Posts Tagged / döntés
2020 06, 17 0

Mit hoz még ez az év?

Mára jött ki úgy a lépés, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt időszak fontos erővonalait. Ez a múltba tekintés egyben jövőrajzoló energia is: mire készüljünk, mire készülhetünk és hogyan tegyük mindezt, ha a lehető legjobban akarunk kijönni a következő hónapokból? Kezdjük a múlttal: már a tavalyi évben is szóltak hangok a 2020-as esztendő különleges energetikájáról. Akadt, aki világvégét jósolt békaesővel és a szokásos látomásokkal, de ez végül nem jött be. Más módon viszont tényleg világvégét éltünk meg. Zárójel: ebben az írásban többször hivatkozok korábbi anyagokra, ahol fontos, ott linkelem is: ezt a dőlt betűkről veheted észre – elmélyüléshez pedig katt. A felszín alatt formálódó-fortyogó erők a januári nagy négyes együttállással pörgették meg a rulettkereket a sors kerekét. A többi történelem, amit tanítani fognak – akár így, akár úgy; függően attól, ki számít majd „győztesnek,” és – ennek megfelelően – ki írja majd a történelemkönyvek vonatkozó lapjait. A bennünket körülvevő világról bátran kijelenthetjük, hogy örökre megváltozott és ez a kijelentés most – kivételesen – abszolút nélkülözi a rám jellemző teátrális hatásvadászatot. Ez tény.

Mit is kaptunk itt, a naptári év tágan értelmezett első harmadában? Tükröt és pofont. Tükröt, hogy kristálytisztán láthassuk önmagunkat, reakcióinkat; milyen választ adunk nem várt kérdésekre. Igen, vizsgáztunk és a számonkérés a hétfő reggel derült égből „vegyetek elő egy papírt!” felkiáltással induló röpdolgozatra hasonlít(ott), mint pofon-analógia. Nyugi, ha karó, hát karó, hidd el, javíthatsz még. Lemérhettük, mit jelentenek számunkra emberi kapcsolataink, hogyan reagálunk érzelmi prés alatt, másfajta stresszkörnyezetben, mint amihez a főnök, az anyós és a gyerek hozzáedzett már. A tükör kirajzolta rugalmasságunkat vagy az alkalmazkodási kihívások kontúrját, de változtathatunk. Emlékezz: a – jogi értelemben szabályozott – vészhelyzet elmúltával a felejtés és a „sose volt!” nem a legmagasabb szintű megoldás. Kerülendő még a szégyen érzése, ha visszatekintve nemhogy büszkén, de kínos érzéssel összegzed önnön magatartásodat. Ez van, kijött, na. Mint az árnyékszéki megkönnyebbülés: ha büdös, hát büdös, belőled pottyant alá, ha szemet csípő a szaga, majd legközelebb gondosabban válogatod meg táplálékodat. De elég a sz@rakodásból, nézzük tovább!

A veszély elmúlt – most. Ezért is erősödik a fellélegzés és a „legyünkgyorsantúlrajta” késztetése. Kerüld el a csapdahelyzetet! Többször írtam róla és fogok is, hogy ez az első hullám volt. Semmi közöm a virológiához és az ilyen alapon értelmezett terjedéshez, de a csillagos ég üzeneteit látom. Látom és értelmezem, mégpedig azzal a szűrővel, ami a mostani történések során mutatta meg árnyalatait. Itt ölt testet a második, majd harmadik hullám, függetlenül attól, hogy ehhez kötődik-e biológia ok. Spirituális tisztulási és fejlődési lehetőségek sorát hozza ez a számon kérős-vizsgáztatós időszak, de emlékezz: nem szívat, „csak” szigorú, még inkább következetes, amolyan McGalagony-féle módon tanít és számoltat be. Nincs ezzel baj, ha kész és képes vagy a sunnyogást, a mellébeszélést, a köntörfalat és a kreatív könyvelést elengedni. A jó pap is holtig tanul, miért érnéd be kevesebbel? Ráadásul mentesülsz a cölibátus intézményétől is… Fizikából nem (sem) voltam a topon, ezért a következő gondolatmenet nélkülözi a tudományos alátámasztást. A hullámjelenség erősödő tendenciát mutat. Amit az első hullám nem hozott felszínre, a második megteszi. Amit az se, majd harmadjára megmutatkozik.

