Ejtsünk pár szót a Vénuszról. A szerelem planétája – hatásvadász megfogalmazással – rekordhosszúságú időt töltött az Ikrek asztrológiai jelében. Ez persze az ő tempós haladásához mérve jelentős tartam, de péntek délután továbblépett a hátrálást, direktbe fordulást, csikorgó fogak nélküli önlegyőzést hozó időszak után a Rák cikkelyébe. Itt erősödik az örömmel való gondoskodás, az óvó, gyengéd, körülölelő energia. Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy megfojtod a másikat a szereteteddel és az általad sütött fahéjas csiga torkon akadása okozza a vesztét, mert már belefullad (szó szerint is…) a nagy (mű)gondoskodásba. Az érzékeny-ráhangolódós erőkre gondolj, amikor úgy szereted a másikat, ahogy neki jó, mert tudod, ez neked is a legjobb. Vedd észre: amikor a valódi társaddal kapcsolódsz, ez olyan természetes és viszonzott.
Ennél azonban jóval fontosabb a csillagok világába tekintenünk: a Vénusz az Orion nyílvesszőt elengedő kezéhez érkezik és a jövő hét legelejéig itt lépdel. A következő napokban a konkrét, valós elengedést gyakorolhatjuk abból a fajtából, ami Nimród sajátja. Ez pedig nem más, mint a bennünk élő-munkálkodó vissza- és lehúzó minőségek végleges letétele, mint azt az előző bekezdésben is olvashattad: könnyedén. Könnyedén, elegánsan, nem beleszakadós, agyérgörcsöt kapós módon. Jó tudnod, hogy a Hold, égi kísérőnk is fogyóban van, így duplán támogatott az ilyen minőségektől való megszabadulás. Ennek égisze alatt érdemes a hétvégédet és az új hét elejét élned.
A 2020-as év asztrozófiai értelmezésben is kuriózumokkal telített, ennek egyik megnyilvánulása a Vénusz retrográd mozgása volt, benne oly’ sok szépséges és nagyszerű motívummal. A szerelem planétája bő két hete fordult direktbe és halad a maga útján, aminek igen jelentős kilométerkövéhez ér most. Asztrológiai olvasatban az Ikrek cikkelyében lépdel augusztus első napjaiig, de ennél jóval érdekesebb a csillagos égre pillantanunk és a mélyebb, egyben persze magasabb jelentéstartamokat feltáró fényüzeneteket kiolvasnunk. Pár napja érintette a Vénusz a Bika csillagképének szemét, egyben legfényesebb, alfa csillagát, az Aldebarant. Tovább vándorolva elért már az égi állat szarvaihoz, amik antennaként funkcionálva hozzák le a Tejút égi adását, egyben az Istenek Útjára emelő energiaként segítenek a hétköznapok fölé, azaz a földhöz- és anyagba ragadtságból szépen, szerelmetesen kiemelkedni. Kifejezetten szépséges, a szó köznapi és átvitt értelmezése szerint is emelkedett energia. A következő mintához viszont engedjük el kicsit az ok-okozati gondolkodásunk börtönét és öltsük magunkra az analógiás észjárást.
A Vénusz most érkezik el az Orion (Nimród) beavató jelentőségű és erejű csillagaihoz. Először annak íját kijelölő csillagokat érinti. A mélyebb és teljesebb megértéshez ismét Paksi Zoltán segítségét kérem nagyszerű alapművének, az Égi utak csillagüzenetinek egyik bekezdését idézve szó és tipográfia szerint alább:
„Hogyan zajlik a beavatás? A Bika szarvai közül kilépő Nap az Orion válla (Betelgeuse) fölé ér. A Bika jelképesen a sötétség állatává válik, de Nimród felvállalja a fényt. A Nap lesz most a hős feje, az útkereszteződés világossá válik és Orion az íjával lelövi a lehúzó erővé vált állatot. E belső küzdelem után a lélek már a Tejútra érkezik, mert alkalmassá vált a magas tudás befogadására!”
