A mai cikkel jól oldalba rúgunk pár (pudvás) spirituális közhelyet, pedig nem ezt fogalmaztam meg célként. Egyszerűen csak írni akartam egy velős krónikát a Nap-Mars quintil fényszögről. Ám, ahogy néztem, egyre csak néztem a két égitest október 12. és 17. között egzakt 72 fokos kapcsolódását, kezdett felsejleni, hogy ez valójában sokkal mélyebb valami és többről szól, mint elsőre hittem volna. De még mennyire. Jó, köthettem volna kompromisszumot, hogy most ledarálom neked a kulcsszavakat és fűzök hozzájuk pár gondolatot, de az olyan messze van a maximumtól, mint mangalica a műkorcsolyázástól, szóval nem volt, nem lehetett pálya. Íme, a rendezői, pardon: asztrozófusi extra változat, egészen a gyökerekig leásva, hogy aztán magasra emelkedjünk, mintha szilaj rakétán lovagolnánk.
Erő nélkül nincs élet. Egyik érintett égi vándorunk a Mars, erőbolygó, miatta szükséges tisztáznunk pár ordas félreértést. Az erő nem egyenlő a keménységgel. Tömegek hiszik automatizmusnak az egy kalap alá vevést, be is sétálnak a tüskés bozót szúrós mélyére. Viszont: erő egyenlő védelem. Puhány, lagymatag, enervált módon soha senki semmit semmitől és senkitől meg nem véd, az kurvaélet. Illesszük össze azzal a szintén penészes képzettel, hogy az önvédelem valami csúnya, ördögtől való ocsmányság:
Tudod, ilyenkor az ’okosok’ pufogtatják, hogy ha kővel dobnak, akkor kenyérrel, legrosszabb esetben fahéjas csigával dobj vissza és ha a jobb arcodat megütik, akkor mosolyogva (csikorgó fogzománc nélkül!) tartsd oda a balt is. Tegyen így, aki tanácsolja és akinek hat anyja volt. Én tuti nem; a személyes definícióm az ilyenre a balf@sz, finomabban balfék, netán balfácán, balek. Mind ’bal’, tehát nem jobb megoldás. Értsd meg:
Önmagad védelme nem a másik minden áron való elpusztítását jelenti, ahogy az önérvényesítés sem letaposó önzés. Muszáj kiállnod magadért, enélkül ugyanis hiú ábránd, meddő álmodozás az ön-integritás. Ha nem oltalmazod magad, nem vagy egész. Ennyire tőegyszerű. Aki erről le akar beszélni, nem éppen a javadat akarja (legfeljebb elvenni).
Ön-integritásban tudsz kerek, harmonikus egész lenni és így működni. Ez szükséges ahhoz, hogy az ’egyén’-ből a ’társas’-felé lépj, mégpedig méltó módon, s nem a közös seb, az egyaránt megélt trauma, az érintettek által ugyanúgy megtapasztalt szörnyűség legyen a közös nevező. Kemény kijelentések, mégis igazak. Ha beengeded, érzed, rárezdül a lelked. Emlékezz: az igazán fontos dolgok egyszerűek, amint a faék és a fehér tányér. Csavarhatjuk persze, csak illusztrációs céllal, a pillanatokon belül felfénylő Nap-Mars quintil tükrében:
Önállótlan amőba.
Bólogató János (én leírhatom, ugye).
Szélkakas/széltyúk/szélcsirke.
Hát ki az isten kapcsolódik önként és szívesen ilyen elemekkel? Akiben nincs erő, még önmaga védelmére sem, az sajnos gerinctelen, s mint ilyen, nem megbízható; rá nem számíthatsz, ha tényleg bajban találod magad. Ennyit elöljáróban, most pedig térjünk rá az égi apropó felfejtésére.
Quintil. A fényszög kifejezés csak annyit tesz: a két égitest – ezúttal a Nap és a Mars – 72 fok ívtávolságra helyezkedik el egymástól. Az izgalmas rész a matekon túl vár rád, mert ezt az érintettséget a mágia és a varázslat összmunkájaként tarjuk számon. Amikor olyan dolgok történhetnek meg, melyek kívül esnek a papírforma hatókörén. Kiélesedő érzékelést is kínál, ám nem az elsődleges érzékszerveidet, hanem belső látásodat, intuíciódat tuningolja. De ez még nem minden, sőt. Mert ha e feszülő, csodás fényhíd két végére illesztjük a Napot és a Mars bolygót, hát valami egészen káprázatos eredményt kapunk:
**
A teljes cikkben elmesélem a Nap-Mars quintil mágiáját tokkal, vonóval. Valami egészen elképesztően jó égi apropó, de nem csak emiatt fontos. Alkalmat ad számos ostoba, mégis berögződött félreértés lebontására. Az így keletkezett űrt pedig fénnyel, tűzzel írva töltheted be. Szóval nem azt mondom, hogy „nem rossz, hanem azt: kurrrrvajóóóóó!
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