Szeretném, ha nem komor jóslatként olvasnád e sorokat. Nem az, nem is annak pötyögtem le. Egészen egyszerűen az égre nézve földi leképeződések mutatják magukat. Az összemberiség-szintű megtapasztalás pontos képet ad arról, hol tartunk. Elképzelhető, hogy ez nem tetszik neked. Sebaj. Tudd, hogy kesergés helyett saját mikroszinteden változtatva tudsz a makroszintre kihatóan változtatni. Magas minőségű válaszreakciókat produkálva nem csak a saját életedet varázsolod jobbá, de példát is mutatsz. Ez a fajta tanítás az egyik legmarkánsabb pozitív hozadéka a következő időszaknak: miként emelkedsz ki a tömegből, de nem felülmúlásos-versengős módon, hanem amúgy világítótornyosan. Ezért érdemes, ez nagyon nemes és méltó magatartás. Nem kell hozzá Buddhának lenned. Nem baj, ha félsz. Az se, ha rettegsz. A belül zajló érzelmi vihar egy dolog – a másik és fontosabb, hogy ezekkel együtt élve, vagy ennek ellenére, hogyan döntesz, hogyan cselekszel az anyag világában. Itt és így mérheted le, mennyit is érsz valójában. A szó elszáll, a tett mutatja meg az értéket vagy annak hiányát. Emlékezz arra is, hogy a felkészülés nem vonzza be a „bajt,” a „rossz” történéseket. Azzal, hogy becsatolod a biztonsági övedet induláskor, nem teremted meg a frontális karambolt repedő kulcscsonttal és arcba robbanó légzsákkal. Jó esetben egy életen át közlekedsz úgy, hogy végül tök fölöslegesnek bizonyul (a bírság elkerülésén kívül, persze) az öv használata. Analóg a biztosítás kötése: nem az elemi csapás elvárása vagy a biztosító által kárkifizetésként folyósított összeg iránt érzett csillapíthatatlan vágy miatt kötöd meg. Felkészülsz. Amikor célba érve kikötöd magad, vagy lejár az évfordulód, talán nem tudatosítod, de azért legyen a homlokteredben: a felkészülésed jó volt, de az égiek, a sors, az őrangyalaid most eltekintettek a számonkéréstől. Az iskolában sem feleltettek minden nap minden tárgyból, de elvárt volt, hogy naprakész légy a tananyagból.

Éleszd fel bölcsebbik énedet és add át neki a kormányrudat. Ha ez kicsit szokatlan gondolat, tudd, adatott némi időd betanítani új szerepkörére. Eljöhet az idő, amikor hálával tekintesz mostani énedre és az általa meghozott döntésre.

u.i.: ha gyakorlatias, praktikus eszközöket is szeretnél az útra, tarts velem június 19-én, pénteken a Főnixébresztő (újratöltött), kiscsoportos online worksphopra. Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz a szabad helyek függvényében.

Az esemény leírását itt találod: https://www.facebook.com/events/749233099215977/

képek: www.pinterest.com

2020 04, 28 0

Miért ne tekints sorscsapásként a mostani időszakra?

