A ma esti cikk az Uránusz és az Algol csillag együttállásáról fog szólni, szokásosan 19:30-ra időzítettem. Az Algolról jó tudni egyet, s mást, mert a csillagtudorok hetet-havat összehordanak róla. Tavaly májusban külön hírlevelet szenteltem neki, a következő bekezdéseket – némi kozmetikázás után – onnan emeltem át. Jó jöhet mostanság, hogy miért, azt este részletezem:
„A mai hírlevélben az Algol csillagról mesélek. Az őt körül lengő babonákról, (alaptalan) félelmekről, egyetlen, meghatározott célt szem előtt tartva: ismerd meg és fordítsd hasznodra. A közeli jövőben komoly előnyt jelent.
Ma már épp úgy mosolygunk a boszorkányégetéseken, mint a balkezességet az ördögnek tulajdonító vélekedésen. Előbbi pár száz éve már nem divat, jobbkezesre kényszernevelt vendégem viszont olyan is akad, aki éppen csak 40 éves. A múlt téveszméit valahogy egyértelműnek tartjuk. A régieket elkönyveljük szűk látókörű, butácska, tudatilag korlátolt valakiknek. Esetleg megkönnyebbült sóhajjal tesszük hozzá: de jó, hogy nem akkor születtünk. Különösen balkezes, megmagyarázhatatlan dolgokat „művelő” hölgyek esetében. Tiszta sor, világos ügy. Akkor mégis: mi ez az Algol-undor?
Bocsánat, előre szaladtam. Szóval Algol. Ez a név egy csillagot takar, a Perseus csillagkép második legfényesebb, béta csillagát. A róla szóló károgással vastag, virágpréselő súlyú köteteket lehetne megtölteni. Jellemzően hírhedtnek, mint híresnek nevezik. Ennek okát a mitológiai háttérben vélem nyakon csípni. A történet a következő:
Perszeusz nem akármilyen hős. Apja maga Zeusz, anyja Danaé. Mint minden valamirevaló főszereplő sorsát, az övét is átitatja egy korai jóslat. A fiatal Perszeusz fordulatos életének meghatározó pontjára érkezik, mikor a halandó Medusza Gorgó levágott fejét követelik tőle. Nem csak úgy, az ügynek volt előzménye: hősünk egy vacsorán vett részt, ahová ajándékként illett volna egy lovat vinni. Mivel ezt Perszeusz nem tudta megugrani, kompenzációként kapta a kobakos küldetést. A dolgok itt fordulnak izgalmasba.
Némi előkészületek után megfelelően felszerelkezve indult útra. Magával vitt egy hátizsákot, legyen mibe tenni a fejet. Apróságnak tűnhet, de fontos. A Medusza Gorgó pillantása ugyanis kővé dermeszt. Betárazta Hadész láthatatlanná tevő sisakját, valamint egy sarlót, egy rézpajzsot és egy szárnyas sarut is összecsomagolt. Így kelt útra a három Gorgó nővér barlangjába, ahol meg is lelte őket. Éppen édesdeden aludtak.
Perszeusz egyszerre okos és ravasz. Tudja: ha zajt csap és felébred Medusza, nyomban megkövül. Ezt persze szerette volna elkerülni, ezért cselhez folyamodott. Csak az Athénétől kapott rézpajzs tükrében nézte a szörnyet, míg álmában levágta a fejét. A két másik nővér persze felébredt, ám hősünk viselte a láthatatlanná tevő sisakot, így megúszta a bosszút. Jelentéktelennek látszó mozzanat: a nyak csonkjából kipattant Pégaszosz (közismertebb nevén Pegazus), a szárnyas varázsparipa. Főszereplőnk dolga végeztével elhagyja a barlangot és nem kevésbé kalandos módon folytatja útját.
El is köszönünk tőle, megemlítve azt a tényt: később fegyverként használja a hátizsákból előkapott fejet és annak ásványosító tekintetét. Ha egy-két motívum ismerősnek tűnik a Harry Potter és a Titkok Kamrája című könyvből/filmből, az nem a véletlen műve. Igen, a párhuzam áll. És most bontsuk ki, ez a nem túl bonyolult eseménysor milyen velős szimbólum-kulcsokat – rejtett eddig, s kínál föl neked most.
Megfelelően felszerelkezve indulj útnak. Legyenek meg a te saját varázseszközeid. Akkor is, ha ezek nem pont kézbe vehető alkalmatosságok. A csomókötés tudománya, a norvég nyelv ismerete, az ehető bogyók és gyümölcsök felismerése is matéria nélküli eszköz. Például.
Álmában vágja le – döntő jelentőségű. Ha csak úgy, felületesen olvasod, tán sunyi, alattomos sz@rházinak véled Perszeuszt. Mert jó, jó, a Gorgók csúnyák, gonoszok és valóban jobb hely lenne nélkülük a világ, de mégis: békés szendergés közben lefejezni, az nem való. Láss túl a leírt szavakon: álmában, azaz másik síkon győzi le őket. Vagy: előbb álmodd meg, s ha ez megtörtént, a valóságban való kivitelezés szinte habkönnyű. A motívum mutatja meg, hogy nagy tettekhez a puszta cselekedet kevés. Vidd bele a lelkedet, vond magad mellé a megálmodás, mint mágikus képalkotás minőségét.
