Back To The Bak by Plútó, azaz jönnek az izgalmak
A mai cikk témája a Bak asztrológiai jelébe visszaérkező Plútó. A terítékre kerülő energetika igazi csemege. És igen, nem kevés töprengeni valót kínál, de a jobbik fajtából. Olyasmiből, ami közelebb visz az igazi, az egyetlen, tehát a legeslegjobb megoldáshoz.
Főhősünk, a Plútó rendre hallat magáról. Tavaly márciusban érkezett meg a Vízöntő asztrológiai jelébe, majd bizonyos idő után retrográd irányba fordult, hogy visszalépjen a Bakba. Peregnek a szemcsék a homokóra aljába, s derék bolygónkat egy ködös reggel ismét direkt irányban találja. Hogy aztán újra a Vízöntőbe érjen. Ahol majd lelassul, megáll, fordul, s hátrál – éppen a Bak jelébe. Ez a visszatérés – bár nem első és nem egyedi a Plútó praxisában – bátran, minden túlzás és hatásvadászat nélkül nevezhető korszakos eseménynek.
Közel kétszázötven év. Azaz: negyed évezred. Ennyi idő alatt kerüli meg a Plútó központi csillagunkat, a Napot. Emberi ésszel és léptékkel nehezen befogható volumen, különösen, ha kontextusba állítjuk:
Amit a Hold 28 nap alatt ró le a Föld körül, ahhoz a Plútó közel 250 évet használ fel (hogy a Napot körülkerülje). Ezért is olyan hangsúlyos minden jegy- és irányváltása. És igen: utoljára a XVIII. század végén élt ember mondhatta el magáról, hogy megtapasztalta a Bakba visszalépő Plútó erejét. Meg most, egy (plútói) kör megtétele után te és én kortársakként vagyunk ebben a végtelenül szerencsés helyzetben – tavaly óta másodszor.
Minőségi, azonnali, végleges és végletes változás (direkt nem írom, hogy „radikális,” annyira elcsépelték ezt a kifejezést).
Feltámadás, amúgy főnixmadár-módra.
Alapokig hatoló megújulás, regeneráció, a lehetetlen, reménytelen helyzetből való fényes felemelkedés, visszatérés.
Kompromisszumok, megalkuvások zsigeri elutasítása, azaz a lehető legeslegjobbra törő maximalizmus.
Nemes hősiesség, ahol és amikor már a legnagyobb jó iránti vágy (ezt hívják szeretetnek) vezérel.
Ez az öt jellemző mind igaz szeretett Plútónkra. Ennél persze jóval több kulcsszót írhatnék össze, de nem tananyag-gyártás a célom. Amikor a Bak asztrológiai jelének palástját terítjük a bolygó elképzelt vállára, a következőkkel árnyaljuk mindezt:
célszerűségre törekvés,
működő-, azaz életképes dolgok megalkotása,
fejlődés, előrelépés, haladás – mégpedig a saját, valódi utadon;
felvállalása önmagadnak, a sorsodnak – de soha nem lemondás és beletörődés. Ilyesmit a Plútó nemhogy nem ismer, de csípőből el is utasít. Tégy te is így.
Lassú mozgású bolygó. A Naprendszer leglassabbika, de ez koránt sem jelent tohonyaságot. Sőt.
Lassú mozgású, de erős. Hogy jobban megértsd, idézd fel a tektonikus lemezek mozgását. https://www.youtube.com/watch?v=fzhPmemffII
Nem célja a cikknek, hogy száraz, csak a tényekre és a mérhető adatokra szorítkozó ismeretterjesztő iromány legyen, így váltva ki belőled heves ásításokat. Éppen ezért szeretnélek arra kérni, hogy egy kicsit engedd át magad személyes impresszióidnak.
Ha kell, ha teheted, hunyd be pár lélegzetvételre a szemedet. Térjünk vissza tavaly márciushoz és a Vízöntő Plútó alapenergiájához. Tedd meg, hogy felidézed, milyen valóságképek élnek benned. Mélyen, legbelül, a legigazabb lélekrétegeidben. Most hagyd kívül a realitást; csak és kizárólag dédelgetett álmaidra összpontosíts.
Szép lassan, ahogy engeded olvadni a külvilág és a megszokás bilincseit, más léptékben, más nagyságrendben gondolkodva látod magadat, életedet, valóságodat. Ilyenkor engedd meg magadnak, hogy láthasd azt a képet, ami harmonizál teveled. Ahol már nem játszol megfelelésből semmilyen szerepet – csak önmagad éled és adod. Ha ez most nehezedre esik, amennyiben kicsit kötött a lelked izomzata, gondolj a folyópart szorgalmas aranyásójára.