Hajlamos lehet az ember gyermeke égi veszedelemként, sorscsapásként, Isten büntetéseként, fatális véletlenek szerencsétlen összejátszásaként tekinteni a jelen hetekre-hónapokra (és az előttünk álló évekre, ha már itt tartunk). Ezzel egy bibi van, de az nagy: vesztesnek, kiszolgáltatott bábnak, tehetetlenül pattogó flippergolyónak látja magát a nagy játékasztalon. Ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből kiássuk magunkat, fontos megértenünk az ember és a változások viszonyának természetrajzát, ami végtelenül egyszerű: az ember nem szereti a változást. Nem szereti, de végtelenül alkalmazkodó, így – túlélési programjaitól vezérelve – felveszi a tempót és pont úgy, mint a víz: kitölti a rendelkezésére álló teret. A könnyebb emésztéshez húzzunk elő pár példát a történelemből: amikor kezdett elterjedni az automobil, a bérkocsisok tüntettek, rongáltak – lázadtak az új, veszélyes(nek mondott), a megélhetésüket reálisan veszélyeztető ördögi masinával szemben. Emlékezhetünk, pár éve a taxisok tüntettek az Uber ellen, kísértetiesen megidézve az egykori bérkocsisok szellemét. Ahogyan annak idején sem tiltotta senki, hogy a bakról a volán mögé üljön, ma is uberezhetett volna bármelyik modern kori bérkocsis.

Az ember lassan képes alkalmazkodni a változásokhoz. A klímaváltozás is ilyen: melegszik az idő, de élünk. Többen vesznek klímás autót és ültetnek nagy, árnyékot adó fát, de nem rapid módon, máról holnapra ugrott feljebb 10 Celsiussal a hőmérséklet. Ezt a változást rákészüléssel, tájékozódással lehetett kezelni. A mostani idők átalakító alkímiája viszont gyors. Nem előjelek nélküli: többen több irányból is jelezték (most mutogathatnék magara is…), hogy várható és eljön egy nagy horderejű szakaszhatár, paradigmaváltás, de az emberiség zöme süket fülekkel élte életét. Jól tette, ez volt a dolga. Amikor megy a szekér, legtöbbünk nem gondol a bajokkal. Már 2018. októberében, mikor a Plútó az ekliptika, a Nap útja alá merült, vette kezdetét egy mély és mélyreható változás. Érdemes az akkor írtakat a mai világ, a mostban megélt történések tükrében visszaolvasni, érdekes tanulságokra lelhetünk. A 2020-as év elejének nagy együttállása már a küszöb átlépését jelentette, a többi pedig – már történelem.

Jó tudatosítanunk, hogy ami gyors és hirtelen változás, rosszul fogadjuk. Semmilyen radikális átalakulást nem tapsolt meg az emberiség, csak és kizárólag vésznek élte meg. Nincs ez most sem másképp. Amikor alkalmazkodásunk sebességét meghaladja a változás, kizökkenünk komfortzónánkból, megjelenik a szűkösség, a pánik érzete és máris rásütjük a negatív bélyeget arra, amiben éppen vagyunk. Ilyen egyszerűen működünk. Jusson azonban a legeslegnagyobb változások közepette is eszünkbe, hogy embernek születtünk, megadatott az öntudat és a szabad választás ajándéka. Arra, hogy kívül mi történik, kevéssé tudunk hatni, ellenben reakcióinkat magunk választhatjuk meg. Abban a pillanatban, hogy a fent leírtakat fejben (és persze szívben is…) végigpörgetjük, emlékeztetjük magunkat, hogy bármit túlélhetünk, sőt, bármiből ki tudjuk hozni a legjobbat. Nem kell mást tennünk, mint az áldozat-szerepet elfüstölni és tudatosítani, hogy egyedül a történések tempójának és a mi alakuló képességünknek az eltérése okozhat kellemetlenséget. Vegyük fel a ritmust, váltsunk attitűdöt és ami eddig komor, fekete felhőként lógott felettünk, az legott átalakul éltető esőt ígérő, termékenységet hozó fellegekké – a villámok már nem agyoncsapni akaró istennyilák, hanem égi sugallatok. Csak ennyit kell tennünk.

képek: www.pinterest.com

2020 04, 21 0

Biztosan jó kapcsolatban élsz?

