Ezúttal előre szólok. Igen, olykor megkapom, miért nem írtam valami beharangozó-félét. Persze csak a koncertek kapcsán ér ilyen kritika. Merthogy a beszámolók – jellegükből adódóan, nevükhöz méltóan – beszámolnak. Tudósítanak, milyen volt az adott esemény, a hangzás, a fények és legfőképpen a zene maga. Csak és kizárólag múlt időben működhet, mert előre ilyet okos ember nem ír. Ki tudja, mi történik. Úgyhogy most jó időben fixálom: október 3-án ott állok majd a Barba Negra sátrában Csepelen. Miért is?
Mert éppen aznap este ünnepi koncert keretében idézi a múltat és fényezi a jelent a Lady Macbeth. Kivételesen nem Shakespeare tragikus hősnőjére gondolok. Ezen a néven egy szolnoki zenekart ismer a hazai metál-közönség. És igen, épp 1986-ban alakultak, amikor én elkezdtem az általános iskolát. Ehhez képest tíz esztendő telt el, hogy az 1996-ban kiadott hat dalos Demo eljusson hozzám és egy pillanat alatt megszeressem a formációt.
Réges-régen, az „ősidőkben” egy-két fesztiválon, nagyobb (azaz több fellépős) koncerten természetesen már láttam őket. Lábjegyzet: akkortájt egy időre pihenni ment „Lady” és ’csak’ Macbeth voltak.
Fogalmam sincs, Szolnok városa milyen fokú büszkeséggel tartja számon a zenekart. Tényleg lövésem sincs, az viszont kurva élet, hogy ha én szolnoki lennék, emiatt (is) dagadna a keblem. Nem, ne gondold, hogy a Lady Macbeth valami egészen különlegeset produkál. Másvalami a varázsuk. Valahogy tökéletesen jelenítik meg a klasszikus magyar heavy metal hangzást, hangulatot. Ütősek a dalok, príma az ének, a gitárok is a helyükön, ám ez nem szabad, hogy hírértékű legyen.
Az atmoszféráról pedig nehéz írni, elvégre pont nem szavakkal körülhatárolható érzeteket jelent. Zárójel: a jóval fiatalabb és bántóan rövid életű Seneca zenekarra is igaz. Ők pár évet éltek meg és esetükben esély sincs már élőben színpadra lépni. Molics Zsolt frontember ugyanis 2021. novemberében áttette székhelyét a túlvilági mikrofonok mögé, a szó szoros és átvitt értelmében is óriási űrt hagyva maga után. Zárójel bezár, Macbeth felé visszakanyarodik.
Tehát remek estének nézünk elébe. Majd írok róla utólag is. Egyelőre csak beharangoztam, jó előre. Nyilván nem lesz teltház, úgyhogy nem azért ragadtam billentyűt, hogy pánikvásárló módjára csapj le a tikettekre. Csak éppen egy régebbi időszak egészen vékony, ám minőségi szelete villan majd fel. Én ott leszek.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
