Amiért megdolgoztál, a tiéd. Az érett gyümölcs jogos jussod, ha te ápoltad a fát, öntözted, szeretgetted, gondoskodtál róla. Nem önzés elvenni édes és finom ajándékát. Olyan magától értetődik ez a pár gondolat, de vajon miért nem működik olajozottan mindennapi valóságunkban?
Legyél szerény.
Válaszd a kisebbet.
Mondj le az álmaidról!
Húzd meg magad!
Merjél kicsi lenni!
Ne gondold, hogy vagy valaki!
Inkább alá-, mint fölé célozz!
Hét rövid mondat. Írhattam volna hetvenhetet is, Illyés Gyula magyar népmeséi után szabadon.
Az elsőből épp úgy magadra és eredendő, tágabb környezetedre ismersz, mint az utolsó, vagy a köztesek bármelyike kapcsán. Elba…ltázott kulturális hiányosságunk az önérvényesítés mérhetetlenül alacsony szintje. Erre kínálkozik egy remek kozmikus sebtapasz:
A Mars érinti a Szűz csillagzat legfényesebb, alfa csillagát. Ő a Spica, magyarul Kalász. Az aratás megjelenítője. Az itt elhaladó vörös bolygó emlékezetet: tégy erőt jogos jussod megérdemelt begyűjtésébe. Merj kezdeményezően működni!
Szeptember 12 és 15. között egzakt ez a remek kapcsolódás. Ha idegenkedve olvasod, netán követelőző, behajtós érzeteket kelt, gombod nyomódott. Azaz megeshet, dolgod van vele. És nem azért, mert nem tetszett a Pokolgép 1992-es „Vedd el ami jár” című albuma.
Nem követelőzöl.
Nem másét akarod jogtalanul megkaparintani.
Senki kárára nem vagy.
Ezekre célszerű emlékeztetned magad, amikor a saját meg-és kiérdemelt gyümölcseidért indulsz valós vagy képletes szőlőskertedbe. Itt kopogtatja meg határozottan, észrevevősen válladat a Mars-Spica kézfogó.
Tudj róla, élj vele.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
