Posts Tagged / erő
2020 06, 17 0

Mit hoz még ez az év?

Mára jött ki úgy a lépés, hogy egy kicsit összegezzük az elmúlt időszak fontos erővonalait. Ez a múltba tekintés egyben jövőrajzoló energia is: mire készüljünk, mire készülhetünk és hogyan tegyük mindezt, ha a lehető legjobban akarunk kijönni a következő hónapokból? Kezdjük a múlttal: már a tavalyi évben is szóltak hangok a 2020-as esztendő különleges energetikájáról. Akadt, aki világvégét jósolt békaesővel és a szokásos látomásokkal, de ez végül nem jött be. Más módon viszont tényleg világvégét éltünk meg. Zárójel: ebben az írásban többször hivatkozok korábbi anyagokra, ahol fontos, ott linkelem is: ezt a dőlt betűkről veheted észre – elmélyüléshez pedig katt. A felszín alatt formálódó-fortyogó erők a januári nagy négyes együttállással pörgették meg a rulettkereket a sors kerekét. A többi történelem, amit tanítani fognak – akár így, akár úgy; függően attól, ki számít majd „győztesnek,” és – ennek megfelelően – ki írja majd a történelemkönyvek vonatkozó lapjait. A bennünket körülvevő világról bátran kijelenthetjük, hogy örökre megváltozott és ez a kijelentés most – kivételesen – abszolút nélkülözi a rám jellemző teátrális hatásvadászatot. Ez tény.

Mit is kaptunk itt, a naptári év tágan értelmezett első harmadában? Tükröt és pofont. Tükröt, hogy kristálytisztán láthassuk önmagunkat, reakcióinkat; milyen választ adunk nem várt kérdésekre. Igen, vizsgáztunk és a számonkérés a hétfő reggel derült égből „vegyetek elő egy papírt!” felkiáltással induló röpdolgozatra hasonlít(ott), mint pofon-analógia. Nyugi, ha karó, hát karó, hidd el, javíthatsz még. Lemérhettük, mit jelentenek számunkra emberi kapcsolataink, hogyan reagálunk érzelmi prés alatt, másfajta stresszkörnyezetben, mint amihez a főnök, az anyós és a gyerek hozzáedzett már. A tükör kirajzolta rugalmasságunkat vagy az alkalmazkodási kihívások kontúrját, de változtathatunk. Emlékezz: a – jogi értelemben szabályozott – vészhelyzet elmúltával a felejtés és a „sose volt!” nem a legmagasabb szintű megoldás. Kerülendő még a szégyen érzése, ha visszatekintve nemhogy büszkén, de kínos érzéssel összegzed önnön magatartásodat. Ez van, kijött, na. Mint az árnyékszéki megkönnyebbülés: ha büdös, hát büdös, belőled pottyant alá, ha szemet csípő a szaga, majd legközelebb gondosabban válogatod meg táplálékodat. De elég a sz@rakodásból, nézzük tovább!

A veszély elmúlt – most. Ezért is erősödik a fellélegzés és a „legyünkgyorsantúlrajta” késztetése. Kerüld el a csapdahelyzetet! Többször írtam róla és fogok is, hogy ez az első hullám volt. Semmi közöm a virológiához és az ilyen alapon értelmezett terjedéshez, de a csillagos ég üzeneteit látom. Látom és értelmezem, mégpedig azzal a szűrővel, ami a mostani történések során mutatta meg árnyalatait. Itt ölt testet a második, majd harmadik hullám, függetlenül attól, hogy ehhez kötődik-e biológia ok. Spirituális tisztulási és fejlődési lehetőségek sorát hozza ez a számon kérős-vizsgáztatós időszak, de emlékezz: nem szívat, „csak” szigorú, még inkább következetes, amolyan McGalagony-féle módon tanít és számoltat be. Nincs ezzel baj, ha kész és képes vagy a sunnyogást, a mellébeszélést, a köntörfalat és a kreatív könyvelést elengedni. A jó pap is holtig tanul, miért érnéd be kevesebbel? Ráadásul mentesülsz a cölibátus intézményétől is… Fizikából nem (sem) voltam a topon, ezért a következő gondolatmenet nélkülözi a tudományos alátámasztást. A hullámjelenség erősödő tendenciát mutat. Amit az első hullám nem hozott felszínre, a második megteszi. Amit az se, majd harmadjára megmutatkozik.

