Változtass egy vágással!

Változtass egy vágással!

Bárki gyúrta is össze az embert, nem félelemben élésre tervezte. Ideig-óráig, rövidke életpillanatokban megbirkózol vele, de tartósan és mélyen benne pancsolni épp olyan káros, mintha akkumulátorsavban lubickolnál. Ne próbáld ki, – ezt kivételesen – hidd el nekem, egészségtelen.

Aki fél, az nem egész, nem tud az lenni. A magyar szómágia alapfokának felkészítő szintje a fél-elem bontása. Amíg félelemben élsz, elválasztod magad az egésztől. Az arányosság pedig olyan egyenes, mint Kanada és az Egyesül Államok határának nyugati fele (amit vonalzóval húztak).

Igen, a félelmet utáljuk. Te is, én is, mindenki; mint varjú a rohadt tököt. Ez rendjén is van. A legrettegettebb fajzata az, ami ledermeszt. Mondhatnám úgy is: kővé meredsz tőle. Persze akad kivétel, mint a legtöbb esetben. Megesik ugyanis, hogy kifejezetten keresed a lehetőséget, hogy félj. Kicsit vagy nagyon. Ez a tervezett változat, őrá nem érvényes az alapszabály.

Extrém sportok, bungee jumping, Pamplona szűk, szépen kövezett utcáin lélekszakadva futni a füstöt lihegő bikák elől – mind-mind készakarva hajszolt félelem. Okkal és céllal. Ez pedig nem mást, mint a lehetőség, hogy legyőzd őket. Ezért vágyod, kutatod, űzöd őket. A félelem fölött aratott fényes győzelmed a jutalomfalatod; motivációd egyébként eszedbe sem jutó cselekedetekre.

A két főszereplő veretes figura; mindkettő igazi fenegyerek. Karakterek a javából. Az eddigi négy rövidke bekezdésben már meg is ismerkedtél velük, bár egyik neve sem hangzott még el. Mégis: színre léptek, itt vannak. Algol és Mars. Együtt, kettesben. Közelítsünk rájuk jobban, vegyük őket tüzetesen szemügyre, mert látnivaló bőven akad!

A témá a Mars és az Algol csillag együttállása. Az Algol méltatlanul kap(ott) rossz sajtót, de a legrosszabbak közül valókra gondolj most. Erőszakos halál, szerencsétlenség és fejlevágás, hiszen ő jelöli a Perszeusz által levágott Medúza Gorgó fejét. A Mars bolygó erőt, lendületet, cselekvési szándékot testesít meg. Kerüld el azt a retardált kombinációt, ami lenyakazásra, a fejedet érő balesetre, feltétlen erőszakos behatásra utal; ne járd a logika-tanfolyamot végző közeg útját az akváriummal.

A Mars-Algol találkozó árnyalataira szeretném irányítani a figyelmedet. A csillagos égen a fej szellemiséget jelöl. Medúza Gorgó pillantása kővé dermeszt – ezt összeolvasva találd meg, mely tudati tartalmad, gondolatod képes arra, hogy cselekvésképtelenné változtasson. Mitől dermedsz le? Milyen eszmék fagyasztják beléd a sz@rt szuszt?

Az Algolhoz érkező Mars erőt és egyúttal eszközt is ad számodra, hogy életed Perszeuszává emelkedve lenyeshesd az ilyen csúf gondolatokat; gyorsan, egy vágással, radikálisan. A levágott fej nem illeszthető vissza, azaz a véglegesség és végletesség a képletben azt (is) jelenti, hogy ez az együttállás segít örökre megszabadulnod nyomasztó terhektől és fényt, világosságot erősíteni tudatodban. Nem acél nyakvédővel kell járnod az utcát, hanem a nyakad fölötti rétegekben rendet tenni. Nyilván a mételyes gondolat nem marad odafönt, terjeng az érzelmek világába.