Oly’ sok más mellett az őszinteségre is tanít a mostani időszak. Leírni sem merem, hányszor emlegettem az idei év kapcsán a változtatás szükségességét; legyen elég annyi, hogy kevesebb ujjal rendelkezem, kézen-lábon egyaránt. Mára egy rázósabb téma érkezett, mégpedig a kapcsolatok próbája. Már nem csak hetekben, de hónapszámban is mérhető a megváltozott világ ideje. Aki tud, otthon és otthonról dolgozik, a gyerekek pedig választás nélkül kényszerülnek a házi tanulásra. Ez a helyzet felgyorsítja a történéseket kapcsolaton és családon belül egyaránt. Elképzelhető, hogy az elmúlt évek során kizárólag nyaraláskor töltöttél annyi időd a pároddal és a gyereke(i)ddel, mint most. Ez azonban tervezett és – remélhetőleg – várt alkalom volt, telis-tele ingerekkel. Egy vakáció pont erről szól: pihenünk, de máshol, mint az otthonunk. Elutazunk, kizökkenünk, változik az életritmusunk, a környezetünk egy-két hétre. Ebben a szituációban élvezzük, hogy nincs főnök és munka, a suli távoli (rossz) emlék csak, így jó élményként, élvezetesen – emiatt igen gyorsan – eltelt, szép emlékké konvertáljuk a nyaralást. Most nem ezt tapasztaljuk. Együtt vagy a társaddal, akár tetszik, akár nem. Nincs munkahelyi pletyka, sörözés a haverokkal, csajos délutánok – helyette van intenzív otthonlét. A hobbik gyakorlása is csorbul és sorozatokat sem lehet vég nélkül bámulni.

Smink nélkül látod a másikat: nem az arcának ráncaira és pigmentfoltjaira gondolok, hanem a valós énjére. Nem hullámzik előtted a tenger szemet gyönyörködtetően, és félpanzióra sem fizettél be a szállodában. A mindennapi környezetedben, az otthonodban (rosszabb esetben az ingatlanodban…) élsz együtt a másikkal. Ez a helyzet felszínre hoz minden olyan defektust, amit eddig és „átlagos” körülmények között a szőnyeg alá söpörtél. Lásd meg, ez nem rossz: alkalmat ad, hogy felismerd, miért okoz neked rossz érzést; mit és hogyan tükröz. Zárójel: ez akkor is igaz, ha egyedül élsz és a saját hülyeségeid bosszantanak. Azok is üzennek és sugallják, hogy a felismerésük, tudatosításuk, feloldásuk mentén haladva szolgálnak téged. Eljuthatsz oda, hogy nem bírod elviselni a másikat. Lehet, itt és most szembesülsz azzal, hogy hibát követtél el, amikor ezt az embert passzíroztad be a „társ” dobozodba – pedig akkor is láttad, nem tettél mást, mint óvodásként gyömöszölted a nem odaillő kockát a formaegyeztető környílásába. Hoppá. De mit lehet ilyenkor tenni?

Emlékezz: ha jól akarsz működni, összhangban a kozmikus hatásokkal, akkor változtatsz. Ez nem okvetlenül azt jelenti, hogy elköszönsz a másiktól és új kapcsolatban görgeted tovább ugyanezt a diszharmonikus energetikát. Az is változtatás, amikor ki tudod mondani a másik (és persze önmagad) előtt, hogy elb@sztad elrontottad. Igen, lehet, hogy csak ennyit kell tenned: beismerni, hogy valamit a természet ellen erőltettél. Van úgy, hogy már ettől kisimulnak a dolgok, ám elérkezhetsz oda is, amikor a szakadék áthidalhatatlan. Dönthetsz: megalkuszol, építed a kompromisszum-kártyaváraidat, vagy végre megteszed a lépést. Tudatosítsd, hogy a közös sz@r baj nem tart össze egyetlenegy kapcsolatot sem, legfeljebb ideig-óráig, túl magas áron. Az előző válság idején jolly-jokerként alkalmazott „üljünk fel a repülőre, menjünk ki Angliába és minden megoldódik” nem tette rendbe a megromlott, alapjaiban is korhadó kapcsolatokat, csak még jobban felgyorsította az eróziós folyamatokat. A közös ellenség átmenetileg össze tud tartani különböző típusú és értékrendű embereket, de erre boldog jövőt alapozni – nos, ez szerintem orosz rulett.