Itt a Nap útját látjuk csodaszép módon ábrázolva egy nagy(szerű) égi festményen. Ennek egy aprócska részletét ragadjuk most meg és ki, hogy törjem a magyartot. Ahhoz, hogy Nimród lőhessen, két dolog szükségeltetik: nyíl és íj. Egyik a másik nélkül nem sokat ér; együtt, szintézisben viszont magas értékű hatástöbbszörözést produkálva találnak célt. Az egyik szerszámhoz, az íjhoz érkezik a Vénusz. Járjuk körül, olyan szép! Mit csinálunk az íjjal? Ugrálunk rajta, ordibálunk bele, lengetjük? Á, dehogy! Kézben tartjuk. Maximális koncentrációval, belső izgalmunkat, remegésünket uralmunk alá vonva markoljuk és tartunk a célra. Lásd meg, kérlek: ez egy abszolút tudatos folyamat, ellentétben holmi profán, robbanóanyaggal működő lőfegyverrel összevetve. Hallottál már íjászt, aki véletlenül lábon/fülön/háton lőtte magát? Na ugye! A mostban, csütörtöktől szombatig egzakt módon élheted meg a szerelem, az öröm eszköz-mivoltát a Nimród íjánál tranzitáló Vénusz jóvoltából.
Kérlek, nyisd tágra lelki szemeidet és élesítsd spirituális látásodat, mert nem szabad, hogy ne vedd észre ezt a csodálatos energiát! Rálelhetsz arra a harmonikus, a csikorgó fogzománc elvásós hangjától mentes, hagymaszagú izzadságbűz nélküli módra, amivel a benned élő lehúzó erőket legyőzheted. Nem rossz, ugye? Ismét előbukkan a kérdés: ki mondta, hogy feltétlenül bele kell dögleni a fejlődésbe? Miért ne lehetne úgy „sportolni,” hogy közben mosolyogsz és ez teljesen őszinte, nem pedig kínvicsorgás? Korábbról görgetett ósdi paradigmákat kukázhatsz ki ebben a három szentelt napban. Emlékezz, hogy a Vénusz a. a mindennapi létörömöt is elhozza, b. ahol ő jár, ott az öröm pont úgy lépdel, mint az árnyék: elválaszthatatlanul. Tudom, ha becsukod a szemed, nem látod az árnyékodat sem, de ez pont olyan önbecsapás, mint ahogyan a Vénusszal összefüggésben szándékolt vakká válni az örömre. Nem nevezném magas szintnek. Most lehetőséged van rátalálni a te személyes eszközödre, ami örömmel segít hozzá a legszebb, legnemesebb önlegyőzéshez, amikor örömmel, önmegtagadás nélkül nyesegeted le lehúzó sallangjaidat. Kivételesen szép és jó ziccerhelyzet, azért ne hagyd ki, mert így megspórolod megelőzöd a későbbi „ejdejólettvolnaodafigyelnirá” érzését. Cserébe mosolyt és nevetőráncokat ígérhetek, hidd el, megéri.
„Véletlenül” éppen csütörtökön tartom a Csillagwebinárium 3.0 díjmentes online rendezvényt, még vannak szabad helyek (ennek a zoom rendszer kapacitása szab határt), jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz.
A Nap haladási sebessége mindnyájunk számára evidens: egy nap alatt egy fokot tesz meg, így mérjük hozzá az esztendőt. A Vénusz gyorsabb nála: mindössze 224 nap kell a szerelem planétájának egy teljes kör megtételéhez. Ezt az imponáló tempót még most, látszólagos hátráló mozgásának idején is megőrzi, csak éppen kozmikus irányban lépdel sebesen. Ez okozza a mostani Nap-Vénusz együttállás rövidségét: szerda hajnaltól csütörtök reggelig nevezhetjük egzaktnak központi csillagunk és Afrodité bolygójának kézfogóját. Essünk gyorsan túl az asztrológiai megközelítésen. A találkozó az Ikrek cikkelyében esik meg – a megértés segít harmóniát teremteni, ennél egyszerűbbre nem lebontható az üzenet. Fontos, hogy a Vénusz kapcsolatbolygó, az Ikrek pedig kapcsolati jegy, így tudatosíthatjuk, hogy a másikkal való együttműködésünkben kapunk lehetőséget gyümölcsöző módon tenni. Tettek játszanak, hiszen a Nap cselekvő énünk képletbeli megjelenítője; az pedig nem azonos a karba font kézzel sarokba álló minőségekkel, így tessék aktívan működni a két princípium találkozójakor és keresni a lehetőséget emberi kapcsolataink fényesítésére. A nyitottság, a megértés vágya, a másikra hangolódás hajlandósága tapasztalható módon segít.
