Léleksimogató, ünnepre hangoló égi erő
Most csípd nyakon az ünnep előtti idegeskedést – kozmikus segédlettel. A kiinduló helyzet egyes elemei talán ismerősek lehetnek, lássuk előbb őket, majd az ég tükrében csillanó megoldást:
Nincs még fenyő.
A talp is hová bújt?
Szaloncukor vagy ronda papíros, vagy borzadályízű vagy mindkettő és rohadt drága.
Kitől kaptuk tavaly a villányi vöröset? Nehogy annak adjuk idén!
Nem igaz, hogy pont most törik el a diódaráló karja. Még a nagyié volt és mázsaszám darált rajta; éppen most kellett elfáradni a vasöntvénynek, nem hiszem el!
Hol a két T-elosztó? A gyerekek annyi fényt akarnak a fára aggatni, de két konnektorba akkor se tudok hat villásdugót gyömöszködni!
Tuti, mindent felírtál? Még egyszer nem megyek el vásárolni.
Hulla vagyok. Még a húsvét se fáraszt el annyira, mint a karácsony.
Vigyázz, ne kínáld piával a Dezsőt, mert ha becsiccsent, akkor elkezd beszólogatni Manci néninek és még a végén összeverekednek, mint tavalyelőtt, Lizuska hatodik szülijén!
Miért kell mindig több, nagyobb, színesebb?
Kínai ponty. Ba.. Láttál már ilyet?
A csillagszóró meg bedöglött. Büdösödik, de sehogy se akar csillagszórni, hogy a süly essen bele!
Pont nem jön rám a bordó ruhám. Csak két kiló, de így kireped, ha mozdulok benne. Neked bezzeg elég két lyukkal kijjebb engedni az övedet és nem kötni nyakkendőt.
Fogalmam sincs, miből élünk majd januárban, annyit költöttünk. Nem, nem annyit vettünk, tényleg ilyen kevés cucc került ilyen sok pénzbe.
Ha összegyantázod a szőnyeget, bizisten visítok!
Pedig azt írta a recept, hogy ez a mézes megsülve már nem ragad.
Nem, nem fogok gesztenyés bejglit sütni. Szilvásat sem. Örüljetek a mákosnak meg a diósnak. És meg ne halljak egy szót sem, ha megreped!
Komolyan hatodszor teszed vissza a Last Christmas-t? Meg akarsz ölni? El akarsz válni? Inkább mondd a szemembe, de ne idegelj ki!
Ég a koszorú, hát nem látod, nem érzed a szagát? Az első gyertya már alig-rövid, beleért a szalmába meg a sok színes, száraz növényi hullába, oltsd már el!
Boldog karácsonyt, drágám! De jó, hogy egy évig nyugtunk lesz.
Csapó, ennyi. Nem kell több illusztráció. Mind ismerjük, a rokonaink és ismerőseink hogyan képesek hajszálvékonyra koptatni idegeiket az ünnepi előkészületek során. Még jó, hogy se te, se én nem vagyunk ilyenek. Tulajdonképpen nem is neked írok direktbe. Csak azért olvasd el, hátha tudsz valakin segíteni a környezetben. Elmondok egy nyugtató tippet:
Kedd. December 19. Napon belül: ebédidőtől napnyugtáig. Mindössze pár óra, de remek csillagállás kedvez. Jól van, na. Bolygó-együttállás, így már kielégítettem égfürkészi precizitásodat?
Hold és Neptunusz áll együtt egzakt módon. Ritkán írok Hold-tranzitokról; kivéve a teli- és újholdakat. Ők jelentősek és egészen egyszerűen nem lehet róluk nem írni. Más esetben nemigen ragadok billentyűzetet, mert oly’ gyorsan vándorol, hogy néhány órácska miatt kevéssé érdemes klimpírozni. De nem most:
Gyerekkorból hozott (ős)félelem, hogy a karácsonyi ünnepnek tökéletesnek kell lenni. Ha becsúszik egy hiba, az jóvátehetetlen gonoszság. Belerondítani a Szeretet Ünnepébe? Már a puszta gondolat is gyomorszorulást szül. Emiatt láncreakció-szerűen teljesítesz túl:
Készülődés, vásárlás, csomagolás. Sütés, főzés, díszítés. Hogy minden – minimum – tökéletes legyen. Emiatt görcsössé feszülsz, végül gyakran megesik: mire beköszönt az ünnep, már örömtelen és hullafáradt leszel, mint elgyötört friss házasok a meghiúsult nászéjszakájukon.
Hold és Neptunusz – a két lélekbolygó. Minden hónapban találkoznak. Most is. Tudj róla és használd ki:
Világítsd meg, majd mondd ki a készülődési-ünnepi időszakhoz kötődő legmélyebb félelmeidet. Ezt követően képzeletben perzseld őket pernyésre egy kétkezes lángszóróval. A Neptunusz a legmélyebb, nehezen nyakon ragadható rettegéseket szimbolizálja – alacsony szinten. Ha él benned ilyen, kezd erről a feléről. A keletkezett űrt pedig betöltjük:
Szívet melengető, meghitt képek. Mozgó, színes, illatos tálalásban; mintha egy gyönyörű életfilmet néznél, aminek éppen te vagy a főszereplője. És minden pont úgy, akkor történik, ahogy valójában vágyod.
Tudom, ez így túl egyszerűnek tűnik. Nem is ígérek semmit. Hozzászoktunk, hogy mindennek minimum agyonbonyolítottnak kell lennie. Ez a kozmikus kapcsolódás félelmet gyomlál és vágyat táplál. Te színezed és töltöd meg tartalommal. Nem sorsfordító erő; felesleges elvárnod, hogy gyökeresen változik meg az életed. Azt viszont bátran fogalmazd meg: viszlát, para, isten hozott, méltó ünnepi rákészülés!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
