Két együttállás a hét utolsó napjára? Jöhet!

Vasárnapra két egzakt együttállással kedveskedik a Kozmosz: a Bika asztrológiai jelében találkozik a Vénusz és az Uránusz, míg a Halakban a Nap és a Neptunusz borul össze. Az az egy biztos, hogy unalmasnak nem nevezhetjük a hét utolsó napját. A Vénusz-Uránusz találkozó segíti a kapcsolatok tisztítását és megújítását. Érdemes kimondanunk egymásnak, amit mér régóta ki kellett volna (ezt persze a Vízöntő cikkelyében hátráló Merkúr is ösztönzi), hogy elgördüljenek az akadályok és az érzelmi rögök a közös út elől. Pezsdülő, színes és vidám erőtérről beszélünk, ne gondoljunk kínos és izzadós „csakazértiskikellmondanom”-ra. Játék és öröm, most könnyedén (de nem könnyelműen!) jönnek ki a máskor talán csikorgós szavak, mély érzelmi háttérrel. Új ízeket és színeket is vihetünk a másikhoz fűződő szálak közé, szuper jó ehhez is a vasárnapi erőtér. Ha bármit sablonosnak, netán unalmasnak érzenénk kettőtök relációjában, úgy dobd sutba és valami teljesen mást, homlokegyenesen eltérőt, sőt biztatlak: elképesztőt éljetek meg együtt!

A Nap-Neptunusz együttállás gondoskodik, hogy mindez lelki szinten mély gyökerekkel, így szilárd alapokkal működjön. A másikra való ráhangolódáshoz elengedhetetlen tisztában lennünk önnön mélységeinkkel (a mélység itt sem pejoratív jelző). Fokozódó érzékenységgel tudunk ráhangolódni a másikra, de úgy, hogy közben tisztában vagyunk a bennünk zajló folyamatokkal is. Amikor jelen vagyunk és tiszta szándékkal működtetjük a nap energiáit, abból valami elképesztően nagyszerű sül ki. Egymásra vetítve a két-két együttállást, lássuk meg a vasárnap nagyszerűségét: olyan oldaláról és olyan mélységében ismerhetjük meg a másikat, amire talán magunk sem gondoltunk. Legyen nálunk seprű és lapát, mert a lehulló előítéletek és sablonok ripityára törnek, tudjuk mivel eltakarítani mindet. A jogos felvetés: ha nincs éppen társad, mit tehetsz ezen a napon?-ra a válasz, hogy önmagaddal töltesz jó sok minőségi időt. Lemerülsz a mélységeidbe és most sokkal tisztábban tudod felhozni a vágyaidat, milyen legyen az Igazi. Érdemesnek tartom egy alapos – és persze mély – meditációban mindezt megfogalmazni, mert igen intenzív teremtő erőtér dolgozik értünk. Ha kiegészítjük mindezt azzal, hogy a nap közepén, a déli órákban a növő, azaz gyarapodást és növekedést támogató Hold, mint lelkiségünk jelölője és a változások princípiuma, együtt áll az Oroszlán csillagkép szívével, alfa csillagával, a Regulussal, akkor egy egészen elképesztően gyönyörű képet kapunk. Ebben a képben ott a szeretet, az öröm, a harmónia és a lélek. Éljünk a lehetőséggel!

kép: www.pinterest.com

Mi van akkor, ha nem tudok meditálni?

Mi van akkor, ha nem működik a köldöknézegetés? Bármilyen színvonalas meditációt hallgatsz, az elvárt lazulás helyett csak tovább feszülsz, spannolod magad: nem elég, hogy nem lazít, még ott az elvárásból fakadó stressz is. Történt már veled, hogy idegesebben keltél fel egy lazító gyakorlatból, mint mikor megkezdted? Lehetséges, hogy alkalmatlan vagy a meditálásra, az önmagad mélységeivel való találkozásra?

Nem kell a végéig görgetned, a poént előre lelövöm: nem vagy alkalmatlan; avagy, ha így, dupla tekervénnyel jobban tetszik: gyárilag alkalmatlan vagy a spiritualitás megélésére való alkalmatlansághoz. Ez tény. Az ide vezető útról azonban érdemes pár szót ejteni.

A klasszikusnak elfogadott megközelítés szerint csendesedj el, lazulj, figyelj befelé és amikor megvan a belső harmónia, akkor ez „kint” is megjelenik, a fizikai síkon. Jól érzed magad a bőrödben, könnyed, kiegyensúlyozott érzés az életed minden perce. A modell szuperül működik – általában. Aki hajlamos az agyalás nevű, kevéssé építő jellegű és koránt sem termékeny hobbira, annál viszont nem biztos, hogy a legjobb út. Ilyenkor kerülhet felszínre a meditatív eredetű agresszió, azaz az ellazulni nem tudás miatti frusztráció.