Nézzük, mit mesél a csillagos ég, mert ez sokkal izgalmasabb! Következzen szó szerinti (dőlttel szedett) idézet Paksi Zoltán Égi utak csillagüzeneti című pótolhatatlan alapművéből.
„A Bika szarvai közül kilépő Nap az Orion válla (Betelgeuse) fölé ér. A Bika jelképesen a sötétség állatává válik, de Nimród felvállalja a fényt. A Nap lesz most a hős feje, az útkereszteződés világossá válik és Orion az íjával lelövi a lehúzó erővé vált állatot. E belső küzdelem után a lélek már a Tejútra érkezik, mert alkalmassá vált a magas tudás befogadására!”
Ez a „mese” gyönyörűen írja le a nimródi működést, igazából pont úgy nincs mit magyarázni rajta, mint ahogy a legjobb viccek poénját sem bontjuk ki – leesik magától. A Nap-Vénusz találkozó pedig Nimród íjánál éri a földi vándorokat. Nem vagyok íjász, de a Jóisten megáldott két kiskanálnyi józan ésszel. Ebből könnyen összeraktam, miért is fontos az íj: a nyílvessző önmagában nem sokat ér: szúrni gyenge, eldobni könnyű – egyszóval gyengécske, hacsak nem használ a harcos íjat. Az íj az az eszköz, ami segít pontosan és erősen célba juttatni a nyílvesszőt. Banalitás, de a nyíl íj nélkül és az íj nyíl nélkül egyaránt „fogyatékos,” mint harceszköz. Az idézetben olvashattuk, hogy belső küzdelemről szól a történet. Lehetőséget kapunk a lehúzó, visszahúzó erőink, a bennünk élő „sötétség,” az elnehezült bika legyőzésére a fény által. Az itt tranzitáló Nap-Vénusz együttállás kristálytisztán mutat rá: ez nem kell, hogy véres és verítékes legyen. Azért is különlegesen jó és fontos ez az égi aspektus, mert végre megérthetjük, elfogadhatjuk, befogadhatjuk, hogy könnyedén, örömteli módon is megszabadulhatunk egy-egy rossz, le- és visszahúzó szokásunktól. Mondd rám nyugodtan, hogy túlontúl lelkesülök, de van mire. Értsd meg: ritka alkalom az ilyen; minden a vérről és a nyers vöröshagymát idéző izzadságszagról szól, ha mondjuk egy dohányzás abbahagyása a cél. Az égiek erre gondoltak egyet és adtak egy bónuszkártyát: tessék, lehet élni vele. Lehet, írom, mert a döntést neked kell meghoznod, a TE cselekvő éned égi megjelenítője jár a legjobb helyen, ha ilyesmiben gondolkodsz. Régen lejárt már a „csak itt, csak most, csak önöknek” vásári-bazári kertévés beharangozója, de kedvem lenne retrózni, mert most – kivételesen – indokolt.
