Vehemensen szabadító Nap-Plútó quadrat

Vehemensen szabadító Nap-Plútó quadrat

Attól, hogy jó kislánynak/kisfiúnak neveltek, nem kell élethosszig belereccsenni a szerepbe. A Nap-Plútó quadrat utat mutat, hogyan, miként érdemes kitörnöd a rád ragadt kényszer-mázból. Nem minden elemében habos-babos energia, igaz. De egy komoly dugulást sem tudsz forássvízből főzött kamillateával eltüntetni a lefolyóból. Arra ott a csőgörény. Valahogy így képzeld el a két égitest kombóját. Így is.

Ha álmaidnak megfelelő, boldog életet élsz, ne is olvass tovább. Tényleg. Bonts meg egy finom körtelevet és kortyold el a felszabaduló idődben. Akkor te vagy az etalon, az a minta, ahová mind el kéne jussunk. Minden más esetben tapasztalhatod a következőt:

Vágyak, mosolygós szívbéli késztetések súgnak, irányítanak. Igyekszel is követni őket. Mégis: olykor-olykor megtorpanásra késztet a külvilág. Emlékezz: immár a Bika jelében jár a Nap (https://ladonyijanos.hu/bika-nap-termekeny-eletigenles/

).

Ő nem csak központi csillagunk, de cselekvő énünket is szimbolizálja. Innen eredeztethető a kívánalom: élj boldog, harmonikus életet. És igen, baromi jó lenne, ha a környezet ebben partnerséget mutatna. Itt köhhint finoman a Plútó. Bocsánat: itt rúgja ki tokostól az ajtót. Valahogy így:

„Na ne b@ssz már, hogy te ezt csak úgy hagyod? Hát kinek kell majd elszámolnod, hogy inkább a főnöködnek bólogattál, hogy 110 helyett 112 százalékkal haladhassa meg a cég a negyed éves tervszámokat és emiatt túlórára cserélted az erdei kirándulást, a sütizős befejezéssel? Eszednél vagy? Neked éppen a szíved szerint kéne élned és te visszafogod, elfojtod, lenyomod magad? Hány éves vagy? Hát már réges-rég elmúlt az idő, mikor szeppent gyerekként rettegtél a tanár ordításától! Hahó, barátom, kedvesem! Ébresztő!!!”

Vízöntő Plútó. Most óriási titkot árulok el, megszegve ezzel egy zárt klub alapszabályát. Hajolj kérlek közelebb, mert csak súgni merem; úgy írtam le, hogy előtte bársonykesztyűt húztam. Szóval: van egy társaság. Sehol nem fogsz a nyomára akadni. Tagjai asztrológusok és asztrozófusok. Megszavazták, hogy aki nem ír a Vízöntő Plútóról, azt kizárják soraikból. Mi több: felelevenítenek egy régi hagyományt és az illetőt jó minőségű szurokba forgatják (az egyik tag rokona a Magyar Aszfaltnál dolgozik, úgyhogy jelentős kedvezménnyel kapjuk a mannát), majd tollba forgatva taszítják ki. Ha lenne a közelben máglya és rátévelyegne – hát így járt, istenkém. Nekem van családom, két kicsi gyerekem, nem akartam így végezni. Ezért buzgón írtam róla, tessék, egy cikket be is linkelek bizonyságul: https://ladonyijanos.hu/pluto-a-csucsok-csucsan/

Intenzív, kompromisszumoktól mentes tisztító energia. Ha pedig magasabbra nézünk, ott a Sas csillagképe. Éppen annak legfényesebb csillagával, az Altairral szövetkezik imádott Plútónk, ezt is belecsempésztem a fenti cikk sorai közé.

Szárnyalás. Éld meg, tedd meg, valósítsd meg. Most.

Ez a sugallat lényege. Nap és Plútó közt ugyanis egy 90 fokos, úgynevezett quadrat (ezt kvadrátnak is magyarítják gyakran) fényszög turbózza fel az összmunkát. Április 20. és 22., tehát szombat és hétfő között egzakt.

Három nap. Megeshet, hogy nem pont ekkor érsz el korszakos áttörést. Valami mégis történik. Lehet, hogy elhatározásra jutsz. Megszületik egy döntés, ami később kihatással lesz rád és a sorsodra. Bárhogyan is essen, javaslom, állj készen.

Tudd, hogy több van benned, mint amit általában gondolni vélnek a többiek.

Tudd, hogy gyakran annál is több, mint amit magadról gondolsz.

Lépj a tettek mezejére, váltsd be a zsetont és élj, játssz!