Ha kibírhatatlan, elviselhetetlen a másik és bármennyit is beszéltek róla, nem változik semmi – ideje visszaadni egymás szabadságát. Ennél jobb időszak, lehetőség ritkán adódik. A gyerekekre hivatkozva együtt maradni – ennek is borsos ára van, nem csak a pár két tagjának elmulasztott boldogsága miatt, hanem a mintaadás minősége okán. Azt lássa a gyerek, hogy apa és anya egy kanál vízben megfojtaná egymást, jobb esetben csak közömbösek, szeretettelenek és unatkozva kacsintanak jobbra és balra? Tényleg ez a jobb, a „család” együtt maradásáért megkötött alku keretében, vagy az, hogy apa és anya szabad; kész egy korábbi, rossznak bizonyult döntést felismerni, bevallani és változtatni? Lehet, hogy a gyermeknek jobb azt látni: bár külön mentek, de keresik és – jó eséllyel – megtalálják a boldogságukat, mint egy közös mocsárban, egymás torkát szorítva, dülledt szemmel süllyedni egyre mélyebbre?

Hallottam olyan fiatal párokról, ahol egy-két évnyi házasság után most tudatosult, ez így nem mehet tovább. Tényleg ér annyit a közös jelzáloghitel, a vagyonka védelme, a babaváró, hogy évtizedekre bebetonozd magad egy most is, általad is látott érzelmi gócba? Attól, hogy kevés számú jó példát látsz, még tudnod kell, hogy ez nem verseny és a saját boldogságodért te, csak és kizárólag te vagy felelős. Ha lépned kell, most léphetsz. Emlékezz arra is: aki nem ugrik önként, azt előbb-utóbb lökik. Vajon jó ötlet ezt megvárni?

képek: www.pinterest.com

2020 04, 15 0

Miért tudunk most kifejezetten jól összegezni és döntést hozni?

Csütörtöktől a hét végéig, vasárnapig áll együtt a Kos asztrológiai jelében járó Nap a Halak csillagképének legfényesebb, alfa csillagával, az Al Rischával. Ez a csillag a Nap útja, az Ekliptika alatt fényeskedik, így mutatva rá, hogy a hozzá tartozó minőségek alapvetően a belső, érzelmi vetületünkhöz tartoznak. Itt döntünk. Ebből a csillagból indul ki a két fonál, amely a csillagzat visszatérő, illetve kiemelkedő halacskájához vezet. A lélek összegzéséből indul ki az új irány, annak megfelelően, hogy a leltár készítésekor mi vált fontossá. Azért is kiemelt jelentőségű ez a bizonyos összegzés, mert a mindennapok sodrában gyakran „áldozatul esünk” szubjektív valóságérzékelésünknek és tényszerű érzelmi rovancsolás nélkül egészen mást hinnénk, mint ami a való. Az önbecsapás szekerére pedig üljön fel, akinek hat anyja volt…

Lezárás, befejezés, visszatérés – a döntés a mi kezünkben van. Tudatosítsuk, egyik sem jobb a másiknál, csak más. A szabad döntésből meghozott visszatérés magasabb szintű, mint a tudattalan, sodródó kiemelkedés, mert azt észre se’ vesszük. Nagyon mély, belső folyamatokról beszélünk az Al Rischával találkozó Nap esetében, amik viszont testesülnek tetteinkben. A hétköznapok valóságára kiható erők az asztrológia köréhez kötődnek, innen nézvést pedig a Kos erős, lendületes, kezdeményezésre kész köntösét ölti magára cselekvő énünk égi megjelenítője. Attól, hogy belül és – akár – álmainkban ilyen mély, ám intenzív történések zajlanak, ne várjuk el, hogy passzivitásba merevedjünk. A tettekben erő, tűz lobog, ami belülről, a lélek mélyéről kapja igazi táplálékát. Éljük meg ezt a nagyszerű együttállást a maga fényességében, hogy a következő időszakra kiható legjobb döntéseket hozhassuk meg, amik nem csak bennünket, de környezetünket, annak fényességét is emelik.

kép: www.pinterest.com

2020 02, 20 0

Milyen mértékben befolyásolhatja életedet a csillagos ég?

