Hogyan fogjuk vitorlánkba a Nap-Merkúr találkozó szelét?

Hogyan fogjuk vitorlánkba a Nap-Merkúr találkozó szelét?

Vasárnaptól keddig áll együtt a Nap és a Merkúr a Bika asztrológiai jelében, hétfői egzakt pozícióval. Cselekvő énünk és szellemiségünk képletbeli jelölőjének találkozása nem számít unikumnak; évente több alkalommal élvezhetjük az áldásos hatásokat, de mindig kicsit más színezettel. A mostani együttállásban a teremtő, harmóniát hozó ötletek, biztonságot mélyítő gondolatok felragyogása a vezérmotívum. Ha láttál valaha is – lehetőleg a szocialista blokkban gyártott – autó kalaptartóján bólogató kutyát, emlékezhetsz, milyen sokáig csak járatja jóváhagyólag a fejét. Ebben a három napban a rábólintás csupán egy pillanat, egy gesztus, mert rögtön testesül az ötlet. Egyfelől a Bika cikkelyében a valós, kézzel fogható dolgok, konkrét minőségek megteremtése inspirál bennünket, másrészt központi csillagunk, a Nap cselekvő énünk égi szimbolizálója. Cselekvő és nem bólogató.

Ez a hatás érvényesül emberi kapcsolatainkban is: a másik felé közeledés, a vele való kommunikáció is jóval eredményesebb és gyümölcsözőbb ezekben a napokban. A Merkúr, mint kapcsolatbolygó, segít közel kerülni a másikhoz, mélyebb és teljesebb megértéshez segíteni, amiben nem csak látjuk, de értjük is a másikat. Ez az erőtér lehetővé teszi, hogy értsük, meghalljuk a másik szavát, olvassunk a sorok között és teljes képet alkossunk: amit nem mondott ki, azzal együtt kerekítsük a történetet. Tovább magasztalva a Bikában találkozó Nap és Merkúr energetikáját, lássuk azt is, hogy most az értő figyelem részesei lehetünk, nem eszet osztunk és saját valóságot tuszkolunk le a másik torkán, lehetőleg behintőporozva. Most figyelmesen, ráhangolódva kommunikálunk és egészen mélyre menő, beavató élményekkel gazdagodhatunk, ahogyan az ember és ember közti falak pillanatokon belüli leomlását éljük meg.

kép: www.pinterest.com

Mire figyeljünk a mostani időszakban?

Mire figyeljünk a mostani időszakban?

Virág elvtárssal szólva a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. A hazai is, persze, éppen erről szól a mai írás. Mit tegyünk, mit ne tegyünk és a többi fontosság. Előre bocsátom, hogy szubjektív dolgokat írok, ha nem érzed magadénak, ne foglalkozz vele; tekints rá hitvitaként, ahol nem akarok vitázni. Aktualitás természetesen a koronavírus és a megjelenéséből következő egyebek.

Első pont: nem érdemes túl sokat töprengeni, hogy vírus, mérgezés, magától alakult ki, „ránk küldték,” Isten csapása, vagy csak egy laposabb Armageddon. Gandalffal szólva: akárhogy is van, most itt van és ez a lényeg. Ne adj energiát a felelősök keresésének, mert az nem ad megoldást. Stephen R. Covey egy igazán szemléletes képet illesztett hasonló helyzetekre: amikor megmar egy kígyó, fölösleges botot ragadva hajkurásznod, hogy agyonüsd. A méreg attól még nemcsak benned marad, de a fokozott aktivitásod nyomán gyorsabban is szívódik föl. Először is szívd ki a mérget! Mindegy, hogy az összeesküvés-elméletek híve vagy, netán bizonyosan tudod is, hogy ebből mi a valóság, esetleg a haraszt zörgését is a puszta véletlennek tulajdonítod – tedd félre. Nem fontos. A jelen történéshalmaz hihetetlenül jó helyzetbe hoz bennünket. Olyan tanítások, felismerések és változtatások lehetősége köszöntött be, amik által valóban megújulhat az emberiség és benne a magyarság különösképpen.

Az első és legfontosabb tudatosítani, hogy változások vannak és jönnek. Nem fogsz felébredni arra, hogy ez csak egy (rossz) álom volt. Ezt nem riogatásból mondom, mi sem áll tőlem távolabb, de barátkozz meg az egótól amúgy fényév távolságra helyezkedő változás beköszöntével. Emlékezz arra is, hogy a változást elszenvedjük, a változtatást működtetjük, ráható, cselekvő módon. Mivel a külső körülmények, a játékszabályok, maga az egész játszótér itt és most, a szemünk láttára alakul át, baromság struccként homokba fúrni a fejünket. Miután elengedted az illúziót, hogy kialusszuk magunkat és minden pontosan úgy megy tovább, mint pár hete, akkor tudatosítsd, hogy pont ezért érkezett ez a nagy kazal tanítás. Nem jó, nem volt jó, ahogyan és amerre haladtunk. Sok-sok kisebb jelből nem tanult az emberiség, hát kapott egy kicsit nagyobbat. Nyugi, nem az a Teremtő, az univerzum, vagy Földanya szándéka, hogy kinyírjon bennünket. Hidd el, ha ez lenne lett volna a szándéka, már rég megtehette volna – azelőtt, hogy végigáramlik rajtad a meglepetés. Nem ez a cél, legfeljebb legvégső eszköz, ha makacsul ellenállunk a változtatásnak. Sokat, nagyon sokat beszéltünk a Szaturnusz-Plútó együttállásról, már a tavalyi év végén. Itt van, tessék. Változtatni kell. Pont úgy, mint a viharban: a hajlékony ág megmarad, a merev törik.

Második pont: tanulj meg lelassulni. Az elmúlt évek és korszak a gyorsulást sulykolta, csinálj egyszerre hat dolgot, de lehetőleg minél gyorsabban. A sebesség jó, a sebesség függőséget is okoz(hat), így váltál egyre gyorsabbá, gyakran a lényeg mellett robogva el. A lassulás megfontolttá, éretté és bölccsé tesz. Meglátod mindazt a csodát, ami mellett autópálya-tempóban a másodperc töredéke alatt száguldasz el, de kényelmesen biciklizve még az illatát is érzed a mesés látványon felül. Szaturnuszi erény a megfontoltság, amihez a tempó csökkentése is szükségeltetett, hiszen önmagunktól nem tettük meg a szükséges lépéseket ez irányba, sőt. Most mindenre kapsz időt. Kapsz időt újragondolni életed dolgait. Ha a munkád és megélhetésed oldaláról érnek hatások, kérlek, emlékezz az előző pontra: változtass!!! Engedd el az elkeseredést és az aggodalmat, mert az nem visz sehova, csak felültet egy riadalom-ringlispílre. Elképzelhető, hogy eddig bizonyos szakmát végeztél, azt tanultad és stabil jövedelmed származott belőle, de a jelen helyzet tollvonással nullázta le az egész iparágat. Ez a tény, amin változtatni nem tudsz, de a reakcióidon igen. Emlékezz, az egy bezáródó ajtó tíz kinyílót hoz magával, de ezeket akkor láthatod meg ha nem a csukódásra fókuszálsz. Tudnod kell, hogy a jelen kozmikus helyzetben a bőség, a kiemelkedés és a végtelen lehetőségek tömkelege munkálkodik, csak a. tudatosnak kell rá lennünk b. keresnünk kell őket. A Jupiter-Plútó (és március 18-án még itt járó Hold-Mars négyes) együttállás erről is szól. Merev és törésre hajlamos faág akkor vagy, ha görcsösen ragaszkodsz ahhoz, amit most csavart ki kezedből a Sors. Lehet, hogy mestere voltál, de miért ne tudnál másban is tökéletest alkotni? Dobj újat, ha kell, lásd meg azt, amit más nem vesz észre!

Harmadik pont: lásd azt, mennyire jó a mostani időszak. Gondold el, mikor tölthettél ennyi – minőségi időt önmagaddal és a családoddal? Olvastam, hogy mindegyik mobilszolgáltató igen komoly plusz adatforgalmat ad ajándékba, de ne ess kísértésbe. Emlékezz, pár éve a vasárnapi boltzár hozta felszínre, hogy sok család nem tud mit kezdeni egymással a hét legszentebb napján pláza nélkül. Unatkoznak, klikkesednek, utálják apát és viszont. Ennek következménye eltolódott mostanra; a boltok a hét napján nyitva voltak (eddig), a valós problémát „elegánsan” beb@sztuk besöpörtük a szőnyeg alá. Ezeket a sorokat 2020. március 17-én, kedden kora délután írom. Érzésem szerint nemsokára kijárási tilalom, lakhelyelhagyási korlátozás vagy egyéb elnevezésű, ilyen tartalmú dolog következik. Miért? Mert nem működtetjük az önfegyelmet (újabb szaturnuszi minőség). Tegnap mindenhol családok, iskoláskorú gyerekek jártak, vásároltak, mintha egy szimpla, de örvendetes tavaszi szünet legelső napját ünnepelnék. Jó, persze sokan maszkot hordtak és a sokévi átlagnál több lisztet és olajat vettek, de az ajánlást, hogy lehetőleg mindenki maradjon otthon – nagy ívben sz@rtuk tojtuk le. Megszoktuk, hogy az individuum a csoportérdek fölött helyezkedik el; ez nekem jár, én jól érzem magam, attól a többinek még nem lesz rossz, és hasonló „érvekkel” alátámasztottan. Nem járványügyi oldalról közelítem meg a fegyelem hiányát, hanem spirituális vonulatából. Akár hiszel a cseppfertőzésben, akár koholt dolognak tartod, azt láthatod, hogy nincs tartása a jelen emberanyagnak – e pillanatban; legalábbis nem kellő tartása. Nincs baj, a gerinc ki tud még egyenesedni, a hát szépen és rugalmasan délcegedhet, ha döntünk. Mi a hétfői nap konklúziója: ha és amennyiben tényleges és valódi és nagy baj lenne, senki nem venné komolyan. Mi ebből a legrosszabb következtetés: hogyan számítsak honfitársaimra, ha ez sem megy? Éppen ezért gyanítom, hogy maholnap szigorúbb központi intézkedéseket jelentenek be, mert erőből értünk még itt és most. Nem károgok, tudom, hogy pillanat alatt alakul ki a kritikus tömeg, ami a legjobb felé fordítja át a nemzet, az egész emberiség energetikáját. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Emlékezz, mindössze kilenc év telt el egy másik nevezetes március 15. óta. Akkor, a hónyulas Húsvét ünnepén tömegek rekedtek az autópályákon hófogságban és irigykedés, torzsalkodás nélkül segített mindenki mindenkin. A suzukis nem kárörvendett az audison, hogy „na, te köcsög, ennyit ér a négy karikád, a négy nagy nulla,” hanem adta a forró teát és a takarót. Azóta, bármennyire is mást láthattunk a felszínen, a mélyben igenis dolgozott a spirituális kovász és nemesedett a magyar és az ember globálisan, mindössze nem alakult ki helyzet, ahol ezt bizonyíthatta. Eddig.

Ami viszont gyökeresen (Plútó) eltér 2011. tavaszától: nem állhat vissza a megszokott rend belekényelmesedett rendetlenség. Akkor megmutattuk, van tartásunk, majd hetek alatt lekopott a máz. Most változtatnunk kell, mélyre hatóan, az alapokig. Szokásokat kell levetkőznünk, hogy új és nemes szokásoknak adhassák át helyüket. Például: alázat, törődés, figyelem. Személyes erőfeszítések. Nagyon jó, amikor a facebook-on gyűjtesz egy nemes célra, de most csöngess be a szomszéd nénihez, hogy miben tudsz segíteni neki. Nyeld vissza a gombócot és kérdezd meg a büdös bunkó szomszédot, hogyan tudtok együttműködni a következő időszakban. Lehet, jobban és mélyebben megérted őt és már a. a szaga is elviselhetőbbé szelídül, b. a modorát sem látod oknak az azonnali eutanáziára. Fedezd fel újra a családodat, a környezetedet, a szomszédokat, a kisboltot. Nézz körül helyben (Szaturnusz)! Gondold újra: függhet-e az életed, a megélhetésed, a táplálkozásod attól, hogy 10.000 kilométerre tőled mi történik? Valóban a globalizáció a legjobb út? Mit és hogyan tehetsz a biztonságodért, milyen változtatások vezetnek erre az útra? Tényleg ciki Bali helyett Bakonybélre utazni? A Maldívon készült szelfi után nem gáz, ha idén a Tisza-tó vagy a magyar tenger partján ér a nyár. Valóban licitálni kell a szomszéddal a nagyobb és újabb autó terepén, adott esetben kicentizett lízingdíjjal, csak hogy pukkadjon meg?

