Van abban valami elképesztően felszabadító, mikor rájössz: más szinten találod a megoldást. Eggyel nagyobb léptékben gondolkodva azonnal új keretrendszerbe foglalod a gubancot és máris feltárul az üdítően friss perspektíva. Szédítő, egyúttal bámulatos, hogy a tudati léptékváltás milyen gyümölcsöző tud lenni. Különösen most.
Mert elismerésre méltó csuromizzadságig lapátolnod, szakadó vízhólyagokat gyűjteni a tenyeredre, de nem a hősködés-szakra neveztél be. Jóval eredményesebb, ha bérelsz egy bobcatet és percek alatt eltakarítod vele a hónapokig gründolható ürülékhegyeket. A célt eléred, az érdem a tiéd, de nem a sziszifuszi személyes jelenlét és a belerokkanás kapja a fókuszt, hanem a gyors, minőségi változást hozó, legjobbra törő megoldás. Miért is érnéd be kevesebbel?
A maximalizmus az elérhető legjobbra való törekvést jelenti. Nem többet, de kevesebbet sem. Maga a szó méltatlanul kapott hideget és meleget; a kíméletlen hajszolás kényszermunkatáboros felhangja azonban rettenetesen messze áll tőle. Jelenlegi kozmikus hangolásunk ide, a legfelső polc felé nyújtózásra (megjegyzem: alapbeállításunkra) inspirál, az ő nagyszerűen elegáns módján.
Az eszköz, amit bevet, elsőre nem tűnik újdonságnak. Úgy hívják: Merkúr-Plútó együttállás. Nem is olyan rég, alig két hete már szólt egy írás róla, ám akkor még hátrált a kommunikáció és megértés planétája. A földünkről szemlélve látszólagosan tolató haladás üzenete tőegyszerű: térj vissza. Hogy mihez és miért, azt az írás végére bemásolom. Ismétlés a tudás jó édes anyja, akár pozitív, akár negatív hangsúllyal nyomjuk meg a mondandót.
Felszabaduló, megoldásra törő gondolatok, sugallatok, szavak érkezése fémjelzi a két bolygó összmunkáját. Mint mikor a jégbe fagyott hal először mozdul meg a tavaszi olvadáskor, úgy érzed meg, hogy szabadságodban áll változtatni. Ennél jóval intenzívebb a szellemi ösztökélés, ám ez nem áll meg agytekervényeidnél; egyenes, kerülők nélküli külön utat kap szádhoz. A kimondás fontosságát nem hangsúlyozhatom túl.
Kigondolod, elmondod, megteszed. Egyszerű, ám végtelenül eredményes megoldóképlet. És nincs akadály. Ami annak tűnt, hasonló a második világháborúban bevetett legendás felfújható tankokhoz és hangszóróból előtörő lánctalp-csikorgáshoz. Szemfényvesztés, nem több.
A Merkúr-Plútó találkozó tisztánlátást és minőségi megoldásokat hoz, határozott, erős kimondási igénnyel. Itt billen javadra vagy ellenedre: amikor felhorgad a közlés vágya, ne fogd vissza magad. A csomagoláson valamelyest finomíthatsz, de erjeszteni nem való.
A január 26-án napvilágot látott írásban, amit most idemásolok, még hátrált a Merkúr. Olyan szemmel érdemes visszaolvasnod, hogy ez már mögötted van. A visszatérést helyettesítsd be megerősödéssel; (el)határozott jobbító szándékkal. Menni fog, hidd el, tudd.
„A kimondott szó teremtő ereje végtelen. Talán fel sem tudjuk becsülni – egészen addig, míg próbát nem teszünk. Ha valamire vágysz és ezt magadban mantrázod, jó. Ellenben hangosan kimondva a turbót is rákapcsolod. Nem kellenek szem- és fültanúk. Legfőképpen pedig: el ne hidd nekem. A világ minden kincséért sem. Teszteld, tapasztald.
A kimondott szó végtelen teremtő ereje világot változtat. Különösen akkor, ha mondandód már érlelődött. Isten ne adja, nem közölted, mikor ideje lett volna, emiatt pedig a frusztráció rothadó káposztát kenterbe verő szagú érzése erjed benned. A jó hír, hogy új esélyt kapsz. Visszatér a lehetőség, a legjobb kockajárás mosolyog rád a nagy kozmikus társasjátékban.
A kimondott szó világot változtató, végtelen teremtő ereje hivatott minőségi változást hozni életedbe. De csak veled együttműködve. Nem szervezheted ki a hangszálak rezgetését, a mondatok megírását. Van, amihez saját magad „felhasználása” szükségeltetik. Ez éppen ilyen. Gondolj például a királyi családra. Ezer és egy dolgot nem az ő nemes kacsójukkal végeznek. Alkalmazottak, szolgálók, személyzet és adminisztráció végtelen serege lesi utasításaikat. De utódot saját maguk, az általuk birtokolt nemzőszerveik segítségével teremtenek.
Korlátlanul felhasználható, radikális, kompromisszumot nem komáló helyzetbe pedig a Merkúr és a Plútó együttállása hoz. A két égitest egzakt módon csütörtöktől vasárnapig ölelkezik össze. Ez a szövetség sok mindent ismer. Kivéve a középutat és a megalkuvást. Mindketten – a legeslegjobb értelemben – a végletesség támogatói. Nincs langyos sz@r, sem tutyimutyiskodó félmegoldás. A legjobb. Csak és kizárólag. Még ha embert próbáló is.
Amit pedig kellett volna, mégsem mondtad ki korábban – megteheted. A Merkúr Földünkről nézve látszólagosan hátrál. Ennek fő üzenete a visszatérés. Visszakanyarodás, hogy amit eddig még nem maxoltál ki, az megtehesd. Itt kell beszúrnom egy rövidke, óva intő bekezdést.
Állj ellen a kísértésnek, hogy névjegyzék szerint végig haladva küldd el haragosaidat/irigyeidet/ellenlábasaidat a jó qrva anyjukba melegebb éghajlatra. Alacsony szinten piszkálhat a késztetés. Olyan jó lenne beolvasni, leordítani a fejét, szemtől szemben, dagadó nyaki erekkel ordítva közölni, hogy biológiai csodát „tisztelsz” a személyében, hiszen ő a megtestesült, nyakra nőtt segg alfél. Ne tedd. Játssz el a gondolattal, az még belefér. De erőd van elkerülni a mocsarat; az alacsony szint tetteinek mezejére nem lépni.
Világot megváltó ötletek. Beragadt, félbe hagyott, lefulladt projektek fényes újraindítása. Az isteni szikra felfedezése ott, ahol sejtetted, de sehogy sem találtad meg. Ez már való, méltó, ez a te utad. A Merkúr-Plútó erős, mint a bivaly. Ész, tudatosság, jelenlét és jellemerő kell hozzá. Ahogyan a hülyegyerek ötszáz méter után fára csavarodik a nyári gumis Ford Mustanggal, úgy gondolj az együttállásra. Kellő tudás, uralt erő viszont csodákat hoz felszínre. Amik érezhető és ami még fontosabb: minőségi változást hoznak életedbe.”
kép: pixabay.com