Végre elérkezett az idő, hogy erről a szívemnek kedves témáról is beszéljünk egy kicsit. A két véglet valahogy így néz ki: „fogalmam sincs, most növő vagy fogyó Hold van, de nem is érdekel. A csillagok és a bolygók olyan messze vannak tőlem, hogy semmi hatásuk rám, így nincs miért időt pazaroljak a figyelgetésükre.” A lendülő inga a túloldali ponton pedig ilyesmit hall: „ma kell borsót vetnünk, mert termésnap van, holnap kicsit óvatosabban fogok vezetni, mert retrográdba fordul a Merkúr, de a Katit ideje felhívnom, végül is mire jó a Halak Vénusz, ha nem erre?” Jó az elején leszögezni, hogy nincs aranyszabály; konkrét, mindenki által behelyettesíthető, egzakt képlet. Kiindulásként Szepes Mária nagyszerű gondolata szolgáljon: „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek.” Olvasd el, kérlek, még egyszer. Attól, hogy valamire hajlamos vagy, még nem kötelező úgy működnöd. Ha megengedsz egy személyes példát: édesszájúként hajlamos lennék sok-sok cukrászdába betérni. A hajlamosság, a késztetés ott van, de kaptam szabad akaratot, hogy mégse így működjek (ellenkező esetben tuti megnyerném Gombóc Artúr szerepét bármely castingon). Öntudatom és emberi mivoltam fölé emel a hajlamosságnak, az ösztönszintű késztetésnek. Ez az, amit például az állat nem tesz meg, a farkas vonyítja a teliholdat, a két hímoroszlán pedig addig bunyózik, míg egyikük dimenziót vált és így tovább.

Rajtad áll, mennyire engeded magadat befolyásolni az égi mozgások tudatosítása által. Figyelem: akkor is hatnak, ha hiszel és akkor is, ha nem. Pont úgy, mint a gravitáció. Ha esetleg gravitáció-tagadó vagy, úgy próbáld ki, hogy kidobsz egy tojást az ötödikről: méretes nyers tükörtojássá válik másodpercek alatt az aszfalton, hitedtől függetlenül, hiszen egyetemes törvényszerűségek hatnak rá (is). Alacsony szint például úgy bemenni a munkahelyedre hátráló Merkúr idején, hogy elvárod a félreértéseket, egymás melletti elbeszéléseket és egyéb gebaszokat. Már ha beérsz egyáltalán és nem törik össze a kocsidat… Onnantól kezdve csúszol alacsony szintű működtetésbe, ha az korlátoz téged. Fordíts rajta egyet: a helyzet adott, azt befolyásolni nem tudod. Kivétel: ha képes vagy megfordítani az előre jelzett idő előtt a hivatkozott Merkúrt, kérlek, írj privátban, mert szeretnék elmenni hozzád tanulni és sokat fizetnék is érte. Nem korlátozhat semmiben egy égi helyzet, ez nagyon fontos! Nem érezheted azt, hogy ezt vagy azt most nem tehetd meg, mert az égiek nem engedik. Ha mély és valódi vágy él benned, tedd föl (és igen, így fölfelé, az égiek felé) a kérdést: hogyan és miként tudod mégis, a lehető legjobban megvalósítani? Hidd el, ez a teremtett világ úgy van megalkotva, hogy az ilyen típusú, őszinte vágyak teljesüljenek; ettől (is) válik jobbá és jobbá.

Amikor jól és magas szinten működsz együtt az aktuális kozmikus helyzetekkel, az nem olyan látványos. Minden olyan természetessé válik, azt külön nem feltétlenül veszed észre, hogy nem görcsölsz, hiszen ez a természetes. Kicsit olyan érzés, mint amikor hátszélben biciklizel: jó és gyors a haladás anélkül, hogy különösebben nagy jelentőséget tulajdonítanál a rajtad kívül álló körülményeknek. Emlékezz arra is, hogy a legerősebb hátszél sem indítja el a bringát, ahhoz neked kell a pedált taposni.

kép: www.pinterest.com

Oldalak:1234»