A mai cikket nem terveztem megírni, mégis úgy döntöttem, hogy beáldozom az eredeti témát (ami amúgy abszolút világmegváltónak ígérkezett, benne a mindent nyitó, utolsó varázskulcs kódjaival, ugyebár…). Helyette magamat tolom az előtérbe, mint valami nyolcévest a zsúron, hogy szavalja már el a Talpra magyart vagy énekelje el, mi is történt a csitári hegyek alatt. Az egész egy csütörtök kora esti poszttal indult.
Ebben leírtam, az élet úgy hozta (és én is úgy alakítottam), hogy befejezem a praxist. Február legvégéig vagyok vállalkozó és számlaképes, szóval ami addig belefér, az mehet, elemzés, konzultáció egyaránt. Úgy tűnik, a kelleténél rövidebben és nem kellő hangsúllyal jeleztem: az írás marad, az előrejelzések is. Ugyan átterhelek a Substackra, több okból is, de a kék közösségi médiás felületen is igyekszem jelen lenni. Csak márciustól már nem vállalok elemzést, konzultációt, nem hirdetek meg előadást (ha felkérnek, akkor azért el tudok menni, de már saját szervezés nem lesz többé). Gondoltam, pár sorban értesítem, akit érint, mégse hó végén mondjam, hogy lefőtt a kávé. A reakciókból úgy tűnik, mintha bazaltkockát b@szarintottam volna a kacsaúsztatóba.
Íme, a tények: márciustól ismét főállásban fogok dolgozni, tehát lesz „polgári” munkám. Ami azért nem annyira civil, éppen ezért elég szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rá. Ez is közrejátszott a praxis beszántásában. Ugyanakkor minden, ami a szerzői jog oltalma alatt áll, belefér, mehet továbbra is. A vállalkozás viszont nem, napjai ezennel megszámláltattak. A döntés hátterében személyes okok húzódnak és a család mindenek felettisége. Ha fociedző lennék, azt mondanám, hogy a csapatérdek az egyéni előtt van és kurvára mindegy, ki rúgja a gólt, csak nyerjük meg a meccset. Ennél azért árnyaltabb a kép, ezt sem spórolom el:
Imádok írni. Mindig is szerettem, ám az elmúlt évek során rengeteg időt, energiát fektettem bele. Talán nem tűnök pökhendinek, ha elrebegem, hogy szerintem egészen elfogadható szinten fogalmazok meg gondolatokat és fűzök mondatokká, bekezdésekké – cikkekké. Igen, asztrozófus is vagyok és azt is szeretem; kivételesen kegyelmi állapot, hogy a kettőt ötvözhetem. A bő évtized alatt sok száz elemzésen és ki tudja, mennyi konzultáción vagyok túl, telis-tele katartikus pillanatokkal, telesírt zsebkendőkkel, olyan visszajelzésekkel, hogy ott olykor már/még én is bekönnyeztem. Ez a része örök, élethosszig tartó élmény. De nem csak ilyen akadt.
Hiába vagyok penge szakmailag, teszem bele szívem-lelkem és hozom ki egy elemzésből, egy asztroszkópból, amit csak lehet, a másik is partner kell, hogy legyen. És arról sem akarok kussolni, hogy olykor (a kelleténél sokkal gyakrabban) kapok olyan levelet, hogy hát nem változott semmi, mióta nálam járt. Mindig visszakérdezek, vajon másképp tett-e az illető dolgokat, mire egyöntetű a „nem, dehogy.” Ez pedig fárasztó. Nem, ne sajnálj, mert nem szorulok rá. Csak tudod, sz@r érzés. Ilyesmi lehet a zenészek sorsa:
A gázsit megkapják, a koncertet becsülettel eljátsszák. De egészen más tál tészta lelkes, mosolygó tömegnek muzsikálni, mint egy szülinapon vagy éppen a covid idején tartott üres raktárkoncerteken. Nem akarok ilyesmiben tetszelegni, de ahogy feltölt egy-egy csodás emberrel való munka, úgy lehúz, amikor azt érzem, a világon semmi foganatja annak, amit át tudok adni. Nem ez a fő ok, viszont megkerülhetetlen, ezért is hoztam szóba.
Jelenleg szilárdan elhatározott tervem, hogy a napi írások, előrejelzések továbbra is menni fognak. Eddig is hajnalban keltem, eztán is belefér (gondolom most). Munka előtt pedig csak meg lehet írni egy-két formás cikket. Teljes terjedelmében ezek a Substack oldalamon (https://substack.com/@ldonyijnos) jelennek meg. Heti két alkalommal azért a fb felületre is átteszek belőlük, ahogy ez a mai is itt is, ott is megjelenik. A Substack jóval nagyobb szabadságot ad, nem kell ostoba algoritmusokkal hadakozni, leírhatok olyat, amiért a kék oldal legalább három napra piros lapot ad. Okkal népszerűsödik a platform. Azért más módja is van, hogy ne nélkülözz, mégha nem is tudsz márciustól bejelentkezni:
Ott a könyv. Sokat írtam róla, mekkora szívás volt a kiadóval való méltatlan és a Btk. három konkrét passzusát sértő hercehurca miatt. De erről semmit nem tudtam, amikor írtam, ergo mindent, de tényleg mindent beleadtam. Szerintem máig élvezetes és hasznos mű. Az asztrozófiáról szól, ám ezt a szót nem használhattam, lévén annak szellemi gazdája rendre utasított, hogy az az ő terméke, stipistopi. Ezzel együtt a két lábbal a földön álló ember mindennapi, hasznos kalauza. Segít megérteni a kozmosz üzeneteit, sok-sok példával, köztük ismert emberek és az én saját, személyes történeteimmel, mint illusztrációkkal. Az említett huzavona miatt jelenleg csak nálam érhető el, egészen pontosan itt: https://stellala.my.canva.site/.
Ha szeretnéd, rendeld meg bátran, kérésedre dedikálom is. Tehát a polcodon ott tudok majd lenni veled a legnagyobb örömök idején éppúgy, mint a legsötétebb komor órán. És ha már könyv, hadd avassalak be egy komoly, amolyan óóóóriási titokba. De pszt, senkinek egy szót se róla!
Most is írok éppen egy könyvet. Igaz, ez homlokegyenest más műfaj, ha pedig a stílusát kérded, akkor két univerzummal arrébb céloz. Ellenben elképesztően élvezem. Nem fogom titokban tartani, amikor elérhető, viszont ügyelek, hogy valami normális kiadóval szerződjek majd le.
(Nem is olyan) röviden ennyi a háttere a „bezár a bazár” posztnak. Vélelmezem, hogy egyes asztrokóklerek, akiknek a hosszú évek alatt riogatós tyúkszemére léptem egy-egy rávilágító írással, pezsgőt pukkantottak, vagy legalább a levegőbe bokszoltak egyet (je, ez az, elhúz ez a kötekedő koetsoeg!). Azért a szemem nem csukom teljesen be, ha pedig olyan emeletes baromsággal találkozom, arról úgyis faragok egy jó kis vitriolos élcelődést, mert a bőrömből azért mégse bújok ki (csak ha megnyúznak, de az már nem önszántamból történik).
Száz szónak is egy a vége: az élet megy tovább és folyton változik. Most engem is mélyebben megérintett és (f)elkapott. Kínált egy döntéshelyzetet, én pedig – a korábban említett családi prioritást szem előtt tartva – igyekeztem a tőlem telhető legbölcsebb elhatározást meghozni. Remélem, sikerült.
Ha szeretted olvasni eddig, amit írtam, akkor tudod, ott a könyv is, de tényleg törekszem majd a napi cikkeket is megfaragni. Csak légy te is ott a túloldalon, hogy elolvasd.
kép: pixabay.com
