Mindig a jó zsaru aratja le a babérokat. Ha valaha is láttál vagy olvastál krimit, akkor jó eséllyel ismered a jó zsaru-rossz zsaru párost. A mai cikkben új értelmet adunk az ősrégi, ordas közhelynek, mi több: az alapvető kozmikus huzalozást is behegesztjük. A cél világos és egyszerű, mint egy kifordított játéktrombita: ismerd, tudd és ha úgy hozza az élet, bölcsességgel felvértezve használd. Mert nemcsak a túlélő-, de a boldoguló készletedben is helyet kell szoríts ennek a tudásnak. De térjünk vissza a bűnügyi alapvetéshez.
A bűnözőt (vagy éppen az ártatlanul besarazott főhőst) lekapcsolják a rend felettébb éber őrei. Rövid idő elteltével kihallgatásra viszik. Az első nyomozó, akivel dolga akad, mindig a rossz zsaru. Aki bunkó, modortalanul ordít, csapkodja az asztalt és vérben forgó szemekkel fenyegetőzik. Viselkedésével egyszerre teremt tekintélyt és félelmet. Jellemzően az igazsággal és a törvény betűjével sem akar kéz a kézben haladni; simán kilátásba helyez igazságtalan retorziót, gyomron rúgást, kiadós verést. Megfélemlítő fellépése egyfelé mutat: törjön meg az ipse, köpjön, majd írja alá a – tök mindegy, hogyan kicsikart – vallomást. A többi az ügyész dolga, majd a bírósági ítéleten át végül a büntetés-végrehajtás évekig sanyargathatja a delikvenst. Eddig egyszerű a képlet. Vagyis az lenne, csakhogy nem mindenki reccsen meg ilyen arrogáns vallatástól sem. Ekkor lép színre a jó zsaru.
Finom ember, nem emeli fel a hangját, sőt: empátiát mutat. Megértően igyekszik viszonyulni, akár kávéval, cigivel, engedményekkel is kínálja a gyanúsítottat. Olykor – látszólag – meg is nyílik, mesél személyes történeteket, magyarán: nem titkolja emberi oldalát. Elnézést kér az előző kolléga tahósága miatt, még enyhítő körülményeket is keres a rossz zsaru számára: válófélben van, nem állnak vele szóba a gyerekei és megcsúszott a jelzálogkölcsöne törlesztésével. De ő más. Ő megértő, már-már kedves. A kontraszt pedig az esetek döntő többségében áttöréshez vezet. A pacák megnyílik, elkezd énekelni és máris ott a csinos beismerő vallomás. Lám-lám, az emberség megnyitja a szívet és lediktálja az elkövető cselekedeteit. Ebből szokás téves következtetéseket levonni:
Hát minek üvöltözött az a vérben forgó szemű vadbarom? A kedvesebb munkatárs sokkal eredményesebben alkalmazta a pszichológiai alapvetéseket, íme, a vádhatóság felé továbbítható iratok nem hazudnak. Aki itt leragad, betévelygett a koromsötét erdő sűrűjébe, nem értve meg a lényeget. Pedig a sztori csak most kezd izgalmassá válni:
Csapatjáték. A két zsaru precízen megbeszélt módon, ám felettébb hitelesen – és igen, gyakran önazonosan – játssza szerepét. A rossz tisztában van vele, hogy őt utálni fogják, míg a jó aratja le a babérokat. Mégis: ott az alázat. Nem önérzeteskedik. A jó pedig nem akarja lenyomni a másikat, hiszen nélküle nem jött volna össze a fényes diadal. Eddig – és immár – tehát tiszta sor. Most emeljük be az asztrozófiát és hívjuk játékba a kozmikus bölcsességet.
Emberként a Földön élünk, csodás, kéklő bolygónk pedig a polaritáson keresztül tanít bennünket. A fény és az árnyék, a jó és a rossz, a kicsi és a nagy, a kint és a bent, a lent és a fent egymás nélkül értelme(zhetet)tlen. Amíg nem éltél meg mélységes csalódást, nem volt részed reménytelen szomorúságban, nem tudod értékelni az igazi örömöt, boldogságot. Amíg nem fáztál vacogva, hiába mondják, nem éled meg olyan mélységben a fűtött szoba nagyszerűségét. Ugye, mennyire egyértelműen illeszkedik a sorba a rossz és a jó zsaru párosa? Csakhogy…
Igen, a végére a lényeg. Nyilván te is, én is, majdnem minden jóérzésű ember állna be inkább a jó rendőr szerepébe. Ám ezzel szkippelnéd a pont most levezetett polaritás általi bölcsülést. Úgyhogy, kérlek, most figyelj jól, olvas lassan és fogadd be nyílt szívvel a lényeget:
Olykor egyszerűen kell, muszáj és igenis szükségszerű, hogy te legyél a rossz zsaru. Aki ezt mindenáron el akarja kerülni, látványos öngólra törekszik. Nem megy, nem fog sikerülni. Inkább állj bele, ha úgy hozza az élet. Ne ostorozd magad, micsoda förtelmes reakciók buktak ki belőled. Akkor és ott az volt a helyzet – most már zsebedben az égi származtatás tanúsítványa. Úgyhogy vértezd fel magad és haladj az utadon; ha kell, olykor kevésbé népszerű módon.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
