli már a konvencionális értékeket. Nem gondol a jövőre, nem rágódik a múlton, a pillanat gyönyörétől mámorosan, az égre tekintve, dalolva lép a szakadékba. A batyujában ott lapulnak a családi minták, az elfojtott vágyak, a szükségtelen félelmek. És a megtörtént csodák.
Ha hiszel a hihetetlenben, ha képes vagy bolond módon élni, akkor megtörténnek a csodák. Ehhez kell a legnagyobb hit és félelemnélküliség. Ha elengedsz mindent, mi a földhöz tapaszt, korlátoz, akkor tudsz csak a csodák szintjére felemelkedni. Akkor meg tudod élni az élet csodáit és Te magad is csoda tudsz lenni. Nevess, légy könnyed, szeress, feledd a félelmet, engedd a kapaszkodókat. Tudd, hogy a világ jó, hogy valójában minden a legnagyobb rendben van. A legnagyobb bátorság ehhez kell. Légy Isten bolond gyermeke, hogy boldog lehess. Mert csak mi bolondok tudjuk megtapasztalni az Univerzumban a felszabadító boldogságot.”
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