Tudnod kell: a mostani időszak (augusztus 12. péntektől augusztus 16. keddig) által támogatott határozott nyesés véget vethet ennek a szellemi fertőzésnek. A gyógyulási arány pedig 100%.

Vigyázz vele! Az energiákat ismered, annak viszont semmiképpen ne dőlj be, amit összehordanak róla. Riogatás a javából, a köbön; eljövő kénköves pokol és erőszakorgia. Immár tudod, ez nem igaz. Ismerd meg, mert könnyen transzformálhatod címeres mumusból legjobb barátoddá. Íme:

Tagbaszakadt, kigyúrt és kopasz. Arcát mély sebhelyek barázdálják és nem tudod nem észrevenni markáns, esetenként kihívó tetoválásait. És ez csak az, amit elsőre látsz belőle. Zsigeri reakciód szerint a fickó láttán legszívesebben átmennél az utca túloldalára, pont olyan, enyhén rácsodálkozó érdeklődéssel, mintha a vérunalmas egyen-házfalak valami egzotikus ritkasággal vonták volna magukra a figyelmedet odaát. Nagy hiba volna.

A külseje rémisztő, valóban. Igen, akár gyermekek ijesztgetésére is alkalmas lehetne, már ha valaki táplál ilyen perverz késztetéseket. Ha megismerkedsz vele, csak akkor adsz esélyt, hogy kiderülhessen: jó fej. Őszinte, igaz barát válhat belőle, aki – a zord és mord külső ellenére – kenyérre kenhető. Ilyen az Algol.

Legerősebb, legmélyebben lakó, azaz: kővé dermesztő félelmek legyőzésének jelölője. Hogy pontosabban fogalmazzak: itt nyesheted le őket. A kés Perszeusz kezében van, de vedd észre: rég vége a mitológiának! Te vagy a hős, te magad és nem más. A történet itt és most, ebben a jelen valóságodban játszódik. A Mars maga a gyors, erős, hirtelen vágás. Olvasd össze: ugyan mire kéne még várnod, hogy nemet mondj a zsibbasztó rettegésre? Hogy nemet mondj és a félelmet tápláló ütőeret markáns, határozott mozdulattal elvágd?

Nincs teketóriázás. Az üzenet überaktuális; a mélyen lapuló gombokat nyomkodni hivatott félelem már a spájzban van. Nem kéne, hogy ott sompolyogjon, de elszabadították elszabadult, mint egy felfedező kedvű dzsinn. A te dolgod, hogy saját életedben, mikrovilágodban leszámolj vele. Irgalom és könyörület nélkül, végtelen következetességgel.

Végezhetsz szertartást is. Ha kedved tartja és jobban esik, vágj ki papírból egy emberalakot; nem baj, ha nagy fejet rajzolsz neki. Nem a zika vírus ellen, csupán praktikus okokból. Hogy legyen helyed írni. A buksijára kerüljön az, ami téged kővé dermeszt. Miután elkészültél és így megszemélyesítetted a papírgorgót, vedd erősebbik kezedbe otthonod legélesebb ollóját és egyetlenegy gyors, remegéstől mentes mozdulattal vágd le a fejét. Látod, máris perszeuszkodsz. Itt azonban még nem ér véget a munkád.

Égesd el az addig is lobogó mécses/gyertya lángjánál a papírkobakot, rajta az immár levágott rettegni valókkal. Elengeded, ám végtelenül elegáns módon, mégpedig fénnyé változtatva. Az a kis hamu pedig mehet a lefolyóba, bő vízzel tova.