Sebaj! Ha nem megy belülről, hát próbáld meg kívülről. Találj egy kellően monoton és megizzasztó sportot (személyes kedvenceim a futás és a bicikli). Kezdd el azzal az állhatatossággal a gyakorlásukat, hogy ha a kínai császár BigMac-et eszik, akkor is végigcsinálod. Figyeld magad az elejétől fogva: az egyszerűség kedvéért a futásnál maradva az első etapban semmi különös nem történik, ugyanolyan futás csak, mint az eddigiek. Szuper. Ezután következik egy hullám: erősödik a háborgás az elmédben – minek is koptatod a cipőd, nem történik semmi különös. Még jobb. Ilyenkor érdemes még egy lapáttal rátenni és az elmét, a közkedvelt címkével „egó”-nak nevezett részedet „kiütni”, azaz jó alaposan megdolgoztatni, hogy a fizikai terhelés őt fárassza el először. Persze a tested is érezni fogja a mozgást, de ez számára áldásos.

Ebben a szakaszban egy nagyon érdekes átmenet csíphető nyakon, ami olyan finom, hogy az észrevétele már szinte művészet. A háborgás csitul, ezzel egy időben észleled, hogy elsimulnak a hullámok, a dolgok kezdenek kitisztulni. Hiába folyik a szemedbe az izzadságod, mégis egyre tisztábban látsz – befelé. Eleresztik görcsösségüket az arcizmaid, amik eddig feszültek; az idegvégződéseid lassan bebalzsamozódnak. Itt tisztul a szellem, ég ki a salak az érzelmeidből is.

Megérkeztél: sikeresen „mentél be” a spiritualitásba – kívülről. Ez az az állapot, amikor a tested fáradt, de tele vagy endorfinnal; a jóleső érzés felülírja a sajgást. Egészen finoman pedig kitakarja fényes arcát a Hála: „én már nyertem, innentől minden jutalom, etajándék az életemben” – érzés és társai jelzik a jelenlétét. Az érzs minőségének megélése a fontos, függetlenül a kipipálandó javaktól, kívánt családi állapottól, stb.

A feszültség-emóció utolsó darabkája is leesett, összetört agyag-maszkja alól kiszabadult valódi arcod igaz mosolyával fogadd a köszöntést: Isten hozott a magasabb önvalóddal összekapcsolódva, a termékeny meditáció, az igazi alkotás állapotában!

 

kép: pixabay.com

akár így, akár a sport által, de képes vagy eljutni a meditatív állapot birodalmába

Miért is kéne hálásnak lennem?

150508hala

A cím provokatív. Legyünk azért hálásak, amiért gondoljuk. Szabad a vásár. A lista hossza végtelen.

Ha minden csatornára nyitott szemmel, nyitott füllel járunk, csak ügy szippantjuk a sok-sok nyomasztó információt, hogy éppen most milyen szörnyűség történt, hogyan szúrtak ki velünk, leminősítettek, átvertek, kartelleztek, stb. A megfosztottság, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség nem túlságosan előre vivő érzéseit igyekeznek lépten-nyomon erősíteni ezek a hangok.

Rajtunk áll, mi vagyunk az origóban. Saját, szabad döntésünk, merre induljunk. Választhatjuk a dagonyát: beleélhetjük, sőt bele is lovalhatjuk magunkat a gonosz főnök szemétségeibe, az anyós vissza-visszatérő aknamunkáiba, a lusta kollégák élősködésébe, mindenbe. Ha ezen az úton szeretnénk elindulni, egyre-másra bukkanunk újabb és újabb, velünk megesett méltánytalanságra, amit aztán igazán nem érdemeltünk meg. Szuperül meg lehet merítkezni ebben az érzésben, a legszebb pedig, hogy mindig újabb és újabb sérelmet találunk, ami miatt háboroghatunk.

A másik út lényegesen kevesebb energiánkat veszi igénybe: a hála útja. A metódus kísértetiesen hasonlít az előző bekezdésben leírtakhoz, csak most azt vesszük sorra, mi mindenért lehetünk hálásak. Ha elsőre úgy érezzük, semmiért, vagy alig valamiért, az nagyszerű! Akkor kezdhetünk körülnézni és vizsgálódni, valójában milyen különlegesen szerencsés helyzetben vagyunk mi, akik itt vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül. Javaslok egy kis gyakorlatot: indítsunk hála-füzetet. Minden nap írjunk le – tetszés szerint – 3-5-10 dolgot, amit felfedeztünk az életünkben és amiért hálásak lehetünk. Nem csak nagy dolgokat, akár egy szép madárdal, egy finom ebéd, egy mosoly is kiválthatja az érzést. Egészen apró dolgok is játszanak. Legyünk tudatában annak, hogy emberek tömegei a mi mostani életünkért mindenüket odaadnák. Ha nagyon nem akar menni, csak arra gondoljunk vissza, hány alkalommal kerültünk életünk során – fontos helyzetekben – döntés elé. Vajon hány választásunk mentett meg valami olyasmitől, amit mai eszünkkel fel sem érünk? Kinek nem volt az életében olyan szituáció, ami után leverte a víz, mert úgy érezte, közel a vég? Leginkább a minket ért pofonokért lehetünk hálásak: mind-mind fontos tanítást hordoztak. Amikor csattant az arcunkon persze nem így éltük meg, de nélkülük, az általuk kiváltott csiszolódás nélkül nem azok lennénk ma, akik vagyunk.

Ugyanannyi energia szükséges mindkét irányba elindulni, szabadon dönthetünk, melyiket választjuk.

Fürödjünk meg, lubickoljunk a hála érzésében! A mélyen átélt hálaérzet ugyanis életelixír.

Fogyasszuk bőséggel!

kép: versek.aranyosiervin.com

Pin It on Pinterest