Megteszed, vagy sem?

Megteszed, vagy sem?

Azt, hogy mi a helyes, csak te tudod igazán. Lehámlik tetteidről az idő, a jog, az elvárások: neked kell tudnod, az adott pillanatban helyes-e egy-egy tetted – függetlenül attól, hogy a környezeted elvárja-e tőled, avagy éppen vasszigorral tiltják. Nincs külső bíró, legfeljebb igazságjogszolgáltató kisiparos. Méltó-e arra hivatkoznod valaminek a megtevése vagy meg nem tevése esetén (amit szíved szerint véghez vinnél), hogy nem szabad? Gondold végig: aki borult politikai égbolt alatt embereket mentett, kockáztatta, hogy tarkón lövik: amit tett, az akkori jogrendbe ütköző cselekmény volt, mégis vállalta. Nem dacból és durcás csakazértis-jellegű késztetésből: a belső iránytű útmutatása alapján, a megingathatatlan, társadalmi berendezkedéseken túlmutató és átívelő erkölcs alapján. Te dönts: megteszed, vagy nem teszed? Amit kívül látsz, csak díszlet, rólad szól a játék.

kép: wallpaperacces.com

Vágtázol vagy lebakol a szóló?

Vágtázol vagy lebakol a szóló?

Régi jó (vagy rossz – nézőpont kérdése) szokásom szerint mára is egy kis szólovaglással készültem. Igen, ha jól és helyesen ülöd meg édes anyanyelvünk adta szavakat és szóláncokat, gyorsabban vágtázol, mint a mesék Táltos Paripája (vagy majdnem olyan tempósan), ám a másik véglet is igaz: bakol és repülsz, helytelen pozitúrából. Min múlik a sikered? Rajtad. Pontosabban a technikádon; azon, ahogyan a lóhoz szóhoz közeledsz. A mostani különleges időszak amúgy is a szavak ideje. Új, eddig vagy egyáltalán nem hallott, vagy perifériálisan érzékelt kifejezések törtek a cetrumba (pandémia, infektológus, járványgörbe, kijárási tilalom, Müller Cecília, kötelező maszkolás és sorolhatnám). Borsózik az ember háta. Ők a bakolós szavak, analógiában a füstpamacsot okádó, patkójával szikrákat vető, sunyító fülű, komisz gebével. A megváltozott helyzet alkalmazkodást kíván. Ennek hiányában az oly’ sokszor citált elszáradt fához válsz hasonlatossá, (ami) aki előbb vagy utóbb, de biztosan beletörik a szélviharba. Alacsony szinten ez megalkuvásban, kompromisszumok sorának – szorgalmas nagymama módjára való – kötésében, kényszerházasságban (nem feltétlenül családjogi értelemben véve) és társaiban manifesztálódik. Emlékezz: a kimondott szó teremtő ereje végtelen. A kimondott (leírt) „kutya” szó – helyesen alkalmazva – jobban és erősebben harap a felhergelt kuvasznál (ezt a gondolatot Moldova Györgytől kölcsönöztem). Ezért vigyázz, mit gondolsz, legfőképpen mit mondasz. Ami a fejedben forog, ami a szádat elhagyja, nagy mértékben alakítja a valóságodat. És akkor még az érzelmekről nem is beszéltünk.

A rugalmasság nem gerinctelenség, hiszen nem hagyod el és nem adod fel az elveidet. A hajlékonyság erény. A kezdeményezőkészség, a változtatás képessége, a jelen helyzetre alkalmazott, örök értékeken alapuló aktuális legjobb megoldások kidolgozása jogosan tehet és tesz büszkévé. Emlékezz arra is: a felülről érkező történések alakítására jóval kisebb (jellemzően a nullához konvergáló) ráhatással bírsz, ellenben rájuk adott reakcióidat száz százalékban te magad határozhatod meg. Elég egyértelmű egyenlet; kristálytisztán láthatod, mibe érdemes energiát fektetned. Zárójel az előző bekezdés utolsó mondatához: az érzelmek harmonizálása, a háborgásból való mély megnyugvás, megbékélés elérése az egyik célja, fő iránya a mostani időszaknak. Rajtad áll, egy konkrét történést miként kommentálsz: „no, most aztán igazán ráb@sztam ráfaragtam,” vagy „nem ez a tétel szerepel a bakancslistán első sorai között, de ha már ez jött, nézzük meg, hogyan fordíthatom előnyömre.” Pontosan ugyanannyi energia kell mindkét irány megindításához. A következmények elképzelését rád bízom. Mindkét esetben úgy cselekszel, mint aki kavicsot dob el a havas lejtőn, ám más-más lavinák keletkeznek belőlük. Az egyik pusztít, a másik lehetősége(ke)t teremt. Dönts és élvezd döntésed gyümölcseit.

kép: wall.alphacoders.com

Miért kevés a felismerés?