Erő és hatalom ébred benned. Ez ad valódi szabadságot. Éppen ideje. Lépj a tettek mezejére, mert felvirradt a te időd. Erre ösztönöz a Mars és az Algol csillag együttállása.

kép: pixabay.com

tűz, erő, vágás – ezt kínálja a Mars-Algol találkozó

Huss és pöcc és nyissz

Huss és pöcc és nyissz

A Merkúr együtt áll az Algol csillaggal kedden és szerdán. Tudod, ő a Halálcsillag. A rettenet ereje lakozik benne, visszakézből vágja le a fejedet, vagy még ennél is rosszabb dolgokat cselekszik. Bizony. Vagy talán mégsem? Ő a Perseus csillagkép bétája, azaz második legfényesebb csillaga. A mitológia szerint ő Medúza Gorgó levágott feje. E kétes hírű hölgy pillantása kővé dermeszt. Perzeusz, a hős isteni háttértámogatással választotta el nyakától e fejet, majd zsákba pakolva távozott vele.

riogatós hagyományos asztrológia besz@rat félelmet publikál bármely Algol-aktiválódásnál. A csillagos ég legrettenetesebb, legkártékonyabb, leginkább ártó csillagának bélyegzik meg. A vélekedés egyöntetű, tehát ideje gyanakodnod. És igen, valóban, görög van a falóban, a helyzet éppen nem felel meg a propaganda által sugallt képnek. Végtelenül leegyszerűsítve az Algol a hal bűzlő fejének levágását szimbolizálja. Azt a gyors, tökölődéstől mentes mozdulatot, amivel pontot teszel (végleg, örökre, egyszer s mindenkorra) olyan minőségeknek, amik addig kővé dermesztettek. Nyilván utóbbi kifejezést nem baziliszkuszi értelemben kezeljük, szimbolikusan gondolj rá.

Mit hoz hát a Merkúr-Algol találkozó? Felismerést, mi az, amitől qrva gyorsan azonnal szabadulj meg. Ne törődj a látszólagos járulékos veszteséggel. Ne gondolkodj azon, hogy a rohadófélben lévő dinnyéd másik fele talán még édes. Nagy ívben, rögvest hajítsd ki, hogy loccsanjon szét. Gyomláld ki magadból mindazt a tudati, gondolati sz@rságot trutyit, ami le- és visszahúz. A legmakacsabb, zsigeri rettegés, félelmek, megbénító szellemi korlátok tartoznak ide.

Másik olvasatában a félelem, hogy nem tudod egy kulcsfontosságú szituációban kifejezni, megértetni magad, netán lefagysz. A pánik, mi lesz, ha életed esélyét rontod el egy öööööö-zéssel, vagy hirtelen jött csukahallgatással. Merkúr és Algol kéz a kézben: megérted, rálátsz és felhúzod a szellem szintjére az egykori félelmet. Magyarul: levágod a fejét. Könyörtelenül. Gyorsan. Irgalom nélkül. Mindez azonnal érezhető, tapasztalható módon szolgálja emelkedésedet, kitisztuló belső látásod, gondolkodásod által.

Elő a tudati bozótvágóval, amikor felbukkan az Algol-i tudattartam, csapd le hamar!! Május közepén pedig újra visszaérünk az Algol-ra, mikor a Nap érinti majd.

kép: pixabay.com

a kard egyben varázspálca is Merkúr-Algol találkozó idején

Kutyaharapást szőrével – spirituális módon

Kutyaharapást szőrével – spirituális módon

Védelem és biztonság. Két minőség, ami vágyott és keresett; kevés ember mondana rájuk csípőből nemet. Világokat elválasztó különbség mutatkozhat aközött, kinek mi jelenti a két oszlop-energiát. Emberi létünk egyik alapvetése, hogy igényeljük őket. Optimális esetben a benyújtott kérelem célirányos cselekvéssel párosul.

A védelem biztonságot ad. A biztonság akkor valódi, ha egyben bizonyosság is: oltalom alatt állsz. Lásd meg: a két szó gyöke azonos; kimondva hasonló ízt érez a közlő szája: biztonság-bizonyosság. Nem illúzió. Nulla lufienergia. A délibáb szép és jó, de legyen az alföld, a kies Hortobágy sajátja. Amikor rólad, a bőrödről, az életedről van szó, ott valódi bizonyosságra vágysz. Olyanra, amiben hiszel. Ez ugyanis turbózza a hatást.