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Plútó a csúcsok csúcsán

Plútó a csúcsok csúcsán

Van, hogy egy csúcson belül is meghatározhatod, mikor jutsz a legmagasabbra. A Plútó esetében sincs másképp. Asztrológiai értelemben a Vízöntő jelében jár, tiszta sor. Én is írtam róla, többször is. Még izgalmasabb a csillagképek örökfényű világában vizsgálni aktuális pozícióját:

Sas. Aquila. Legjobb énrészedhez, azaz felettes énedhez az égi egyenlítő fényábrái szólnak. A Sas itt, az Equatoron szárnyal. Ragyogó csillagzat, de még neki is van légfényesebb „összetevője,” ez az alfája. Nevet is kapott: Altair. A Plútó pedig éppen itt jár. De nem most kezdte mindezt:

Jó másfél hónapja már tudósítottam a Plútó-Altair kézfogóról. Nevesítettem az egzakt együttállás időszakát. Most viszont, mint jó matrjoska babát, az egzakton belüli egzaktot is nevén nevezem:

Mostantól május végéig. Itt már csak icipici ívtávolság érzékelhető a két kozmikus objektum között. A leginkább intenzív kapocsenergia hág tetőfokára, mint falusi lagzin éjféltájt a hangulat. Mire számíts?

Leporolom a február 25-én kelt írást. Bemásolom idézőjelek közé terelve. Ezt éljük, de – ha lehetséges – még inkább fokozott módon. A teljes igazsághoz persze még valami tartozik:

A Plútó tavasszal újfent irányt vált. Erről a maga idejében ismét írok cikket. Ez az oka a maratoni Plútó-Altair maxi-találkozónak. Éld meg, fordítsd hasznodra, emelkedésedre. Íme:

„Van, amit apránként nem tudsz megoldani. Nyilván nem mindenre és nem általánosan igaz, de olykor csak a nagy dobás, a merész tett és az ugrás segít. Különösen mostanság. Ha úgy tetszik: a Sas alfájával együtt álló Plútó energiája a sarokba kushasztja a kishitűséget, a beszariságot és a gyámoltalan, tötymörgő toporgást. Ám amit az egyik kezével lendületből elvesz, ahelyett gazdagon kárpótol:

Szintugrás és szintemelkedés. Lépték- és mértékváltás.

Új szemléletmód, magasabb rálátás.

Véget érő szintbeli torzsalkodás.

Elég jól hangzik mindez, pedig csak úgy belemarkoltam a Plútó-Altair együttállás bőségszarujába.

A Plútótól félnetek nem kell, jó lesz. Ezt bátran ki merem jelenteni. Hiába kedvezőtlen a sajtója, attól még kitűnő energetikájú égi vándor. Erőbolygó, a minőségi transzformáció planétája. Alkut nem ismer, a kompromisszumot zsigeri megvetéssel utasítja el.

Megeshet: magasabb pályára lépsz és többé nem azok a játékszabályok vonatkoznak rád, mint eddig.

Ha ráncolod a homlokod, hadd nyugtassalak meg: igen, bizonyos szempontból komfortzónán kívül találhatod magad. Gyorsan és hirtelen, mint a lavór vízzel együtt kilöttyintett ebihal a harmatos fűben. Ám dönthetsz úgy is, hogy felébreszted és erősíted magadban a kurázsit. Ez esetben új világok, eddig talán elképzelhetetlen dimenziók nyílnak meg előtted. Íme:

Közel s távol a legeslegmagasabb sziklaszirt tetején állsz. Ha korábban nem is gondoltál rá, most tudatosul, hogy lappangott benned némi látens tériszony. No, ez most jelentkezik, de nem ám finoman kopogtatja a válladat, hanem a gyomrod, a zsigereid felől fúj lufit benned. Ugyanakkor véred pezsdül. Soha életedben nem érezted ennyire féktelenül és nyersen a szabadság kézzel fogható, igaz élményét. Ha itt érne véget az életed, bizony mosolyogva lépnél át. Francba a puha ággyal és a párnákkal, végre emberhez méltó módon, egyenes háttal, ruganyos-szálas gerinccel fordítod arcod a szélbe.

Sas. Latinul Aquila a csillagzat neve és az égi egyenlítőn (ekvátor) helyezkedik el. Ez a kozmikus kör a felettes énedet, azaz a legjobb verziódat szólítja meg. Már ez a tény is aláhúzza: nincs középút.

Minden csillagzatra igaz: a legfényesebb csillag a görög ábécé első betűjét kapja, onnan haladunk tovább, alfától ómegáig. A Sas esetében ez az égi ékkő az Altair nevet viseli. Talán nem felesleges leírni: magyarul Turul. Vele találkozik a Plútó. Azazhogy…

Akkor most mi van? – kaphatod fel a fejed. Hát nem Vízöntő az a fránya Plútó? De igen, az. Is. Az asztrológia szintjén, a zodiákus körén, ami a mindennapok, a hétköznapok, az alapvető működés szintjét jelképezi. Ne becsüljük le, sőt. Ismétlésképp, ha kedved ébred, olvasd újra a Vízöntő Plútóról írt cikket: https://ladonyijanos.hu/vizonto-pluto-ujratoltve/

Kétszázötven év. Majdnem ennyit kér a Plútó, hogy megkerülje a Napot. Nyugodt szívvel nevezhetjük tehát lassú mozgású, ám fajsúlyos égi vándornak. Éppen emiatt az Altairral való találkozása kapcsán is inkább időszakról beszélhetünk:

Február végétől júliusig egzakt a kézfogó, akkor is csupán a planéta retrográd (látszólagos hátráló) mozgása távolítja el őket, hogy aztán a naptári év végégtől ismét találkozzanak. Az azonban egy másik krónika tárgya lesz. Ami a lényeg és – javaslom – vidd magaddal:

Felejtsd el a kispályázást, kivéve, ha a haverokkal jársz el minden hétfőn este rúgni a bőrt.