Miért kevés a felismerés?

Azt hittem, erről nem kell írnom. Tényleg. Aztán mégis, újra és újra visszadobta hozzám a labdát az élet. Tessék, akkor itt vagyok, leültem a sejhajomra és pötyögöm a sorokat. Triviális, egyértelmű, nulla forradalmisággal, hiába hátrál az Uránusz. Ha már idecitáltam, azért azt jó tudnod, hogy a Hamal csillag felé tart, ő a Kos fényábrájának alfája, a Tekintet. A Tejútra néz, az Istenek Útjára, úgyhogy a következő bő három hónapban, míg a planéta direkt irányba fordul, ideje van meglátni a legmagasabb minőségeket, amik segítenek tisztába tenni életünket. A lámpás mindenkinek felgyúl, ez van. Ha nem akarsz megvilágosodni, nyilván eltakarhatod a szemed, de miért tennél ilyet? Kezdjük is a megvilágosodásnál! Az önismeret útján lépdelő embert időről időre, elsuhanó (vagy éppen csak tovavánszorgó – tempótól függ) kilométerkőként éri egy-egy felismerés, rácsodálkozás. Emlékszel, amikor összeáll a kép és rájössz, miként függenek össze történések, mintázatok. Csodálatos élmény, árukapcsolásban szállítja a megkönnyebbülést. DE! Az egész nem ér semmit nem sokat ér, ha és amennyiben itt megállsz.

Mi van? A felimerés kevés? Miről beszél ez az ember? Pálinkázott-e vagy almabort vedelt? Jogosak a kérdések, e sorok materializáláskor késő reggelt írunk és egy izmos presszókávé hivatott szaturnuszi energiákat erősíteni és támasztani az összpontosításomat. Tudatmódosító nélkül ismétlem meg: a rácsodálkozás, a megértés jó, de itt nem állhat meg a folyamat! Tettek nélkül jobb lett volna maradni az „édes” tudatlanságban. Kemény kijelentés ez is, aláírom. Gondold végig, kérlek: abban a pillanatban, hogy rájössz fontos, az életedre kiható összefüggésekre, helyzetbe kerülsz. Felelősséged ébred. Ekkor stuccoskodni, fejet a homokba dugni – nem való. Itt már nem beszélhetsz „hét én erről nem tudtam, nekem ezt senki nem mondta” módon. A tantusz leeste utáni nemcselekvés vétek önmagaddal szemben. Két féléven keresztül hallgattam büntetőjogot, onnan az ismeret: nem csak akkor követhetsz el bűnt, amikor teszel valamit, hanem amikor elmulasztasz tenni (pl. cserbenhagyás, segítségnyújtás elmulasztása, stb.). Utóbbi kevéssé ismert, akár szét is tárhatnád a kezed, de most már késő. Már elolvastad, már tudod.

Forduljunk segítségért az analógiás gondolkodáshoz és vegyük elő kedvenc sportpéldázataimat! A csatár rúgott gól nélkül jöhet le a pályáról, meg is tapsolják, ha küzdött, akart. Ellenben a kihagyott ajtó-ablak helyzeteket nem bocsátja meg a publikum. Egyet se, többet meg végképp nem úszhat meg fújolás, neadjisten köpködés nélkül, szimultán verbális emlékeztetővel édesanyja legősibb mesterségére. Akarod ezt? Ugye, hogy nem? Nem kell mást tenned, mint cselekedni. Ez a folyamat természete, a ledermedéssel akasztod meg a gördülést. Végül is nem azért foglalkozol önismerettel és járod spirituális utadat, hogy jobbá tedd az életedet? Nem sültgalambváró módon, hanem aktív, ráható jelleggel. Emlékezz arra is: ha más tapossa ki az utadat, annak nincs értéke, a végén meg is gyűlölheted, mert elvette az általad el nem végzett (vagy nem általad elvégzett – amelyik szórend jobban tetszik) munka értékét, nem küzdhettél meg édes verejtékkel az igazgyöngyeidért. Hidd el, nem nagy dolog: ha ijesztő is, de görgesd tovább a dolgok rendje mentén a rácsodálkozást változtatásba – éppen ezért kaptál inspirációt hozzá.

kép: www.pinterest.com

Felkészültél a megújulásra?

Felkészültél a megújulásra?