Csütörtökön érkezik meg a Rák asztrológiai jelébe a Merkúr. Szokásos fürgeségéhez viszonyítva huzamos időt tölt itt: júniusban hátráló mozgásba kezd és csak augusztus elején libben tovább az Oroszlán szeletébe. Nem is jöhetne jobbkor az ő energiája: a szeretteinkkel való törődésben (is) sokat segít. Vizes jel, így számítsunk az érzelmek fokozott jelenlétére; nem csak úgy, száraz, tényközlő módon kacsolódunk embertársainkhoz. Emlékezzünk, a víz eleme segít azonosulni, felvenni a másik „alakját,” ami nem jelenti a formátlanságot, a kocsonya minőségének megtestesülését; ellenben magában hordozza a finomságot, mikor a sorok között olvasunk és nem csak azt értelmezzük, amit a másik mond, hanem azt is, amit nem mond ki. Az elmúlt hetek-hónapok kissé rendhagyó ideje után kifejezett jó a gondoskodó, szertetettel bélelt figyelem árasztása, amikor tényleg nyitott füllel és szívvel hallgatjuk meg partnerünket. kifejezetten támogatott eredetünk, gyökereink megismerése, legyen az a szűkebb család, vagy magyarság-szintű, különösen a retrográdba forduló bolygómozgás idején.
Nem mehetünk el szó nélkül a Merkúr csillagképi pozíciója mellett sem. Vasárnapig (de ha úgy jobban hangzik: egészen hó végéig…) az Orion nyílvesszőt elengedő kezénél jár. Ebben a pár napban alaposabban érthetjük meg, mi az, aminek eljött az ideje, hogy végre elengedjük. Itt alapvetően a bennünk munkálkodó rossz, lehúzó szokások, berögződések, káros szenvedélyek, rideg rigolyák múltba léptetése elsődleges. Fontos, hogy ez könnyedén is mehet; engedjük be valóságunkba: nem kell feltétlenül tégláig kaparnunk a falat. A Nimród elengedő kezénél tranzitáló Merkúr egyben beavató erejű felismeréseket, rácsodálkozásokat is hoz: meglepő hamar tud önbecsülésünk az ilyen típusú elengedés pozitív hozadékaként erősödni.
A hét közepéhez érve elmondhatjuk: a kozmikus helyzet egyre fokozódik. A Vénusz retrográdba fordul, a Mars megérkezik a Halak cikkelyébe, majd a Jupiter is őszig tartó hátrálásba kezd. Kapkodjuk a fejünket, de olyan szuper módon, mint kíváncsi lurkó az augusztus huszadikai tűzijátékon. Kezdjük a Vénusszal, a többieket pedig a következő napokon vesszük górcső alá! A szerelem planétája az Ikrek jelének harmadik harmadából indul vissza a szelet elejéig, ahol június utolsó napjaiban fog direktbe fordulni. A megismerés, a kettősségen túl és a fölött kiterjedő egység, azaz a polaritás megértéséből fakadó harmóniához emel közelebb a retrográd Vénusz. Mivel tudunk visszatérő, diszharmóniát okozó dolgokat feloldani? A megértéssel; a másik szemszögébe helyezkedéssel. A hátráló Vénusz időszaka hozzásegít bennünket: új nézőpontokat kialakítani, felvenni a másik gondolkodó sapkáját, a korábbi ellenfeszülést szeretettel felcserélve megnyugodni és békére lelni. Talán gyermekmesébe illő, magasztos szavak ezek egy kutya kemény (?) világban, de ezt a paradigmát is lágyíthatja a tolató Vénusz.
Lusták és kényelmesek viszont készülhetnek némi kibillenésre. Ez az erőtér mindazt az alkotni valót, ami még „belénk sült,” ösztönzi a megszületésre. Nem csak művészetekre gondoljunk; úgy általában az alkotás minden szegletére. A korábbi halogatás, a „tudom, hogy csinálnom kéne, de fáj tőle a hajam” most érvényét veszti; ez a bolygóállás igen intenzíven ösztönöz (régóta) halogatott termékeny működések megvalósítására. Nyugi, nem kell fogakat csikorgatni, mert szerelemmel, lendületesen, a megkönnyebbülés érzésével vethetjük papírra, önthetjük anyagba, festhetjük meg, aminek itt az ideje. Ha nem lenne túlontúl profán a hasonlat, akkor egy napokig tartó sívó székrekedés utáni áradáshoz hasonlítanám a retrográd Vénusz ösztönözte alkotás-cunamit, de ne sz@rakodjunk ezzel, egyszerűen csak tegyük, amit tennünk kell, amit a lelkünk sugallt egy ideje.
Igen intenzív a kapcsolatrendező mintázat is az elkövetkező másfél hónapban. Szépen és finoman, mégis határozottan tudjuk kimondani a másiknak, ami érlelődött. Vegyük észre, hogy nem saját igazságunkat akarjuk vér, veríték és könnyek árán érvényesíteni, hanem finoman a másikra hangolódunk, képessé válunk az ő számára jól befogadható módon közeledni és feloldani a gubancokat. Ha eddig csak az árnyoldalait láttuk, napvilágra bukkannak a szép és szeretetre méltó dolgai is; így az ítéletességünk hamar elfüstöl. Ja igen, egy emlékeztető: ahol a Vénusz jár, ott az öröm is. Ne tekintsünk a kapcsolatok harmonizálására úgy, mint amikor oviban a gonosz és meg nem értő óvónéni utasítására kellett hátunk mögött ujjat tördelve odamenni a nyakatlan Ödönkéhez és bocsánatot kérni erőszakkal kipréselt szavak által, nulla azonosulással. Most nem így játszunk. Gyümölcsöző kommunikáció segít a folyamatban, bátran támaszkodjunk rá.
Csillagképi értelemben az Orion (Nimród) harmadik legfényesebb, gamma csillagától, a harcos minőséget jelölő Bellatrixtól indul vissza a Vénusz. A június végi fordulat már a Bika fejénél, a Hyadok csillaghalmazban éri Afrodité bolygóját (a csillagképnek ő az olümposzi védnöke, így még hangsúlyosabb a kozmikus hatás). Mi tehát, amivel győzedelmeskedhetünk a bennünk élő lehúzó és harmóniától elválasztó minőségeink felett? A termékeny gondolkodás. Elképzelhető, hogy másképpen, új meglátások és ismeret tükrében érdemes végiggondolnunk mindazt, amivel összefüggésben a harmónia hiányát éljük meg. Az a legszebb az egészben, hogy ott belül, azaz bennünk van a megoldás és nem kell gurut várni a messzi keletről, hogy elhozza a tanítást. Aki látott már Matrjoska-babát, képes felidézni: a babák egymásban laknak, egyre kisebbé válva, ahogyan befelé haladunk. Valahol ott a legbelső, valós babácskánk, aki tálcán adja-kínálja saját, legjobb megoldásunkat és a hozzá kapcsolódó, teremtő gondolatszikrákat. Engedjük, hogy megmutathassa magát, hozzuk felszínre.
Somlósi Lajosról csak a legnagyobb tisztelet hangján nyilatkozhatom, végtelenül hálás vagyok a tőle tanultakért, a következő „hat hét hat” szikrája is tőle származik. Hat hét hat, de nem úgy, mint fociban a 4-4-2; édes magyar anyanyelvünkben kódolva az üzenet: hat hétig változtatva valamin – elmélyül szokássá. A „sima,” vagy „mezei” pszichológia ezzel szemben 21 napot tanít, ez – véleményem szerint – a félsikerhez elegendő: vagy összejön, vagy nem. Milyen érdekes, hogy a Vénusz hat hétig mozog retrográd irányba – felkínálja a végleges, elmélyülő és megmaradó változtatás lehetőségét. Dobjatok hátba egy kockakővel, ha túlhangsúlyozom jelen időszakunk és az egész 2020-as év kapcsán a változtatás fontosságát (én könnyen dobálózók, mert abszolút biztonságban érzem magam egy túlhangsúlyozhatatlan dolog kapcsán…), de a Kozmosz és a Vénusz – velem ellentétében – tévedhetetlen. Oka van, hogy pont ennyi időnk adatik a retrográd irányba haladó Vénusz erőit életünkbe integrálni és segítségével minőségi módon alakítani folyamatainkat, kapcsolatainkat, sorsunkat.
