Szombattól hétfőig egzakt a Skorpió asztrológiai jelében járó Vénusz és a Halakban hátráló Neptunusz trigon fényszög kapcsolata. A kissé kínai jellegű nyelvlecke után következzen a kibontás, mert az jóval izgalmasabb! Ha már kibontás: a két bolygó aktuális együttműködése vasárnap tetőzik, éppen Szent Miklós napján. A Skorpió Vénusz energetikájában ott a kíváncsiság által megélt öröm; a titokkutatás egyik testesülése a csizmából ajándékot előhúzó gyermek (vagy felnőtt is, persze) arcának vizslatása – akár rejtekhelyről is. No, ez igazán örömteli, úgyhogy jó tudnod: az ablakba kitett, remélhetőleg tisztára pucolt lábbeli ne csak tartalmat kapjon, de lásd is, mikor kézbesül a lappföldi szakállas küldeménye. Ha herótot kapsz a végtelenített dzsinglöbellsztől, érdemes tudnod: az érzelmekkel átszőtt szerelem, a szenvedélyes ölelés, az eggyé válás is a Vénusz-Neptunusz trigon velejárója. Amennyiben a társ még érkezési fázisban tart, úgy a folyamatot gyorsíthatod vizualizációs, imaginációs technikákkal: magyarán élesen és színesen, minél érzékletesebbel lásd és éld is meg, mennyire jó, hogy itt van veled. Nem azt, hogy menyire jó lesz majd, amikor majd egyszer talán esetleg betoppan az életedbe. Ne told ki a jövőbe, mert itt van; azaz megvalósult jelen időben álmodozz (amiért fölöslegesen b@sztak szúrtak le középiskolában, mert kevés módon vagy képes eredményesebben teremteni…).
A jövő azért is fontos, mert a Neptunusz a Vízöntő csillagképének jövőbe ömlő vizét választotta aktuális fürdőző helyeként. Itteni lubickolása mutat rá a mély lelki azonosulással megvalósuló, érzelmeken alapuló, azok által átszőtt jövőalkotásálmodás fontosságára. Van úgy, hogy nem kell karót nyelve izzadnod a papír fölött, hogy terveket agyalj ki. Ez az aspektus pont ilyen. Kapsz egyfajta semleges, de nem érintetlen nézőpontot, mert a Vénusz a Mérleg (régen Mérték!!) béta csillagánál jár. Ez a pont a közép, itt a függeszték, ahonnét a múlt és a jövő serpenyője egy karon mozog. Az itt haladó Vénusz magasabb minőségű döntési pontba emel. Képzeld el, hogy nézel egy teniszmeccset a pálya mellett ülve. Látod, nem rossz, nem rossz. De ha kellően nagy az arcod és áthozod a másik pályáról a tartalék bírói széket és oda ülsz a spori mellé (nem tudom, így becézik-e a bírót a fehér sportban is…), akkor már egy jóval izgalmasabb mérkőzés tágabb perspektívában tárul eléd. Vedd észre: a lehetőségekről, a nyugalommal átszőtt választás szabadságáról és nem a görcsösségről szól a hétvége. Bármily’ furcsa is lehet ezt olvasni, most azzal vagy előrébb, ha nem szorítod, inkább elengeded a farpofákat magadat.
Pénteken egészen különleges nap köszönt ránk – minden évben egyetlenegy ilyen adódik csupán. Az égen ekkor áll szemben egzakt módon a Szűz jelében járó Nap és a Halak cikkelyében mártózó Neptunusz. Olyan nap mosolyog ránk, mikor jóval könnyebben tudjuk helyükre tenni a dolgokat – nem utolsó sorban a szokásosnál teljesebb és mélyebb megértés miatt. Érzelmességet ígérhetek, de egyben letisztulást is: a merülésből napvilágra emelkedés következik – ami odalent bizonytalan-ijesztő, az a napon látható-megfogható; már nem tud szorító érzéseket generálni. Jó tudnod, hogy a Nap, mint cselekvő éned égi megjelenítője, megkapja a jó időben mozdulás inspirációját, azaz a rácsodálkozás nem megy el melletted, mint a vonat, ami a peronon megáll, ám nem vár órákig, hogy felszállj rá. A lélek világa erősíti a tetteket, az érzelmek és a földi dimenzió egységben működik. Csillagképi értelemben a Nap az Oroszlán nemző részénél jár, már erősen közelíti annak béta csillagát, a Denebolát. Teremtés, de a legmagasabb módon; azaz fénynemzéssel – ez munkálkodik a péntek erőterében. Több mint kitűnő! Olyan fényhidat kínál a kozmosz, amin végig sétálva nem csak biztonságban vagy, hanem közelebb jutsz az álmaidhoz, a legtisztább, valódi vágyaidhoz.