Ideje szót ejtenünk az idei ősz egyik markáns égi történéséről, ez pedig a Mars retrográdba fordulása. A vörös bolygó csütörtöktől indul hátráló útjára a Kos asztrológiai jelében. A tolatás november közepéig tart; korábban tett ígéretemet beváltandó, íme, az ekliptikai koordináták: a retrográdba fordulás a Kos 28 fok 08 percnél, míg a direkt irányba váltás majd a Kos 15 fok 15 percnél történik. A számos helyen és több alkalommal megénekelt Jupiter-Plútó-Szaturnusz hármas együttállás és a – szintén – retrográd mozgást végző Uránusz mellett a Mars szolgáltatja őszünk fontos energiamintáit. A „mellett” szó azért kapott kiemelést, mert kozmikus helyzetek esetében kevéssé tartom szerencsésnek a rangsorolást; most sem osztunk arany-, ezüst- és bronzérmet a planétáknak. Égi állások vizsgálatakor egységben szemlélődve tudunk teljes képet kapni, így – bár most a Mars a főszereplőnk – a többi égitest mozgásával összeolvasva juthatunk el a legpontosabb égtérképhez.

Poroljuk le a Mars kulcsszavait a teljesebb megértés érdekében! Erő, lendület, küzdelem; önmagunk meghaladásának energiája. Más nézőpontból a célra törés, a jobbá tevő-alakító erők, amikkel a bennünk élő félelmeket, kishitűségeket győzhetjük le. Tudatosítsd: a Mars szuper energia; ha esetleg él benned negatív sztereotípia vele kapcsolatosan, ideje felkeresned a spirituális kukát és kidobálni, mert ezek az alacsony szintekhez kötődő, ám Árész planétáját kizárólagosan velük azonosító téveszmék. Alkimista energia és a szent tudomány célja az (ember)ólomból (ember)aranyat előállítani. Emelő inspiráció, nem véletlenül tüzes, mint az általa uralt Kos jele is – ahol éppen tartózkodik és hátrálásba kezd. Zárójel: a Kos Mars elképesztően jó, lelkesítő energiái a következő naptári év elejéig, Vízkeresztig velünk lesznek, majd csak akkor lép tovább a Bika cikkelyébe a bolygó. Erőt tudunk a kezdetekbe vinni és a retrográd Mars hatásának köszönhetően az újrakezdés is jól sül el. Ha már tűz: az elem valódi mibenlétéről, megismeréséről és a vele való gyümölcsöző együttműködésről a Főnixébresztőn beszélünk legközelebb. Lehetőséget kapsz korábbi csorbák kiküszöbölésére; arra, hogy akassz egy kövér rükvercet, kitolass a zsákutcából, majd még kövérebb gázzal elindulj a helyes irányba. Emlékezz: érezted korábban is, hogy nem ez az igazi direkciód, de sokan mások is haladtak körülötted és susmorgásuk elhitette veled, ez neked is jó út. Hát nem. A retrográd Mars hatására intenzíven vagy képes mozgósítani cselekvő erőidet – azt a kraftot, ami kiemel a testmeleg, azaz langyos sz@rból ürülékből. Ami ugyan körülölel, nem fázol benne, de mégis csak sz@r és így – természeténél fogva -, büdös és nem méltó hozzád, mint csillaggyermekhez.

A sikeres és – nem utolsó sorban – eredményes újrakezdés egyik pillére az áldozat; a klasszikus és tipikus Kos minőség. Idézzük fel, mit is takar ez a szó, mert mai világunkban egy egészen torz formáját használjuk csak (ez az áldozattá válás a maga kiszolgáltatott tartalmával). A Kos cégére alatt az önként vállalt áldozat szentélyébe léphetünk be, ahol áldást találunk és élünk meg, hiszen automatikusan azzá válik. Fontos, tudatosítsd: nem lemondasz valamiről, mert az beszűkítő és frusztráló, hanem szabadon, egyenes háttal és gerinccel vállalást teszel. Nem szorít senki pisztolyt a halántékodhoz; te magad érzed, hogy itt az ideje valami jelentőset az áldozati oltárra helyezned, ami az (újra)kezdés fényét emeli. Nyilvánvaló, hogy legyen súlya az áldozatnak; ha évi egy alkalommal iszol ananászlevet, akkor keress jelentősebb minőséget, ami tényleges önmeghaladás és ilyen módon felajánlható és elfogadható. Méltósággal, trükközés helyett.