A Szaturnusz most a tudatosság ezen oldalát is behozza: tegyük mérlegre, mi az, ami sallang. Legyünk praktikusak, engedjük el a fölösleget. Figyelem! Ez nem aszketizmus; a valódi vágyainkat nem érinti, de legtöbbünknek van mit kisöpörnie. A talmi, hiábavaló, nem szükséges dolgok és minőségek áhítoznak már egy alapos átfésülésre-selejtezésre, hogy megkönnyebbülhessünk. Először kérdőjelezzük meg, majd dobjuk a kukába a „fogyasztói társadalomban élünk” bullshitjét. Miután ez a sz@galacsin ott landolt, ahová való, gondoljuk végig: tényleg szerzésről, birtoklásról, felhalmozásról és fogyasztásról szól az életünk? Ez így nem túl üres? Javaink és birtoktárgyaink határoznak meg bennünket? A gyűrűs bolygó helyzetbe hoz a válaszreakcióink által is. Ha otthon kell maradnunk, mert bevezetnek egy hatósági korlátozást, dönthetünk alacsony szintű megélésről (börtön), de arról is, hogy ez egy kivételes lehetőség. Lehetőség arra, hogy időt tölthessünk önmagunkkal, a szeretteinkkel; elengedjük azt a tévképzetet, hogy csak animálva, játszóházban, moziban és mesterséges ingerek tobzódó gerjedelmében lehet agyonütni az időt. Tanuljunk meg újra beszélgetni, társasozni, olvasni. Alacsony szintű megélés, ha a család minden tagja az ingatlan különböző sarkaiban naphosszat telefont nyomogat és így akar „túlélni.”

Építsd ki a helyi mikroközösségedet, de ne csak mostanra, hanem úgy gondolva rájuk, mint a régi időkben a falubeliekre. Engedd el a személytelenség védőruháját, mert látod, milyen könnyen tekeredik a nyakad köré. Ha társasházban laksz, kezdj el köszönni a másiknak (ha eddig nem tetted volna), nem baj, ha először furcsálkodik. Az emberi kapcsolatok, az egymás közti láncszemek mindennél értékesebbek, most döbbenhetsz igazán rá (már le sem írom, melyik planéta hatása…). Tudd, kik laknak körülötted és alakítsd úgy a jövőt is, hogy működjön egy kölcsönös együttműködés; ha kell, tegyél többletgesztusokat. Hidd el, megéri. Talán furcsán hangzik, de kezdj el egyre hálásabb lenni a koronavírus áldásos hatásiért, mert nélkülük pont úgy haladtunk volna a nihil felé, mint eddig. Végre egy kellően erős inger eltántorított bennünket az agyatlan robogástól, most végre ébredhetünk és hályogtól tisztult szemmel láthatjuk önmagunkat, az életünket és egymást.

p.s. két érzelmet feltétlenül uralj. A félelem, különösen a halálfélelem kifejezetten káros, a tüdőre megy rá. Emlékezz, minden félelem irracionális, húzd fel szellemi síkra, transzformáld, oszlasd el! A másik az szeparáltság: még ha karanténban vagy, akkor se tekints magadra „bebörtönzöttnek,” lásd a helyzetedet a maga valójában: egy különleges időszak következik, amiben pár játékszabály másként érvényes.

képek: www.pinterest.com

Két együttállás a hét utolsó napjára? Jöhet!

Két együttállás a hét utolsó napjára? Jöhet!

Vasárnapra két egzakt együttállással kedveskedik a Kozmosz: a Bika asztrológiai jelében találkozik a Vénusz és az Uránusz, míg a Halakban a Nap és a Neptunusz borul össze. Az az egy biztos, hogy unalmasnak nem nevezhetjük a hét utolsó napját. A Vénusz-Uránusz találkozó segíti a kapcsolatok tisztítását és megújítását. Érdemes kimondanunk egymásnak, amit mér régóta ki kellett volna (ezt persze a Vízöntő cikkelyében hátráló Merkúr is ösztönzi), hogy elgördüljenek az akadályok és az érzelmi rögök a közös út elől. Pezsdülő, színes és vidám erőtérről beszélünk, ne gondoljunk kínos és izzadós „csakazértiskikellmondanom”-ra. Játék és öröm, most könnyedén (de nem könnyelműen!) jönnek ki a máskor talán csikorgós szavak, mély érzelmi háttérrel. Új ízeket és színeket is vihetünk a másikhoz fűződő szálak közé, szuper jó ehhez is a vasárnapi erőtér. Ha bármit sablonosnak, netán unalmasnak érzenénk kettőtök relációjában, úgy dobd sutba és valami teljesen mást, homlokegyenesen eltérőt, sőt biztatlak: elképesztőt éljetek meg együtt!