Maga a fej. Azt gondolhatnánk, épeszű ember nem cipeli magával azt a randa koponyát. Hiszen mindenki rettegett tőle, ki tudja, hány ember folytatta kőszoborként, köszönhetően legendás pillantásának. Eddig igaz, de a hős nem ok nélkül az. Ő a korábbi félelemből eszközt, fegyvert kovácsolt. Anélkül, hogy bármit is tett volna. Illetve igen, mégis tett: elpakolta Medusza lenyesett fejét. És amikor kellett, előhúzta a hátizsákból, felmutatta és fényes győzelmet aratott. Magyarul: egykori jelentős, szinte bénító félelmeid igenis válhatnak legnagyobb erősségeiddé. Teáltalad, ahogy Perszeusz mellett se ügyködött szárazdajka és személyi asszisztens.
Ez a sztori jóval több mesénél, üres, tartalmatlan mitológiai csemegénél. Valós és velős mondanivalóval bír, immár látod. Se nem tukmálja, se nem tuszkolja, azonban az értő figyelmet díjazza. Ez a szimbolika ölt testet az Algol csillagban, aki maga a levágott fej. Ha nem bánod, egy rövid bekezdést szentelek annak a mérhetetlen mennyiségű sületlenségnek, amit összehord róla az asztrológia sötétebb bugyra:
Démoncsillag, Halálcsillag, azonnali végzet. Nyakat érő, fejre irányuló, kivédhetetlen támadás. Erőszakos halál, szerencsétlenség. Sosem tudtam napirendre térni felette, de még az általam pontosításokhoz és konzultációkhoz használt AstroSky programot is megfertőzte az Algolitisz. Így jellemzi a szoftver, szó szerint idézem: „Erőszak, lefejezés, akasztás, tömegek túlkapásai. Keserű és erőszakos természet, mely saját vagy más halálát okozza. Legrosszabb csillag az égen. Sokáig látens marad, de akkor hirtelen hat. Csapásai maradandóak, azokból nehéz kiemelkedni.” Ha nem bánod, nem ragozom tovább, a lényeget látod és abból ennyi pont elég. Sok is. Sokk is.
Belépő szintű alapvetés: a csillag nem lehet rossz energiájú. Egyik sem. Attól csillag, hogy – ellentétben például a bolygóval vagy az aszteroidákkal – önálló fényt áraszt. Ami pedig sugározza a fényességet, az – önmagától – pont úgy nem rossz, mint mondjuk a pénz. Róla is úgy ír a Szentírás: a pénz imádata a gond, nem maga a pénz. Az eszköz. Az Algol esetében is igaz a tétel, ami kivétel nélkül a végtelen kék égbolt valamennyi csillagára áll: fényt ad, világosságot ébreszt. Én se nem károkozó, se nem kórokozó. A hülyeségre viszont mindkettő igaz. De menjünk tovább:
Algol. Ha többször kimondod – lehetőleg hangosan, nem csak magadban -, felfigyelhetsz rá, milyen lágy csengésű szó. Puha mássalhangzók és bélelt érzetű magánhangzók elegye. Kísértetiesen emlékeztet a Lagonda névre. Ez egy 1906-ban alapított brit luxusautó-márka, ám 1947. óta az Aston Martinhoz tartozik. A Lagondát a kényelem legmagasabb szintű legendája öleli körül. Erre (is) hasonlít az Algol szó maga.
Tudnod kell, hogy a nyelvészet tudománya (latinul lingvisztika) remek eszközökkel bír, ha befolyásolni akar. A negatív minőségekre is készséggel szállít jó megoldást. Két egyszerű, közismert példát hoztam rá: Mordor és Voldemort. A latin „mort”, azaz „halál” a közös bennük. Sugallják erővel és keményen, mire is számíthatsz. Mindez teljességgel hiányzik az Algol szóképéből. Vajon a véletlen műve lehet?
Mindezek után már egy kicsit tisztábban látjuk őalgolságát. Ideje ezt is górcső alá vennünk, mi mindenre használható, hogyan érdemes együttműködni az energetikájával. A sor nem teljes, példálózó jelleggel gyűjtöttem takaros csokorba a praktikumokat:
Azonnali átalakítás, leginkább a dermesztő félelmektől megszabadulás. Így avatod hőssé magad, egyetlenegy gyors aktussal.
Transzformáció. Itt lép képbe az álom-szál analógiája. Más dimenzióba jutsz, segítségül hívsz eddig nem használt erőket.
Véglegesség és végletesség. A levágott fej soha nem illeszthető vissza a nyak csonkjára úgy, hogy ismét rendeltetés-szerűen működjön. Az elért eredményed valós és tartós tehát; nincs visszacsúszás.
Nem kispályás energia, igaz. Kurázsit kér, cserébe rengeteget kínál. Célszerű, ha te is méltó elvárásokkal mész egy-egy algolos aktiválódás elébe. Elvárással, s nem követelőzéssel.”
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