Nézzük a csillagok világát, mit látunk az égre pillantva! A Mars emblematikus pozícióban fordul: a Halak csillagzatának alfájánál, az Al Rischa csillagnál. Ebből a pontból indul ki a visszaúszó- és a kiemelkedő halacskához vezető fonál. A döntés spirituális helye: visszatérek vagy kiemelkedek? Fontos! Egyik nem rosszabb vagy jobb a másiknál, csak más. Szentelj energiát az összegzésre, mielőtt döntesz. Ez nem tökölős-kotlós minőség most, amikor hónapokig érleled a szándék döntéssé alakulását, hiszen a Mars, bár nem kapkodó, de gyors. Valójában te már tudod mélyen belül, mit is szeretnél; csupán a ráragadt mázat kell eltávolítanod valódi vágyaidról. A Mars a visszaúszó hal fonala mentén hátrál és ott is fordul majd. Megmutatja, milyen minőségek – elsődlegesen emberi kapcsolatok – hátráltatnak a kiemelkedésben. Analógiában: olyan kötöttségek, kötelékek, amik régen talán erősítettek, de mára a gúzs-jellegük dominál. Vedd észre, lásd meg és – vágd le őket. Nyilván te már tudod, miképpen tedd meg ezt méltó módon: erősen, de keménység nélkül, határozottan, de szeretettel; a jobbá tevés által inspirálva. Meglátod: a le- és visszahúzó energiáktól szabadultan fantasztikusan kapsz szárnyra és jóval magasabb rezgésű döntéseket tudsz hozni – olyanokat, amelyek nem csak a közeli jövőd fényét erősítik. Ritka jó energiákat ad a mostani hátráló Mars, vedd észre, lásd meg és persze – használd. (Jó tudnod, hogy e hal fölött a Pegsus, a Táltos Paripa vágtázik, elképesztő csodákat ösztönözve benned, általad és körülötted.)

képek: www.pinterest.com

Te hogyan szoktál dönteni?

Te hogyan szoktál dönteni?

Érzelmi vagy racionális alapon döntesz? Tudom-tudom, ez lerágott csontnak tűnik, mégis érdemes elővenni, mert jelen korszakunkban elképesztően sok érzelmi döntést csomagolunk az ésszerűség látszat-héjába. Nézzük először is a definíciókat a tisztább kép érdekében! Érzelmi döntésről beszélhetünk, amikor belső, lelki motivációk vezérelnek; jellemzően könnyen és mélyen vagyunk képesek azonosulni döntésünk tárgyával. A racionális döntés esetében bal agyféltekénk információi, a logika, az érvek és a tények alapján határozunk. Mindkettőre szükség van, mindkettő abszolút rendben lévő. Probléma a fogalmi cserezavar esetében adódik, nevezetesen az érzelmi döntésedet próbálod beállítani racionálisnak, észszerűnek. Kerékbe tört, kifacsart, ronggyá erőszakolt „észérveket” gyártasz, amik alátámasztani hivatottak emocionális választásodat. Menjünk kicsit mélyebbre! Miből fakadhat, hogy szükségesnek látod megmagyarázni mások számára irracionális választásodat, legyen szó párról, munkáról, autóról, ruháról – bármiről? Lásd és értsd meg, kérlek: nem az a baj, hogy érzelmi döntéseket hozol. Ez teljesen rendben van; ha nem így lenne, megvalósulna Madách falansztere, az egyen-világ, a „tudósok” által tökéletességre fejlesztett minőségek alternatíva nélküli – így sivár és unalmas – egyeduralma.

Érzelmi döntéseid takargatása-elleplezése és a (meddő) próbálkozás, amivel okszerűnek próbálod beállítani őket: egyszerű önfelnemvállalás. Ennyi és nem több. Olvasd el újra, tudom, kemény állítás, de így van. Gondold végig! Ha a racionalitás ellenére mégis a zűrös Dezsőt választod, ha lógó esőfelhők idején ernyő nélkül, fehér ruhában indulsz útnak, ha Alfát veszel – ne akard elfogadtatni okosságként a külvilággal. Miért ne vállalhatnád fel, hogy ez belülről jött és kész? Itt a pont, nem kell a „vágytam rá és még akciósan is adták,” vagy „kétes híre volt, de a sok-sok kisiklás után egyre nagyobb a matematikai esélye a jó útra térésnek.” Ezekkel gyengíted önnön identitásodat, mert a cél az, hogy hozz bármilyen (hangsúlyozom: bármilyen!) döntést, azt vállad fel. Ha logikátlan, nem baj, de ne magyarázkodj; kerüld el az emelkedő pulzussal véghez vitt, pironkodó okfejtéseket, mint rajtakapott kamasz a szigorú szülői tekintet előtt (ez nem az, aminek látszik…). A döntésbe való beleállás felvállalást (önfelvállalást) jelent, azaz lépéseket saját sorsutadon. Azért is most olvasod ezt a szösszenetet, mert az ősz markáns égi energetikája, a Jupiter-Plútó-Szaturnusz együttállás éppen erre ösztökél. Érdemes együttműködni a kozmikus erőkkel és egyenesíteni gerincedet bármely töltetű döntésed maradéktalan vállalásával.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest