Felszakadó sóhajok szegélyezik a retrográdból – szerintük végre – direkt irányba forduló Merkúr útját. Pedig nem kéne, hogy így legyen. Lássuk a tényeket: a Merkúr csütörtökön vált irányt. Határozott kézzel tesz pontot a május vége óta tartó hátrálásra. A megkönnyebbülés sóhaja a retrográd Merkúrt patás ördöggel nászra léptető rétegek torkából fakad fel. Velük az a helyzet, hogy előítéletesek. Már érzem is középső ujjad második percének csontját koppanni az orrnyergemen. Jogos, de csak félig. Amint előítéletesnek bélyegzek valakiket, akik előítéletesen negatívnak bélyegzik a hátráló Merkúrt, én magam is előítéletessé válok. Ha filozófus lennék és nem asztrozófus, ebből a gondolatgócból könyvet írnék. Ehelyett inkább más témából teszem meg. A mostani fordulat kapcsán mentsd el valahová, elég a bal füled mögött egy icipici tárhelyet felszabadítani és oda vésni: ez az égi állás többet tud annál, mint amit kárognak mondanak róla.

Retrográd Merkúrt szidni olyan, mint a legjobb minőségű, valódi nemesgyümölcsből érlelt pálinkát hibáztatni, ha beb@szol illuminálttá válsz tőle. Őszintén: tehet az a nedű arról, hogy nem megfelelően kezelted, azaz vedelted? Amíg meg nem tanulod ínyenc módján ízlelni, feltárni a rejtett ízeket, zamatharmóniákat, talán valóban csak mozgósítja a kalapácsos embert, az meg jön, halántékon suhint és szakad a film. Ugyanúgy nem a pálinka tehet róla, ahogyan a megrepedt kijelzőről, az elnézett naptárról, a parkolási pótdíjról és egyéb, tolató Merkúr számlájára írt következményekről. Oda tartozik, de csak alacsony szinten. Tessék végre felelősséget vállalni, kérem szépen! Így ugyanis szélesre tárul a csodakapu. Az a nyílászáró, ami biztonsági játékosok előtt éppen csak annyit enged, hogy álmaik lehorzsolásával tuszkolják magukat küszöbön túlra.

A Merkúr uralmi pozícióban, az általa dominált Ikrek zodiákusában járt hátra is, előre is. Ennek jelentősége az elérhető megértés magas százalékában áll. Gyorsabban, mélyebben látod át, mi miért történik veled. Tisztább a kép, világosak a szálak. Látszólag szuper, ahogy valójában is. De csak akkor, ha beleállsz, ha felelősséget vállasz. A sunnyogás, hazudozás nehezített, pont amiatt, mert kontrasztos röntgenfelvételként tárul eléd mindaz, amit eddig nem tudtál, Isten ne adja: nem akartál megérteni. A mögöttünk álló hetek erre inspiráltak. A csütörtöki fordulat birizgál: kezdj is valamit azzal, ami összeállt a buksidban.

Asztrológiai vesézésben nézve: tevékenykedésre, mozgásra sarkall a merkúri fordulat. Hívd fel, keresd meg, rendezd el! Nem azért nyomaszt valami, hogy rákot növessz belőle. Az elején te koppintottál az orromra, most visszaadom: ha ilyen belső sajgásaid vannak, cselekedj. Éppen erre igyekeznek terelni. Hallgass a szavukra, és emlékezz és tudd: közölni akarnak valamit, aminek dekódolása fordít a helyes tettek ösvényére. Talán keskenynek tűnik, de soha nem ingoványos. Mire támaszkodhatsz? Saját értékrendedre, mégpedig a letisztult változatra. A szikár, acélos, sallangmentesített verzió segít, ahogyan korábbi tapasztalataid is melletted állnak.

Asztrológiából vegyük célba a csillagos eget! Gyújtsuk be a rakétákat és lássuk, miért ragyogó a sarkon perdülő Merkúr égi környezete! Támogatja, hogy lépj. Ha a rakétából egy pillanatra átcsücsülünk az időgépbe és a fő tekerentyűn beállítjuk az első nyelvtanórák egyikét, meg is érkezünk az igekötőkhöz. Szemezzünk párat és társítsuk a lépéssel. Továbblépés, ellépés, meglépés (nem szökés!!), átlépés – a sor közel végtelen. Hogy összekevertem Hermész planétáját Michael Flatley-vel? Szó nincs róla. De ha már említődött az ír úr, tudd: vége az egyhelyben szteppelésnek.