Szeretném, ha nem komor jóslatként olvasnád e sorokat. Nem az, nem is annak pötyögtem le. Egészen egyszerűen az égre nézve földi leképeződések mutatják magukat. Az összemberiség-szintű megtapasztalás pontos képet ad arról, hol tartunk. Elképzelhető, hogy ez nem tetszik neked. Sebaj. Tudd, hogy kesergés helyett saját mikroszinteden változtatva tudsz a makroszintre kihatóan változtatni. Magas minőségű válaszreakciókat produkálva nem csak a saját életedet varázsolod jobbá, de példát is mutatsz. Ez a fajta tanítás az egyik legmarkánsabb pozitív hozadéka a következő időszaknak: miként emelkedsz ki a tömegből, de nem felülmúlásos-versengős módon, hanem amúgy világítótornyosan. Ezért érdemes, ez nagyon nemes és méltó magatartás. Nem kell hozzá Buddhának lenned. Nem baj, ha félsz. Az se, ha rettegsz. A belül zajló érzelmi vihar egy dolog – a másik és fontosabb, hogy ezekkel együtt élve, vagy ennek ellenére, hogyan döntesz, hogyan cselekszel az anyag világában. Itt és így mérheted le, mennyit is érsz valójában. A szó elszáll, a tett mutatja meg az értéket vagy annak hiányát. Emlékezz arra is, hogy a felkészülés nem vonzza be a „bajt,” a „rossz” történéseket. Azzal, hogy becsatolod a biztonsági övedet induláskor, nem teremted meg a frontális karambolt repedő kulcscsonttal és arcba robbanó légzsákkal. Jó esetben egy életen át közlekedsz úgy, hogy végül tök fölöslegesnek bizonyul (a bírság elkerülésén kívül, persze) az öv használata. Analóg a biztosítás kötése: nem az elemi csapás elvárása vagy a biztosító által kárkifizetésként folyósított összeg iránt érzett csillapíthatatlan vágy miatt kötöd meg. Felkészülsz. Amikor célba érve kikötöd magad, vagy lejár az évfordulód, talán nem tudatosítod, de azért legyen a homlokteredben: a felkészülésed jó volt, de az égiek, a sors, az őrangyalaid most eltekintettek a számonkéréstől. Az iskolában sem feleltettek minden nap minden tárgyból, de elvárt volt, hogy naprakész légy a tananyagból.

Éleszd fel bölcsebbik énedet és add át neki a kormányrudat. Ha ez kicsit szokatlan gondolat, tudd, adatott némi időd betanítani új szerepkörére. Eljöhet az idő, amikor hálával tekintesz mostani énedre és az általa meghozott döntésre.

u.i.: ha gyakorlatias, praktikus eszközöket is szeretnél az útra, tarts velem június 19-én, pénteken a Főnixébresztő (újratöltött), kiscsoportos online worksphopra. Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz a szabad helyek függvényében.

Az esemény leírását itt találod: https://www.facebook.com/events/749233099215977/

képek: www.pinterest.com

2020 05, 23 0

Mars és Uránusz újratöltve, új köntösben

Nem is olyan rég egy Mars-Uránusz quintil kapcsán említettem, hogy a két bolygó fényszögeit kiemelten fontosnak tartom – általában is, idén még inkább. A két planéta energiái felettébb jó szolgálatot tesznek változó napjainkban. Ebbe a sorba tagozódik a páros sextil kapcsolódása: ez az egymáshoz viszonyított hatvan fokos fényszög vasárnaptól keddig aktív, hétfőn egzakt. De mire is használhatjuk? A kulcsszó a megértés. A sextil stimulálja gondolkodásunkat, muníciót ad értelmünk minél jobb, megoldásra – mégpedig kitűnően működő megoldásra – törekvő késztetéseinek. Egészen egyszerűen érezzük: képesek vagyunk adott dolgokból a legjobbat kihozni. Nem sopánkodunk, hogy félig üres a kamra, hanem a meglévőkből évekig emlékezetes három fogást rittyentünk, de olyat, amilyet még senki nem evett. Az újszerűségért az Uránusz „felel,” a pikáns ízeket a Mars szállítja. A konyhától eltávolodva is igaz mindez: váratlan, meghökkentő, de az első döbbenet után széles mosolyt varázsoló sugallatokhoz kapunk erőt, amivel ideából valóságot teremtünk. Megértjük, mit kell tennünk a tervrajz alapján történő építkezésért.

Fontos tudatosítanunk tüzet kapó szabadságvágyainkat is. Könnyebben ismerjük fel, mi választhat még el az áhított szárnyra kapástól – attól az állapottól, amire jó szívvel mondhatjuk rá: tiszta és szabad, mentes a korcs megfelelési kényszerektől, alkuktól és egymás nyakát fojtogató kompromisszumoktól. Mindkét résztvevő alakító, cselekvő, változtató erőket ad, így készüljünk feltűrt ingujjal a motiváció gyakorlatba ültetésére. Ha/amikor érzed, most van itt az ideje megragadni a lapát nyelét – ne habozz.

kép: www.wallpaperflare.com

2020 05, 22 0

Felejtés vagy tanulás? Megértés vagy egy jó pohár ital?

Tudom, hogy nem először kerül elő a téma és kérlek, hidd el, nem azért citálom elő újra, mert a csillagos ég ne adna elegendő bőséges témát és írnivalót. Vállalom, hogy nem a népszerűbb megközelítést képviselem, mégis javaslom, hogy ne akard elfelejteni az elmúlt hónapok rendkívüli megéléseit, azokat a történéseket és érzelmi tapasztalásokat, amik hatottak rád. A teraszok nyitva, sőt, a belső terekben is kortyolható a sör és kanalazható a gesztenyepüré. Végre nem kell besz@rni félni a rendőrtől, mivel is indokoljuk meg a kijárási korlátozás közben nem éppen életbevágóan fontos mennivalóinkat (megjegyzem, ez azért kreativitásra ösztönözte a jónép menősebb egyedeit…); egyszóval az élet ugyan nem állt vissza a régi kerékvágásába (ahová sose fog), de már könnyebb a komfortos kiegészítőinkkel megélni. Vége a lidérces álmoknak? Elmúlt a megelevenedett katasztrófafilm ideje? Attól függ, honnan nézzük.

Tartja magát egy vélekedés: amiről nem beszélek, annak nem adok energiát, vagy fordítva – valamiről beszélve óhatatlanul és automatikusan energiát is adok neki. E logika mentén sokan nem is említenek semmilyen rossz érzést, betegséget, munkahelyi konfliktust, mert ezáltal öntözni gondolják a palántát, amire annak a gyomnak igazán nincs szüksége. A „ne is beszéljünk róla” mintázata már dörzsöli izzadt markát, mert meredeken emelkedő grafikon mutatja a megnövekedő keresletet iránta. Felejtsük el, vágjuk ki életünk filmszalagjából, meg se’ történt, talán igaz se’ volt; rossz álom, melyből izzadva ébredtem, na bumm: ágyneműt cserélek, a régit elbírja a hatodik érzék mosógép. Több bekezdésnyi szinonimát sorolhatnék még a felejtés és az így megvalósuló tabusítás illusztrálására. Aki valaha, akár csak egyszer az életében megtapasztalta, milyen a másnaposság, tudja, miről beszélek. Nem akarjuk összeszámolni, milyen italból mennyit ittunk, mert a gondolattól is forgó mozgásba kezd gyomrunk, a Vulpecula pedig aktiválódni készül.

Tudatosítsuk: most nem egy kiadós részegség után vagyunk. Ami történt, nem felejtést, hanem megértést és feldolgozást igényel. Ez persze jóval munkásabb a „delete all” parancs kivitelezésénél, ám hosszú távon mindenképpen jobb megoldás. Amikor valamit tabusítunk, nem beszélünk róla; titokká, sunnyogó, kellemetlen valamivé csomagoljuk be. Hatalmat adunk azáltal, hogy tilos róla beszélni, ő pedig nem egy jellembajnok: a rá – önkéntelenül – ruházott hatalommal hamar, de zsírosan él vissza és nő a nyakunkra. A felejtés egyenlő nem tanulás. Amikor felejteni akarunk, kukába dobjuk azt is, ami értékes, ami jó, ami tanulság a történtekből. Merd a maga valóságában visszanézni és értékelni az elmúlt hónapok életedre gyakorolt hatását. Vond meg a mérleget és értékeld ki a történteket, kiemelten saját döntéseidet, reakcióidat. Ha olyasmivel találkozol, amire utólag nem tudsz büszkén tekinteni, tedd meg a szükséges lépéseket. Nem az a baj, ha padkáztál, hanem amikor a szerencsétlen, évtizedek óta moccanatlanul a helyén lévő szegélyköveket hibáztatod mindezért.