Hajnalban, a nappal együtt kel és este, szintén a Nappal hagyja abba a munkát. Arca cserzett, teste szívós, lelke mégis derűs. Szitálja, szűri, mossa a homokot, a kavicsot, a sódert. Vadászik a sárgás fényre, az ásványok királyára, az aranyra. És időről időre rá is bukkan. Apró morzsácskák, gombostűfejnyi darabkák, ünnepnapokon zöldborsónyi aranyrögöcske akad útjába, mind-mind heves szívdobbanást, hálás megelégedettséget és zsigeri örömet hozva. Azonban az ő valósága is korlátos. Álmaiban kövér, földimogyoró-méretű aranydarabkát forgat szeme előtt, hogy az tükröződve csillanjon a Nap sugaraiban. Láthatjuk: valahol itt végződik az, amit el tud hinni, azaz be tud engedni hitrendszerei szűrőjén keresztül. Egészen addig, míg szelíden meg nem simogatja egy Vízöntő plútós energia. Mert akkor úgy ébred egy hűvös hajnalon, hogy kétszer dörzsöli meg a szemét. Felteszi a horpadt kotyogóst a rezsóra és csak csóválja a fejét. Mert amit látott, álom volt, de mégsem. Álom, hiszen gyerekfejnyi, súlyos, kilogrammokban mérhető, gigantikus (értékű) aranytömbbe botlott. Mégsem lehetett álom, hiszen a súlyát, a rücsköket, az egész élményt még mindig éli. Azt is, ahogy eladja és elköszön a folyótól, hogy megtelepedjen vágyott földjén és végre békében gazdálkodhasson. Mire az utolsó cseppeket is kiprüszköli a bakelitfüles alufőző, már tudja: nem álom, legalábbis a kifejezés megszokott értelmében. Álom, azaz valóság-előzetes. „Coming soon.” „Hamarosan” Ennyit írtak a képsor alá. És ahogy komótosan elkortyolta a forró kávét, már más szemmel és más elvárásokkal siet a partra. Mert tudja: az a tömb igazi és az övé. Megmutatta magát. Innentől csak rajta múlik, mikor találnak egymásra.
Így működik a Vízöntő Plútó. Aki – Földünkről szemlélve, látszólagosan – megfordult, úgynevezett retrográd, azaz hátrafelé irányban halad május óta. Pont vissza a Bak cikkelye felé (erről akkor írtam: https://ladonyijanos.hu/vizonto-pluto-hatraloban-erovel/). Igen ám, de a történet itt kezd érdekessé válni.
„Túl szép, hogy igaz legyen.”
„El sem hiszem.”
„Miért pont nekem sikerülne?”
Három egyszerű, de mindennapos példa, miként csusszanhat ki (előmelegített étolajba mártott, vígan tekergőző angolna módjára) kezeid közül vágyálmod megvalósulása. De nem örökre.
Nincs semmi baj. Nyugi, minden rendben. A megoldás jóval egyszerűbb annál, amit feltételezel. Más erőket másként kell, hogy mozgósíts. Ez a kulcsmomentum. A szépségét éppen a hátrálás mutatja meg, a következő módon:
Újratervezés,
átgondolás,
visszatérés.
Ezt hozza közel, kínálja fel a látszólagos hátrálás. Visszakanyarodsz valamiért, ami segít, hogy jobban, ügyesebben, gyorsabban haladhass tovább. Amíg visszafordulsz a varázseszközödért, éppenséggel és valóban nem haladsz előre. Ez azonban nyúlfarknyi darabka csupán utad egészéhez viszonyítva. És igen, melósabb is, cserébe busás, exponenciálisan magasabb honoráriummal, sikerrel, eredménnyel kompenzál. Megéri, nem is kérdéses. Akibe csupán egy apró csepp kurázsi is szorult, nem habozik rábólintani egy ilyen megállapodásra.
A Bak jelébe visszatérő Plútó segít, hogy cselekvő, átalakító erőidet összeszedetten, fókuszálva működtesd. Gondolj a precíziós ipari robbantásokra.
A robbantómester komoly mérnöki munkával határozza meg, hová, milyen szögben elhelyezve hány gramm trotilt dolgozzanak be. Napokig számol, végül annyit látsz, hogy a kiszolgált, nyolcvanemeletes toronyház homokozói építményként omlik össze, saját maga alapjaira (nem oldalra eldőlve) és hangon, valamint kiadós porfelhőn kívül semmilyen rombolást nem végezve. Ez egy esszenciális Bak-Plútó kép, retrográd felhanggal. Mert a robbantás, a bontás nélkül nem épülhetne új. Ez a pár perces videós összeállítás segít ráhangolódnod. https://www.youtube.com/watch?v=kj8V6X_wMf8
Megoldandók, akadályok, leküzdeni valók átminősítése. De nem ám fésülgetve, korántsem. Nagyságrendi újraértelmezésben gondolkozz. A célérték világos, mint felhőtlen időben a delelő Napkorong: a „miért nem”-ből eljutni a „hogyan igen”-be. Gyorsan, tudatosan, tántoríthatatlanul. Ehhez nyújt hathatós, segítő támogatást a Bak jelébe visszalépő Plútó. Íme, a tényszerű adatok:
Vízöntőből Bakba visszalépés: 2024. szeptember 2. hétfő 1 óra 58 perc.
Retrográd mozgásból direkt irányba megindulás (pár napos álló, úgynevezett „stacioner” állapotot követően): 2024. október 12. 17 óra 5 perc.
Vízöntő jelébe való újra-megérkezés: 2024. november 19. 21 óra 40 perc.
Az AstroSky program jóvoltából percre pontosan meghatározhatjuk az – egyébként budapesti koordinátákkal számolt – időket, azonban nem biztos, hogy érdemes óriási jelentőséget tulajdonítanod a minutumoknak. Elvégre közel negyed évezred egy teljes kör, ehhez képes pár perc… Ki sem fejezhető, mennyire jelentéktelen.
Mind a majdani irány-, mind az újabb jelváltásról bőségesen fogok írni – a maga idejében. Ennyi egyelőre elég a megfelelő rákészülésre.
Emlékezz: minden hatásvadászat nélkül elmondható: ritka, markáns mozzanat. Nem dől össze a világ, ha nem éppen most váltod meg, de jó lapokat ad. A többi – szokásosan – rajtad áll.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