Éppen ezen a kivételes napon tartom az ötödik Csillagwebináriumot, ahol az aktuális égi mozgások mellett sok-sok izgalmas témáról is beszélni fogok, köszönhetően – többek között – a tőletek érkező, szuper kérdéseknek. Az online alkalom díjmentes, jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre írt e-mailben tudsz; a válaszlevélben elérési linket és jelszót küldök az összes fontos információ mellett.
A Holdról ritkábban szoktam írni. Nem mintha pikkelnék rá (sőt, jó a pajtiságunk), de gyors mozgása választás elé állít: vagy kéne mindenről írni – ez esetben a „többiekre” kevesebb idő jutna, vagy maradni a teli- és újholdaknál. Jellemzően utóbbit választom. A kivétel azonban nem csak a vakbelet, a szabályt is erősíti. Ennek jegyében tekintsünk a csütörtök estére: ekkor áll együtt lelkiségünk égi szimbolizálója a Neptunusszal a Halak asztrológiai jelében. Igen, tocsogós bejegyzés következik, kevéssé száraz, analitikus könyveléssel bélelt. A két lélekbolygó a mély lelkiség cikkelyében – ebből merülés, ám így érkező tisztulás sül(het) ki. Ja igen, mára nem tudom a szóismétlés elkerülését garantálni; a „lélek” felülreprezentáltnak ígérkezik. Egy Hold-Neptunusz találkozó érzelemvilágunk teljes spektrumát alaposan megmozgatja. Van úgy, hogy csak felszínesen érint meg valami. Ilyen lehet példának okáért egy vízről felszálló hattyú látványa, egy telihold, egy gyermekkacaj – bármi. Akkor, abban a pillanatban betalál a lélekkapun, de aztán – az új ingerek érkeztével – elhalványul. A mondás úgy tartja: „nem káptalan az én fejem, hogy mindent megjegyezzek.” Ez a mondás a lélek síkján valahogy így hangzik: „nem káptalan az én lelkem, hogy minden emocionális tartalom összes árnyalatát megőrizzem.” Ennek ellenére nyilván megőrizzük, csak nem hívjuk elő, mert nincs rá szükségünk.
Vesd össze azzal a megéléssel, amire hosszú évek, évtizedek múlva is emlékszel. A nagyi bejglije, az első versmondás az oviban, a karácsonyfa illata és ezer más ikonikus pillanat érzelem-lenyomata itt játszik. Nos, a csütörtök este ez utóbbi minőségeket erősíti. Újak is érkezhetnek és a régiekből is elevenedhetnek meg számosak. Jó tudnod, hogy ez nem céltalan emo-mozi: ami felszínre bukkan, üzen. Fontos, jelentős átadni valóval jött. Amint megfejted, könnyebbé válsz. Elképzelhető az elején belengetett könnyezés, sebaj. Legyen kemény Chuck Norris és a Hilti, neked nem kell. Emlékezz: igazán keménység nélkül vagy erős. Mi jöhet még? Megértés, de nem csak elme-szintű, hanem úgynevezett érzelmi megértés. Összeállnak képkockák, kienged a görcs, a feszültség. A maga teljességében látod és érzed a nagy képet. Erősödik az összegzés vágya is, ami automatikusan magával vonja a lezárást: a sóhaj egy-egy nyitott érzelmiségű időszak végét is elhozhatja. A nyílt seb begyógyul, a lélek könnyűvé válik, a megélés emlékké konvertálódik alakul. Hidd el, jó lesz.