A leltárkészítés már ki is rajzolja a megoldások körvonalait. Innentől jóval könnyebb a jelenedet élni és készülni a jövőre, mert a mostani „vizsgaidőszak” nem egyszeri és meg nem ismétlődő jelenség. Emlékezz, az idei év, ez a korszak a változásról, mint belülről, általunk elindított változtatások összességéről, a rugalmasságról, a hajlékonyságról szól – többek közt. Miért ne lennének meg benned is ezek az erények? Lehet, hogy jóval több munkát ad a rögösebb út a jelenben ahhoz képest, amit a pohár fenekére néző megoldás kínál, de előbbi az okokat gyógyítja, utóbbi a tüneteket keni el – rövidke időre. Nem mondom, hogy nem kell hozzá bátorság, de ez az erény erősíthető, edzhető; csak használnunk kell érdemes. Nem az a baj, ha félsz, hanem ha ez ledermeszt – és nem cselekszel. A bátor ember a félelmek megléte ellenére tesz lépéseket, ez ad igazi értéket a jellemerősödési folyamatának. Egyetlen egyszerű elhatározással és annak következetes végig vitelével elképesztően sokat tudsz emelni életed minőségén, amit (még) nem most, de a közeli jövőben már lemérhetsz.

képek: www.pinterest.com

2020 05, 15 0

Hogyan bizonyítható indirekt módon (is), hogy a szeretet világunk fő mozgató energiája?

A címben írt tételt manapság gyakran vonják kétségbe. Már csak az érdek, az anyagiak motiválják tetteinket, de valóban így lenne? Nem tartoztam a matekzsenik közé, talán a kevésbé tehetséges tanárok mellett a tantárgy nem kellően érdekes tálalása is szerepet játszhatott. Mégis, az indirekt bizonyítás nagyszerűsége máig megragadt bennem. Ehhez a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban világban tanult módszerhez fogok ma folyamodni, hogy mégis rámutassak, miért is a szeretet a fő vezérlő elvünk. Tarts velem és megmutatom, hol fedezheted fel, ahol nem is gondolnál rá!

Emlékszik még valaki a Polip című zseniális olasz sorozatra? Corrado Cattani, Silvia Conti, Tano Carridi és társaik története rajzolta ki az első maffia-motívumokat gyerek- és ifjúkoromban. Visszatérő elem volt az egyén sérthetetlensége, amíg csak egymagában éldegél. Amint ott a család, gyerek, azonnal gyengévé és sebezhetővé válik a legmarconább bérgyilkos is a bűnügyi filmművészet tolmácsolásában. Ez azon esetek egyike, amikor képernyő és valóság teljes átfedésben működik. A kőkemény gengszter is képes a gyermeke életéért könyörögni és elérzékenyül, amikor kihullik az első tejfoga. De miért van ez így? Miért lehet valakit ilyen módon zsarolni, kényszeríteni – rávenni szinte bármire, amit magától soha nem tenne meg? Miért tud egy kisfiú vagy egy kislány az apukájával bármit megtenni, amikor az civilben korlátlan hatalmú maffiafőnök?