A lépéseid mostantól még inkább kecses tánclépések. Visznek, magukkal ragadó módon. Valahonnan valahová. Értelmesen, céllal. Miért állítom ezt ennyire pofátlan határozottsággal? A Merkúr már egy ideje és még egy kis ideig a Rigel csillaggal áll együtt. Ő az Orion lába. Láb egyenlő lépés. Ha már igekötők és ragozás. Milyen lépést nem jelöl a Rigellel ölelkező és éppen forduló Merkúr? Ballépés, félrelépés, lelépés, és minden, alacsony szintjében nem kívánatos vektorú lábindítás. Gondold végig, gyanítom könnyű lesz: mely lépések várnak rád? Mi kell ahhoz, hogy végre megtedd őket? Tudd: a kozmikus hátszél adott hozzá. Most pedig szünet, irány a büfé, a vécénél úgyis nagy a sor.

De jó, hogy visszajöttél, ez azt jelenti, hogy az első felvonás nem sikerült annyira szörnyen, hogy hazasompolyogj traubival krumpliszirmot roppantani és régi Beugrókat nézni a Youtube-on. Ez azért is kerülendő, mert minden poénra kétszeres erővel röhönél rá, megerősítve, jól döntöttél. Ha mégsem olvasnád most ezeket a sorokat, úgy lemaradnál a teliholdról szóló meséről. Igen, tudom és valahol igazad is van. Megérdemelt volna egy külön bejegyzést, de ez van. Ha egy napra esik, hát együtt kapnak teret. Jól megférnek; sose hallottam összeverekedő penderülő Merkúrról és teliholdról.

Mi is az a telihold? Igen, a nagy, kerek sajt az égen. Igen, van belőle vér, meg óriási, meg tízmilliószoros, meg szuper, meg giga és más, garmadával mért frenetikus jelzőjű. Száraz sváb mérnökembert megidézve azonban a telihold nem más, mint a Nap és a Hold egzakt szembenállása. A Nap a Rák, a Hold a Bak zodiákusában lépdel opponálásukkor. Érzelmekben gyökerező megoldás, lélekből megindított lépés (nini, már megint az a huncut lépés!), döntési helyzetbe hozott szív. Ilyen kulcsszavakat dob fel a mostani telihold keresője. Már ha lenne neki olyan. Mivel mesélhetek róla neked, ezért hadd kalauzoljalak tovább. Tök jó a Rák és a Bak, de gyere, pillantsunk fel megint és most is a csillagok ragyogóan fényes világába! Ott találsz rá a valódi kulcsra.

Égi kísérünk, fényeskedő (korgó gyomrúak számára malomkeréknyi érlelt goudára hajazó) Holdacskánk ugyanis a Nyilas fényábrájában néz farkasszemet a Nappal csütörtök este. Nem túlságosan rég, mindössze pár órával a nagy esemény előtt ért ide. Nem, nem azért, mert elaludt és kicentizte a betoppanást. A Nyilas „eleje” a nyílvessző és az íj kettőse. Itt, ezen a szent helyen ragadjuk meg a Hold üzenetének szépségét. Erősen fogod? Ez ugyanis a szeretet. A nyilas nyila, gamma csillaga a Skorpió szívét célozza. Nem ám galád módon, esze ágában sincs szívburkot repesztve kinyírni a nemes ízeltlábút. A lüktetve dobogó szív a vörös fényű Antares. Személyes kedvenceim egyike, Tejút- és Világoszlop egyben.

Mégis, kinek adtak a régiek ilyen kiváltságos titulust? Egyedüliként a végtelen kék égbolton? És nem, az Antares ne adott sem nokiásdobozt, sem vastag borítékot és negyvenszázalékos visszaosztásról szóló ígérte sem rebbent vélt ajkai közül. A szeretet, az elvárások, feltételek és minden, torzító szűrőtől mentes vegytiszta szeretet jelölője. Mindent visz. Mindent az égegyadtavilágon. Ezt a minőséget célozza meg a magas tudás, a fénynemzés csillagzata; ezért tart rá a Nyilas. A mostani telihold ébreszt rá, vezet vissza: ez a fajta, mindenek felett álló szeret-minőség legyen vezérlő energiát. Vele töltsd csordultig a lelked. Naiv és utópisztikus, amit írok? Igen, talán, lehet. De nézz körül jelen világunkban: van, amire ennél nagyobb szükségünk lenne?

Mi is a telihold? Nap és Hold szembenállása. Mi a szembenállás titka? Kiegészülés, teljességre törekvés. Ez a fajta minőség lobog zászlód csúcsán. Ilyen motiváció sarkall tettekre. Nem kispályás energia, az szentigaz. Ha egymásra húzod a két markáns kozmikus történést, a forduló Merkúrt és a teliholdat, már meg is pillantod végtelen nagyszerűségüket. Nehéz, kitartó munkával még így is lehetsz búvalb@szott búskomor, de ez azért perverz és nem igazán támogatott. Az emelt fővel való nemes cselekvés annál inkább. Ha a végére megengedsz egy pocokkörömnyi javaslatot: élj az utóbbival. Könnyebben jutsz jóval magasabbra.

kép: pixabay.com

fajsúlyos, ám szépséges telihold és könnyed, légies mozgás egy képen – ilyesmire számíts holnap