Nem elég biztonságosra tervezni, annak is kell érződnie. Ezt egy nagyon kedves építész ismerősöm mesélte. Alapelv, amit a Műegyetemen tanítanak. Hiába bombabiztos egy építmény, ha azt az érzetet kelti, hogy kizuhanhatsz, összeomolhat stb. – nem biztonságos. Számodra. A statikus talán röhögve adja ki a tanúsítványt, de te szorongsz benne, mert kevés biztonságosnak lennie – ha nem érzed. A tézis megfordítva is igaz és működik: többletet ad, magabiztosabbá emel, mikor nem csak tudod, de el is hiszed, hogy az adott minőség biztonságos.

De mi is az, amitől üdvös megvédeni magad? Gyakran fakad mosoly ezen a ponton. Hiszen nincs démonka a jobb válladon. Amitől félsz, nem mindig emel transzparenst a magasba. Vizsgáld meg egy aprócska nézőpont-módosítás után: mi az, amitől tartasz/félsz/szorongsz/rettegsz? Ennél a pontnál combos őszinteségre és a tükörbenézés képességére támaszkodj.

Miután nevesítetted ő(ke)t, jogosan merül fel a kérdés: mi adhat védelmet? Az, ha közelebb kerülsz hozzájuk. Ha – divatos kifejezéssel élve – dolgozol velük. És nem pánikszerűen menekülsz, olyan tempóban, hogy saját sikolyodat is elhagyod menet közben. Bár utóbbira nagyobb késztetés ébredhet, a szembenézés kínálja a (ki)gyógyulást. És ezt nem én mondom, vegyünk egy teljesen hétköznapi példát.

Hazánkban közismert, hogy mindenki ért a focihoz és a politikához. Az elmúlt két esztendő történései trióvá erősítették a szakértést; immár az egészségügy bizonyos szegmenseit illetően is a közel tízmillió szakértő országává váltunk. Ha vakcináról, oltásról esik szó, mindenki ért hozzá. A következő, dőlt betűs bekezdést egy az egyben a wikipédiáról másoltam ide:

„A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok fragmentumait (részeit) vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása, mesterségesen előidézett immunitás. A védőoltások beadása után (mesterséges immunizáció) a szervezetben védettség alakul ki az adott kórokozóval szemben. Amennyiben egy közösségben elég embert oltanak be egy adott betegség ellen (az átoltottság elér egy bizonyos szintet), kialakul az adott betegséggel szembeni populációs szintű védettség (nyájimmunitás). A védőoltások világszerte nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek megelőzésében. Minden országnak az a célja, hogy járványügyi helyzete kedvező legyen, és ennek érdekében alakítja védőoltási rendszerét (oltási rend). Az oltások egy része kötelező, más része választható. Az oltások időpontjait az oltási naptár [2] tartalmazza. Más oltások időpontját valamilyen eseményhez kötik (pl. külföldre utazás).”

A konklúzió: nem szupermen-esszenciát kíván az egyetemes orvoslás beadni. Az elölt/legyengített kórokozókkal munkálkodik. Igen, itt a zárójel ideje. Optimális esetben az egészre semmi szükség és igény nem mutatkozna – ahogy erre a bejegyzésre sem. Egy elképzelt és ideális világban jól működő, harmonikus immunrendszerrel élnénk kiegyensúlyozott életünket. Táplálkozásunk és életformánk tenné lehetővé, hogy minden nyavalya messzire pattanjon rólunk. Szívesen írnám le, hogy már e valóság küszöbén toporog az emberiség. Szinte tényleg.