Igen, így van. A bűnözők a dolgok természeténél fogva jó pszichológusok is, e nélkül ugyanis hamar tapasztalnák meg alacsony szinten a szaturnuszi energiákat rács mögött, napi háromszori étkezéssel és fűző nélküli cipővel. Pontosan tudják, hogyan működik az ember a lelke által vezérelve. Lehet, hogy nem mondják ki, az is megeshet, nem is tudatosítják, de a szeretet működésére építenek. A gyermek, a család iránt érzett szeretet mindennél fontosabb; gyakran az önfeláldozást is felszínre hozza. Nézd meg, ha nem is ismersz gengsztereket, de olyan illető biztosan akad a környezetben, aki törtet és könyököl, teszi mindezt a gyerekeiért, legalábbis címke szerint. Elképzelhető, hogy nem a legjobb eszközöket használva, de ő is a szeretet, mégpedig az antaresi feltétel nélküli szeretet által hajtva cselekszik. Nem tud nem úgy működni, vagy ha igen, akkor hamar betegnek, őrültnek, bomlott elméjűnek minősítik. A gyermekért tett dolgok valahol mindig bocsánatosabbnak számítanak, mert mindenki – mélyen belül – tudja, hogy itt ez a fajta legmagasabb és legtisztább szeretet aktiválódik.

Indirekt bizonyítást ígértem: látod, a szeretet a legsötétebb zugokban is ott ragyog. De ha túltengőnek láttad a gyermekek jelenlétét a mai karcolatban, olvasd el ezt a kísérletet: egy börtönben macskakölyköket adtak a raboknak. Aki kapott ilyen állatkát, mérhetően kisebb arányban érzett késztetést erőszakos megnyilvánulásokra. Nem vagyok macskapárti, sőt; sok mindennel vádolhattok, de ez nem igaz. Mégis, ezek a jószágok stimulálták a marcona fogvatartottak szeretetét, felébresztették bennük, hogy valahol mélyen belül jók és segítettek visszavezetni őket a szeretet alapvetéséhez, ez pedig bűnügyi statisztikákban is megmutatkozott. Mi ez, ha nem nagyszerű és ékes alátámasztása, hogy a szeretet a legmarkánsabb erő?

kép: www.pinterest.com

2020 05, 13 0

Jöhet némi lelkierő és plusz motiváció?

Szerdától a Halak asztrológiai jelében menetel tovább a Mars, egészen június legvégéig. A Halak Mars energiáját számtalan módon lehet értelmezni, most a belső erőre fókuszálok. A következő időszakban érezhető kraft jelenik meg lelkünk alsó-belső világában. Tegye fel a kezét, akinek ellenére van egy kis plusz lelkierő! Na ugye… A Mars tüzes planéta, a tűz pedig sötétséget oszlat, fényt és meleget ad. A Halak cikkelyébe érkező vörös bolygó ereje ősfélelmeinket, a bennünk élő kételyeket tudja villámgyorsan eloszlatni, mint mikor fáklyával térünk vissza az imént még olyan ijesztőnek tűnő barlangba. Hirtelen minden a helyére kerül, a kövek csak kövek, a denevér pedig egyszerű bőregérré változik a szárnyas démon rémképéből. Erőnk adatik lezárni, befejezni dolgokat; kilépni olyan minőségekből, melyek már híján vannak a fénynek, de eddig túlságosan enerváltan láttunk neki szabadságtörekvéseink végrehajtásának. Analógia: a bezárt ajtót simogathatjuk, kapirgálhatjuk tíz körömmel vérsarjadásig, valós eredmény nélkül – amikor viszont odarúgunk a zár alá, sarkig tárul a fogva tartó nyílászáró és betódulhat a friss levegő. Ne akciófilmszerűen akarjuk ezt megélni, inkább átvitt értelemben korlátozó, beszűkítő minőségeinket azonnal és intenzív módon lerúgva magunkról.

Az összegzéshez és a leltárkészítéshez is erőnk adatik, ami kifejezetten jó hír, e nélkül ugyanis bajosan, de legalábbis munkásan kezdhetünk jó minőségben új időszakot. A múlt dolgait félelem nélkül vagyunk képesek látni és a helyére tenni, ahogyan a hozzá kapcsolódó érzelmeket is. Néha csordulhatnak könnyek és csikordulhatnak fogak, de a folyamat sikerét nem veszélyeztetik. Amikor teljes őszinteséggel számot vetünk utunk eddig megtett részével, nem csak megkönnyebbülünk, de magasabb minőségben léphetünk tovább. Óriási ajándék ez, még akkor is, ha némi áldozat meghozatalát is kívánja a „kíméletlen” őszinteség önmagunkkal szemben.

kép: www.pinterest.com

Oldalak:1234567...26»