A Nap-Neptunusz együttállás gondoskodik, hogy mindez lelki szinten mély gyökerekkel, így szilárd alapokkal működjön. A másikra való ráhangolódáshoz elengedhetetlen tisztában lennünk önnön mélységeinkkel (a mélység itt sem pejoratív jelző). Fokozódó érzékenységgel tudunk ráhangolódni a másikra, de úgy, hogy közben tisztában vagyunk a bennünk zajló folyamatokkal is. Amikor jelen vagyunk és tiszta szándékkal működtetjük a nap energiáit, abból valami elképesztően nagyszerű sül ki. Egymásra vetítve a két-két együttállást, lássuk meg a vasárnap nagyszerűségét: olyan oldaláról és olyan mélységében ismerhetjük meg a másikat, amire talán magunk sem gondoltunk. Legyen nálunk seprű és lapát, mert a lehulló előítéletek és sablonok ripityára törnek, tudjuk mivel eltakarítani mindet. A jogos felvetés: ha nincs éppen társad, mit tehetsz ezen a napon?-ra a válasz, hogy önmagaddal töltesz jó sok minőségi időt. Lemerülsz a mélységeidbe és most sokkal tisztábban tudod felhozni a vágyaidat, milyen legyen az Igazi. Érdemesnek tartom egy alapos – és persze mély – meditációban mindezt megfogalmazni, mert igen intenzív teremtő erőtér dolgozik értünk. Ha kiegészítjük mindezt azzal, hogy a nap közepén, a déli órákban a növő, azaz gyarapodást és növekedést támogató Hold, mint lelkiségünk jelölője és a változások princípiuma, együtt áll az Oroszlán csillagkép szívével, alfa csillagával, a Regulussal, akkor egy egészen elképesztően gyönyörű képet kapunk. Ebben a képben ott a szeretet, az öröm, a harmónia és a lélek. Éljünk a lehetőséggel!

kép: www.pinterest.com

Hogyan emel a Vízöntő Vénusz energiája?

Hogyan emel a Vízöntő Vénusz energiája?

Péntektől már a Vízöntő asztrológiai jelében folytatja égi útját a Vénusz. Kifejezetten jó időszak következik emberi kapcsolataink (leginkább párkapcsolatunk) tisztítására, az üledék és a felesleges ballaszt kipucolására (ha éppen nincs párkapcsolatunk, akkor az ide kötődő blokkokat tudjuk sikálni). A Vízöntő Vénusz erőivel szinte kikívánkozik mindaz, amit eddig próbáltunk a szőnyeg alá söpörni. Nem fog sikerülni, legfeljebb orra esünk benne, de ki kell tenni az asztalra a frankót. Vége a mellébeszélésnek, az „én arra gondoltam, hogy…” – jellegű, a másik felé kimondatlan elvárásokat támasztó játszmáknak. Amúgy is olyan égi energetikában fürdőzünk, ami a méltó minőségekért megtenni hivatott nagy lépésekről szól, miért lenne életünk egyik legfontosabb szelete ez alól kivétel? Lássuk az érem mindkét oldalát: egyfelől viselhetetlenné válik a tisztázatlanság; ami nem egyértelmű, az feszít és fáj. Másfelől viszont pont ez az erő emel a méltó magasságokba: amint rendezünk és egyértelműsítünk, nyugalom, derű és harmónia jelenik meg a közös történetben – elkerülhetetlen spirituális „jutalomfalatként.” Addig viszont önként választjuk a nehezített pályát. Nem baj, szó nincs róla, hiszen nem címkézünk. Csak tudjuk, hogy önként futunk ólommellényben és a kövezett út helyett a csalánosban. Ha nem tévelygésből tesszük, rögtön balekból komoly sportértéket megvalósító atlétává nemesedünk. A hangsúly (itt is) a tudatosságon foglal helyet.

Vízöntő Vénusz idején a szabad és szárnyaló szerelem erői is testet öltenek. Ne szűkítsük le a kapcsolatokra, bár ott is megjelennek (sőt!), inkább tekintsünk minden vénuszi területre ezzel a kellemes várakozással. Alkotó énünk rabláncok nélkül teremt és valósít meg korábban elképzelhetetlennek hitt minőségeket, hangsúlyozottan korlátok nélkül. Ez az égi mintázat sok mindent ismer, a „nem lehet”-et viszont hírből sem. Észrevesszük, hogy mindaz, amit a bennünk élő művésszel karöltve teszünk, mennyi örömöt ad; általa a mosoly garantált és a harmónia természetes velejáróként jelenik meg. Külön égi ajándék, hogy mindez az ünnepi készülődés egészében tud kamatozni, így még szebbé és meghittebbé varázsolva a napfordulót és a Karácsony időszakát.

kép: www.wallpapercave.com

Pin It on Pinterest