Az idézett leírás hűen adja vissza: azzal kíván gyógyítani, ami megbetegít. „Mindössze” elöli és/vagy legyengíti, azaz speciális módon juttatja a szervezetbe. Nincs egészségügyi végzettségem, csupán a szokásos és minimális alapokat tanították meg a hivatalos keretek között. Nem is mennék bele ilyen vetületben, mert – ma – nem ez a lényeg. Vedd észre a sorok között, amit a sorokban írtak le. A spanyolviasz kelleti magát.

Az gyógyít(hat) ki, ami megbetegít. Ugyanaz. Csak egy kis csavarral. Ha ilyen szemszögből pillantasz a félelmekre és társaira, azonnal más kép tárul fel előtted. Megannyi spirituális gyógyír. A félelmek/szorongások/rettegések szimulált, legyengített megélése oszlatja a pánikreakciókat. Mert megtapasztalod, hogy túlélted. Kibírtad. És amikor „élesben” találkozol velük, már nem akarsz zsigeri indíttatásodnak helyt adva világgá iszkolni.

A démon nevének kimondása töri meg feletted gyakorolt hatását. Alaptézis; szépséges kibontásáért Szepes Mária nagyművét, a Vörös Oroszlánt érdemes fellapoznod. De nem csak a varázslatosan megírt oldalak világában működik – a te valós, mindennapi életedben is. Ez az igazi védelem.

A technika, amivel megvalósítod, lehet ezer és egy. Módszerek sokasága kelleti-kínálja magát; találj rá a számodra tuti eljárásra. Utána „csak” alkalmazd a bevált receptet. Mert így gyógyulhatsz ki valóban, tartósan és véglegesen. Ez pedig tapasztalható életminőség-emelkedést ad. Menekülés helyett szembenézés és a valódi spirituális védettség megszerzése – ez az út vezet előre.

kép: pixabay.com

ez is egy remek módszer 

Milyen viszonyban vagy egymással félelem és tudatosság?

Rövid válasz: fordított arányosság határozza meg kettejük kapcsolatát: amint az egyikből többet birtokolsz, úgy fogyatkozik a másik. Ez nem szűkösségtudat, egyszerű tény. Különösen aktuális beszélnünk róla, de egy kis emlékeztető mindig jó: a félelem kivétel nélkül irracionális. Lehet, hogy ez most furán hangzik és fel tudsz sorolni olyan embereket, eseményeket, érzéseket, amiktől félsz, mégis – nincs igazi gyökere. Kivéve, ha tápoldatozod, trágyázod és öntözöd. Az alapvetően lufi-jellegű félelmet képesek vagyunk növeszteni magunkban – belül. Hozd meg a döntést, mit akarsz: félni vagy tudatosan élni. Az élet számos és számtalan területén a vagy kapcsolat helyett az is-is működik, ez a szabályt erősítő kivétel. Döntsd el, hogy az adott egységnyi energiából mennyit pazarolsz félelemre és mennyit emelsz fel a tudatosság szintjére. Csak rajtad áll.

kép: pixabay.com

Mi van akkor, ha nem tudod teljesíteni az életfeladatodat?

Mi van akkor, ha nem tudod teljesíteni az életfeladatodat?

Olyan nincs, hogy nem tudod teljesíteni az életfeladatodat. Pont. Ma egy újabb félelem estében jutunk el annak irracionális voltáig. A közösségi oldalon rengeteg nagyon-nagyon értékes komment és számtalan privát üzenet érkezett. Mindkét fajtának nagyon örültem. Aki nyíltan, kommentben írt, ő segített a többieknek; megmutatta, hogy nincs egyedül, ezért nem (sem) abnormális, amitől tart.

