Van ez a Nap-Merkúr, amiről illik írnom, hát megteszem. Csak nem sablonosan, mert attól herótot kapnék, téged meg fölöslegesen fárasztanálak. Most következik, hogy hát te vagy a legnagyszerűbb olvasóm, többet és jobbat érdemelsz, de így meg a kijelződ homályosulna el a gusztustalan, smúzoló nyálömlenytől. Zárjuk rövidre: írtam egy f@sza cikket, remélem, tetszeni fog. Ha nem, ráérsz másfél perc múlva is fejet csóválva hegyeset köpni. Vágjunk bele, mint hentes a parasztsonkába:
Megértés és megvilágosodás, mint amikor végre leesik a tantusz, vagy ledes zseblámpával a kezedben battyogsz le a pókhálós pincébe. Ilyen a Nap-Merkúr kombó alapjáraton. Most viszont csavart egyet rajta a Kozmosz, mert utóbbi retrográd mozgást végez. Amit a Nap nem szokott, vagyis, ha mégis azon kapod őt, vagy a Holdat, hogy ilyesmit tesz, jól nézd meg, mert jó eséllyel ezt látod utoljára. Csalhatatlan jele a világvégének. De attól még igencsak messze vagyunk. Szóval igen, a Merkúr hátrál, amitől szokás a bokákat lefosni, nem szerződni a „kritikus” időben, utazást, autóvételt, megbeszélést félelemből elnapolni. Baromság, mint aranyfogú lókupec ígéretében bízni. Tudnod kell:
A látszólag hátráló Merkúr olyasmikre irányítja a figyelmedet, amikkel ugyan extra dolgod akad, cserébe busás jutalmat kapsz. Mintha triplán fizetnék ki spirituális túlóráidat. Ezúttal a Rák asztrológiai jelében röffennek össze ezek ketten, ily módon késztetve némi érzelmi munkára. Rajtad múlik, persze, hogy megelégszel egy kis elmerengéssel, vagy – rétegesen – mélyebben belemész és érdemben feltárod, amit kell. Egy biztos:
A Nap és a Merkúr ezúttal – és hangsúlyozom: optikailag – egymással szemben halad. Emiatt mindössze két napon kresztül, július 12-én és 13-án egzakt a duó. Időd – órákban mérve – tehát nem sok, minőségre viszont bőségesen elég. Legalábbis a kulcs birtoklásával:
Őszinteség. Enélkül b@szhatod. A ziccert el, magadat meg át. Kell ez neked? Nem, hát; csak annyira, mint csigára az egérbunda. Klasszik tükörbe nézős erőtér, amikor nem ér besötétíteni, vagy befelé foncsorozott napszemüveget kanyarítani a fejedre. Lásd csak a magad valójában önmagadat. Ha már itt sumákolsz, dőlnek a dominók és hamis önképed temet magad alá – az az omlás viszont fáj és kurva lassan gyógyul. Ne csináld, csak ha a zsákutcában tévelygésre izgulsz.
Rák, mint említettem. Ez egy vizes, érzelmes jel és nem, nem merül ki a pitesütés-gombfelvarrás-bekönnyezés fals háromszögében. Érzelmi munkát viszont kínál, s ez elől csak oktondi ember menekül. A tükörben tehát a lelki működésed vizslasd, ezúttal érdektelen a narancsbőr és a karfiolfenék. Az csak a felszín, s a puszta látványból nem épül tartós eredmény. Ahhoz még egy kicsit feljebb kapaszkodunk:
Ikrek. Az égen valóban fénylő csillagok világában ez a konstelláció tündököl a két égitest hátterében. Castor és Pollux kettőse, vagyis, ha könyvelősen precíz akarok lenni, ezúttal Castorra irányítjuk a reflektorokat. Nála öleli meg egymást futtában Nap és Merkúr. Ő a halandó fivér, aki a benned élő mulandó minőségekre emlékeztet. Eszedbe idézi, ám rányom egy post-it-et: lásd meg a felfényesítendőt és tegyél érte nyomban.
Hol kapod magad gyarlóságon? Ahol, amiben méltányosabb, gerincesebb – egyszerűen jellemesebb lehetnél? Lásd, tudd, tehát értsd meg és a világ minden valamire való kincséért: mondd is ki magadnak, saját két szemedbe, hiszen még mindig ott állsz a tükör előtt. Ez ad esélyt – sanszot cselekedni. Aztán azt se felejtsd el, hogy nem is olyan sokára ismét felragyog egy újabb Nap-Merkúr, immár direkt irányú résztvevőkkel. Arról majd tudósítok a maga idejében, a mai bekezdéseket Árpád apánk Vereckén (nem) mondott két szavával zárom: coming soon.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