Na, ez a hét is jól végződik. Vajon hányszor hangzik el lemondóan, bosszúsan ez a mondat? Kérlek, alakítsd át örömteli felkiáltássá, mert tényleg überszupertutijó befejezése a mostani vasárnapunk a hétnek. Mi ennek a fő oka? A Rák asztrológiai jelében járó Nap és a Halak cikkelyében látszólagosan hátráló Neptunusz trigon fényszög kapcsolódása, mely pont itt egzakt, azaz legerősebben fejti ki áldásos hatásait. Ez a fényhíd két vizes elemű jelben tartózkodó égitestet köt össze, így az érzelmesség garantált. A Halakban hátráló Neptunusz lelkünk mélyére kalauzol el bennünket. Oda, ahol legeslegbelső rétegeink találhatóak; akár az ősfélelmekre, akár az (eddig) elfojtott, titkos vágyakra gondolunk. A vasárnap alkalmat (mégpedig a kitűnő fajtából valót!) kínál a felemelése, felszínre hozásra. Jó, de mi az ördög valagáért a rossebért akarnék én egy ősfélelmet felszínre hozni? Pusztuljon a mélységben! – kiálthatsz most fel félig-meddig jogosan. A trigon emelő erő, a jobbá tevés inspirációját indítja be és pörgeti fel. Ami a mélyben lapul, veszélyt jelenthet rád nézve. Nem riogatásból írom ezt, mi sem áll távolabb tőlem, csak tudd. Ha és amennyiben él benned mélyen alul-belül kimondatlan, tudatosításra váró rettegés, szorongás, aggodalom – eljött a te időd.
A régi bölcsesség most is igaz, talán aktuálisabb, mint valaha: a démon hatalmát nevének kimondásával töröd meg. Saját félelmeid oszlatásának első lépése a nevén nevezés. Zárójel: ez mind a vágyódásokra is igaz. Kimondás = tudatosítás. Félelem esetén tintahalat zsákmányoló halászként járunk el: a tenger alsó szegmensében még oly’ félelmetes ragadozó a napvilágra érve puhány, ártalmatlan, zselés állagú jószág; jövendőbeli ropogós karikák forrásává alakuló útján haladva. A kimondott és felszínre emelt felelem nem ellenséged többé: erőt ad, akár dacossá is tud tenni, hogy többé nem engeded meg magadon és magad felett uralkodni. Amikor vágyról: tiszta, mély, őszinte vágyról beszélünk, a felszínre hozás után gondoskodás, törődés, táplálás következik. Ugye, ezek ismerős fogalmak? Igen, a Rákban lépdelő Nap sajátosságai. Itt is fontos a nevén nevezés, de itt a felválallás, beleállás, megélés útján haladunk tovább.
Csillagképi értelemben a Neptunusz éppen csippenti a Vízöntő jövőbe ömlő vizét, így tudhatjuk, hogy ez a belső, érzelmi munka szebb, boldogabb jövőnket szolgálja. Ennél azonban még hangsúlyosabb a visszatérés fogalma, hiszen egyúttal a Halak kettősének visszaúszó halánál tranzitál Poszeidón bolygója. Vegyük észre: visszaúszó hal, retrográd (azaz hátráló, visszatérő) Neptunusz – khmm. A csillagos ég ennél jobban már nem is tudom, hogyan húzhatná alá: figyeljünk oda az újra és újra megjelenő, lelkünk mélyében zajló folyamatokra, érzelmekre, legyen az vágy vagy félelem. A duplikált visszatérés fókuszba helyezi annak fontosságát, hogy végre foglalkozzunk velük; ideje, mégpedig szentelt ideje van. Kozmikus ziccerhelyzetet tudatos és önmagát spirituálisnak valló ember nem hagy ki – üzeni ez az égi állás. A Nap csillagképi helyzete megkapóan szép: az Ikrek alfájánál, Castornál jár, erről tegnap értekeztünk bővebben, javaslok egy kis ismétlést újraolvasás képében. Száz szó is csak egyféleképpen fejeződik be: szuper energiákkal bélelt vasárnap vár ránk.