Aki privát üzenetben írt, nekik külön tisztelet, mert mégis erőt vettek magukon és elküldték rettegésük tárgyát. Abraham Maslow alkotta meg annak idején a szükségletek piramisát. Legalul a fiziológiai szükségletek kielégítése szerepelt, legfelül, a csúcson pedig az önmegvalósítás. Ez az ábra és maga az elmélet is azt sugallta, hogy enni, inni, b…, öhm… szaporodni muszáj; önmagunk megvalósítása, a bennünk élő energiák kibontakoztatása pedig csak hab lehet a tortán. Zárójel: akkor vajon hogyan működtek az éhező tudósok, esetleg Viktor Emil Frankl?

Az elmélet nem is olyan halvány párhuzamot mutat a legsötétebb darwinizmus ember majomtól származtatásával. Azt sugallja, hogy csak kivételes esetekben, csak és akkor, ha már mindenünk megvan, akkor talán és esetleg foglalkozhatunk felettes énünkkel is és egy icipicit belefoghatunk az önmegvalósításba. A legszebb az egészben, hogy Maslow élete végén felülbírálta-visszavonta-módosította ezt a tézisét, mégsem terjedt el az alkotói vétó és eredeti, kevéssé üdvös formájában butítják a jónépet ezzel a háromszöggel.

Ember nem születik a Földre életcél, életfeladat, hivatás, sorsfeladat nélkül. A négy szó közül használjuk a nekünk kedveset – kedvünkre. Azért nincs értelme inkarnálódni, hogy túléljünk, együnk, igyunk, fűtsünk és reméljük, minderre holnap is lehetőségünk adódik. Ha így lenne, akkor a csoportos öngyilkosságok miatt réges-rég kihalt volna a komplett emberiség.

Ha igaz lenne, akkor vajon mi éltetné bennünk a reményt? A sorsfeladat egy magasztos valami: egy eszme, egy állapot; üzleti nyelven leginkább a „vízió” feletethető meg neki. Lehet, hogy nem érjük el ebben az életünkben. Hoppá. Akkor majd visszajövünk, felvesszük a fonalat és folytatjuk.

Hallottál már Mozartról? Nem a kugliról (tallérról, alkalmasint, az még finomabb, ráadásul tejcsokis…), hanem névadójukról? A muzsika számára nyilvánvalóan életek óta küldetés volt. Aki pár évesen komplett zeneműveket alkot, már sokat tett a „munkába” korábban. Az általunk ismert inkarnációjában érte el és teljesített be mindezt, de kellettek hozzá a korábbi életek tapasztalati, tanulásai.

Nem baj, ha nem éred el most. Lesz még időd rá bőven, kapsz alkalmat visszatérni és tovább dolgozni mesterműveden. Zárójel: a sorsfeladat nem konkrét cselekvés. Gondolj bele: ha sorsfeladatod lenne egy állatmenhely megépítése, akkor ezt talán 35-40 éves korodra eléred; átvágod az ünnepélyes megnyitón a nemzeti színű szalagot, hozzácsapod a pezsgősüveg nyakát az egyik kennel frissen mázolt ajtajához, hörpintesz a feltörő, habzó sugárból és mehetsz a koporsóba, mert kész vagy és már nincs miért vegetálnod.

Szó nincs róla. Az életfeladat mindig minőség, élethosszig törekszünk felé. Az út itt fontosabb a cél elérésénél. Az utolsó perced út közben kell találjon. Könnyű szívvel, jó, háborítatlan lelkiismerettel tudnod kell elmondani magadról, hogy a te saját eszméd felé tartasz, az ő megvalósulásán munkálkodsz. Ha nagyobb a falat, átadhatod szellemi gyermekeidnek, vagy választhatod a visszatérést – rajtad áll.

Most már látod, miért irracionális attól tartanod, hogy nem tudod beteljesíteni a küldetésedet. Ha ezeket a sorokat olvasva kapsz észbe, hogy tévúton jársz, azt is tudd: sose késő irányt módosítani és visszatérni a helyes útra. Soha.

kép: pixabay.com

a fényben fürdőző piramis többet kínál a szükségletek háromszögénél

Pin It on Pinterest