A mai cikket egyszerűen muszáj némi figyelmeztetéssel indítanom. Nem szeretek ugyanis csalódást okozni, ezért szögezem le: nem rövid írás. Feltételez némi józan paraszti eszet, csipetnyi intelligenciát és legalább fél egységnyi szövegértési képességet. Ha három zöld pipát tudtál húzni, bátran olvass tovább, a többiek pedig térjenek vissza holnap (akkor majd a Rák ollójához érkező Marsról olvashatnak, szóval izgalmasnak ígérkezik). Ennyi intelem után vágjunk is bele, mégpedig – a szól legszorosabb értelmében – magvasan.
Régi, pókhálós igazság, hogy adott magból adott növény fejlődhet csak ki. Én is számos alkalommal boncolgattam, erről is, arról is csűrve. Ma nem újabb bőrt húzunk le, ám a megvilágítás egészen más a korábbiakhoz képest. Túllépünk az „almamagból almafa, paprikamagból paprikapalánta, kirágott terményes zsákból magömlés” alapvetésen. Forradalmi kijelentések helyett „csak” rendszerbe helyezzük és aktualizáljuk az ősi tézist. Ehhez gyűjtöttem szemléletes példákat és emlékezetes személyeket; ismert, leellenőrizhető életúttal. Kezdjük is az elsővel, gyere, Péter, téged szólítalak!
Emberünk olimpiai-, Európa- és világbajnok, nevezetesen kötöttfogású birkózásban. Aki – hozzám hasonlóan – kellően öreg ahhoz, hogy emlékezzen az 1992-es barcelonai díjátadóra, annak örökre beégett a retinájába Farkas Péter huncut mosolya a dobogó legfelső fokán, majd ikonikus mozdulata, ahogy beleharap fogával az érembe, valóban aranyból készült-e. Akármi is történik, Farkas Péter örökké Magyarország olimpiai bajnoka lesz, mert 1992-ben Barcelonában 82 kilogrammban senki a kerek világon nem bizonyult nála jobbnak. De hát nem szerepelne a cikkben, ha itt happy enddel zárulna a története:
Emberünkre 7 év fegyházbüntetést szabtak ki. Ugyan öt év börtönnel indult, de úgy vélte, a szökés működő alternatíva. Nem vált be, végül 4 év 8 hónapot töltött ténylegesen rács mögött. A lényeg a mai téma szempontjából:
Farkas Pétert nevezhetnénk „bűnözőnek”, „törvényszegőnek” és akár igaz is lehetne rá a többi szinoníma. Csakhogy mindezt megelőzte egy olimpiai arany. Szóval minden bűnügyi híradásban, mint a „rossz útra tért egykori bajnok” írtak róla. Akármit is csinált később, azt az olimpiai bajnoki címével kontextusban kommentálták. Még akkor is, ha a jogerős ítéletet követően törvényt módosítottak (egyenesen miatta, ezt nevezték „Lex Farkas”-nak) és megvonták olimpiai járadékát. Ő tehát mindig is olimpiai bajnok marad. Igaz ez a másik oldalról is:
Ezúttal nevet nem írok, a tevékenység sikamlós jellege miatt a fantáziádra bízom, hogyan hívod. Hősnőnk fiatal korában pornózott. Korszerűen „felnőttfilmes színésznő”-nek címkézhetnénk. Édesmindegy, hogy beleunt vagy kiöregedett, egy a lényeg: letette a kamera előtti szexelést és tanulni kezdett. Elvégezte az ELTE Bölcsészkarán a magyar-könyvtár szakot, később több tudományos cikket is jegyzett. Tanított, művelődésszervezősködött; szóval az írott kultúra eleven nagyköveteként segített az intellektuális növekedésben. De a mag nála is meghatározó módon működött:
„Hát ez régen fűvel-fával pénzért b@szott, keress már rá a Pornhub-on a művésznevére, több tucat filmje elérhető!” „Ez akar azzal a szájával a reneszánsz ütemhangsúlyos verselésről beszélni, amivel több száz hímtagot elégített ki privát csatornás mozikban?” Nem folytatom. Nevezzük Mancinak az egyszerűség kedvéért: bármibe is fog, azt mindig az egykori pornós teszi. Mancira rávetül ennek árnyéka, érzi ódiumát.
Fontos kitétel: ez nem azt jelenti, hogy az ember képtelen lenne megváltozni. Mondások is tartják: rablóból válik a legjobb pandúr (ma ők az úgynevezett etikus hackerek), vagy éppen, ha már témánál vagyunk: kurvából lesz a legjobb felség. Tehát nincs determináció, ellenben működik a szabad akarat. Ha egyszer ez vagy az voltál, attól még válhat belőled egészen más ember (döntéseid nyomán, tetteid által). Pro és kontra; vagyis komoly emelkedés éppúgy megesik, mint orbitális mélybe zuhanás. Lépjünk tovább a következő – remélhetőleg elgondolkodtató – példázatra:
Képzelj magad elé egy újabb fiktív figurát. Kereszteljük el mondjuk Gusztávank. Hát ez a Guszti egy igazi, mocsok sz@rházi (érzékeny lelkűeknek: kakilaki). Foglalkozását tekintve uzsorás, aki némi zsarolástól, fenyegetéstől, orgazdaságtól és könnyű-, olykor pedig súlyos testi sértéstől sem riad vissza. Családok tucatjait tette tönkre és nem egy ember akasztotta fel magát a Gusztávnak való soha vissza nem fizethető módon, napi 25% kamatos kamattal számító kölcsönök (vagyis emberünk ordas, telhetetlen mohósága) miatt. Ez a koromsötét lelkű (valójában persze lelketlen) szemétláda sok száz milliós vagyont harácsolt össze a hosszú évek során. Pechére viszont találkozott veled:
Nem vitás, a Föld jobb hely lenne nélküle. Te pedig úgy döntesz, hogy – hallgatva a benned élő jupiteri energiák nem legmagasabb szintű sugallatára – saját kezedbe veszed a sorsod. És Gusztávét is. Magyarul: megérik benned az elhatározás, hogy kinyírod. Vállon pöccint az önbíráskodás angyalának szárnysuhogása, vagyis megkapod az ihletet. A tuti receptet, miként álcázod a bűntényt balesetnek, netán a későn érkezett bűnbánat által elkövetett öngyilkosságnak. Végül ügyesen megölöd Gusztit és az összes pénzét elveszed. De nem magadnak és ez a motívum a legjelentősebb:
Saját részedre egy huncut kanyi nem sok, annyit nem tartasz meg. Hanem alapítasz egy gyermekkórházat, ahol rászoruló lurkókat kezelnek, adott esetben életeket mentve. Telnek az évtizedek és téged mindenki magasztal. Rajtad kívül senki nem tudja bűnödet. Megmentő, mecénás, csodaember vagy a többiek szemében. Ám hiába a meseszerűen hasznosított pénzösszeg, te egy egyszerű (vagy komplikált) rablógyilkos vagy. Ha megúsztad, akkor is. Ha a létező legnemesebb célok egyikébe fektetted az egész lóvét, akkor is. Mielőtt kiteszem az utolsó pontot, vonjuk le a tanulságokat és gazdagodjunk néhány ide vágó kifejezéssel:
Felelősség. Nevezhetjük akár karmának is, ha nagyon akarod.
Következmények vs eredmények.
A példákat eléd tettem. Tovább vihetném a szálat, okkal nem teszem. Mert az már túlságosan konkrét lenne itt és most. Ezért az érdemi, egyéni tovább gondolást, a tanulságok levonását rád bízom. Higgy benne: menni fog. Megéri.
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