A címben említett lelkierőt sokszor citáltam az elmúlt időszakban – jelen heteink- hónapjain során igazán jól jön némi belső kraft. A csillagos ég felismerte a fokozódó igényt és ezüsttálcán kínálja a Halak jelében járó Mars és Neptunusz együttállása által a legjobb minőségű belső erősítés lehetőségét. Az uralmi helyzetben lévő Neptunusz mellé társul a Mars csütörtöktől hétfőig (a konjunkció péntektől vasárnapig egzakt), hogy az összegzés, a belső munka kapjon sok-sok fényt, energiát és tüzet. Vegyük észre, hogy a következő napok nem elillanó módon támogatják a befelé fordulást. Biztosan emlékszel olyan megélésre, mikor összeállt a kép, nagy horderejű elhatározásokat is tehettél, mégis – az egész elszállt anélkül, hogy bármit is áthoztál volna belőle életed mindennapjaiba. Most más a helyzet. A lelki munka cselekvésre ösztönző inspirációkkal társul; kezdeményező, lelkes, átalakító módon kívánjuk a felismeréseket átültetni a nagy életjátékba. Voltaképpen itt foghatjuk meg a Mars-Neptunusz együttállás lényegiségét: elmerülésből kiemelkedés, ha élhetek egy vaskos (a vas Kos amúgy a Kos jelében járó Marsra is igaz, ha már szóvicc…) képzavarral: a tenger mélyén, a homályban úszkáló, talapzatot vizsgáló énünk tud a vízoszlopon áttörve főnixszé válni és az ég felé emelkedni.
A Mars adta lendület igazán jól jön annak felismeréséhez, hogy nem tudunk annyira mélyre kerülni, ahonnét ne vezetne út felfelé – jellemzően zuhanási pontunknál magasabbra. Ennek hitből bizonyossággá transzformálása az egyik önlegyőzős lecke, ha már Mars. Emlékezzünk: a valóságunk, saját lehetőségeink egyetlen szűk keresztmetszete a hitünk. Mit és mennyit engedünk meg magunknak az által, mennyit hiszünk el? Ezt a végtelenül egyszerű relációt szeretjük a leggyakrabban tudattalanul elfelejteni és vergődni, mint hátra fordult cserebogár a közeledő varjak láttán. Ha szükséges, tudatosítsuk újra: a Mars szolgáltatja az önmagunk meghaladásához szükséges energiát. A legnagyobb rettegnivalóink, igazi, meghitt és régi ősfélelmeink létét kérdőjelezhetjük meg az együttállás segítségével. Ehhez persze jól jön a szándék, a kurázsi – az elhatározás, hogy végre változtassunk.
Adott egy meglehetősen finom tortánk, ami nem csak szép, de ízléses is; őt szemlélve összefut a nyál a szánkban. Nosza, tornyozzunk rá combos adag tejszínhabot a jobbféléből! Ez a csúcsdísz pedig a Halakban találkozó két planéta és az Ikrek cikkelyében lépdelő Nap között fennálló quadrat fényszög kapcsolódás. A fényhíd 90 fokos, alkotó, teremtő erejű: alapüzenete szerint az elvből valóságot testesít; konkrétumokat hoz létre. Lássuk meg, mennyire nagyszerű, hogy most
eredményesen tudunk lelkünk alsó és belső rétegeiben leltározni, felismerni rejtett folyamatokat, szembenézni félelmekkel – nyakon csíphetjük önnön démonainkat.
mindettől nem sz@rjuk össze magunkat bénít meg a félelem, hanem – amúgy jó marsikusan – megfogjuk a lapátnyelet (lehet, most alkottam meg az életlapát kifejezést…), és nekiállunk ásni, terepet rendezni. Mindezt persze lelkesen és a jobbá tevés kérdőjelezhetetlen ösztönzésétől átfűtve.
Cselekvő énünk teremtő ösztökélést kap a tettek mezejére lépéshez. Ha eddig életed partvonalán kívül álltál, most megélheted, milyen az, amikor egy alapos bemelegítés után önmagadat felszívva végre pályára futhatsz, hogy a nagy gólt-gólokat belődd.
Tudom, hogy gyakran lelkesedek csillogó kisautót kapó ötévesként ezeken az oldalakon, de ez van, vállalom. Egy ennyire tündöklő energiáról nem lehet appendicitises jelleggel írni, vagy száraz-elemzős módon beszámolni róla. Ami jó, az jó, mégpedig qurvára nagyon-nagyon. Ez most az a helyzet. És ha helyzet van, akkor cselekedni kell. Már ha olyan a helyzet.