Emeld a valóságodba, hogy a pillanatnyilag felfoghatónál is jobb kilátás és eredmény valósulhat meg.

Formálj belső igényt, hogy ráláss az életedre -> majd emelkedj, ugorj szintet.

Éppen ideje van.”

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Plútó-Altair együttállás

Plútó-Altair együttállás

Van, amit apránként nem tudsz megoldani. Nyilván nem mindenre és nem általánosan igaz, de olykor csak a nagy dobás, a merész tett és az ugrás segít. Különösen mostanság. Ha úgy tetszik: a Sas alfájával együtt álló Plútó energiája a sarokba kushasztja a kishitűséget, a beszariságot és a gyámoltalan, tötymörgő toporgást. Ám amit az egyik kezével lendületből elvesz, ahelyett gazdagon kárpótol:

Szintugrás és szintemelkedés. Lépték- és mértékváltás.

Új szemléletmód, magasabb rálátás.

Véget érő szintbeli torzsalkodás.

Elég jól hangzik mindez, pedig csak úgy belemarkoltam a Plútó-Altair együttállás bőségszarujába.

A Plútótól félnetek nem kell, jó lesz. Ezt bátran ki merem jelenteni. Hiába kedvezőtlen a sajtója, attól még kitűnő energetikájú égi vándor. Erőbolygó, a minőségi transzformáció planétája. Alkut nem ismer, a kompromisszumot zsigeri megvetéssel utasítja el.

Megeshet: magasabb pályára lépsz és többé nem azok a játékszabályok vonatkoznak rád, mint eddig.

Ha ráncolod a homlokod, hadd nyugtassalak meg: igen, bizonyos szempontból komfortzónán kívül találhatod magad. Gyorsan és hirtelen, mint a lavór vízzel együtt kilöttyintett ebihal a harmatos fűben. Ám dönthetsz úgy is, hogy felébreszted és erősíted magadban a kurázsit. Ez esetben új világok, eddig talán elképzelhetetlen dimenziók nyílnak meg előtted. Íme:

Közel s távol a legeslegmagasabb sziklaszirt tetején állsz. Ha korábban nem is gondoltál rá, most tudatosul, hogy lappangott benned némi látens tériszony. No, ez most jelentkezik, de nem ám finoman kopogtatja a válladat, hanem a gyomrod, a zsigereid felől fúj lufit benned. Ugyanakkor véred pezsdül. Soha életedben nem érezted ennyire féktelenül és nyersen a szabadság kézzel fogható, igaz élményét. Ha itt érne véget az életed, bizony mosolyogva lépnél át. Francba a puha ággyal és a párnákkal, végre emberhez méltó módon, egyenes háttal, ruganyos-szálas gerinccel fordítod arcod a szélbe.

Sas. Latinul Aquila a csillagzat neve és az égi egyenlítőn (ekvátor) helyezkedik el. Ez a kozmikus kör a felettes énedet, azaz a legjobb verziódat szólítja meg. Már ez a tény is aláhúzza: nincs középút.

Minden csillagzatra igaz: a legfényesebb csillag a görög ábécé első betűjét kapja, onnan haladunk tovább, alfától ómegáig. A Sas esetében ez az égi ékkő az Altair nevet viseli. Talán nem felesleges leírni: magyarul Turul. Vele találkozik a Plútó. Azazhogy…

Akkor most mi van? – kaphatod fel a fejed. Hát nem Vízöntő az a fránya Plútó? De igen, az. Is. Az asztrológia szintjén, a zodiákus körén, ami a mindennapok, a hétköznapok, az alapvető működés szintjét jelképezi. Ne becsüljük le, sőt. Ismétlésképp, ha kedved ébred, olvasd újra a Vízöntő Plútóról írt cikket: https://ladonyijanos.hu/vizonto-pluto-ujratoltve/

Kétszázötven év. Majdnem ennyit kér a Plútó, hogy megkerülje a Napot. Nyugodt szívvel nevezhetjük tehát lassú mozgású, ám fajsúlyos égi vándornak. Éppen emiatt az Altairral való találkozása kapcsán is inkább időszakról beszélhetünk:

Február végétől júliusig egzakt a kézfogó, akkor is csupán a planéta retrográd (látszólagos hátráló) mozgása távolítja el őket, hogy aztán a naptári év végégtől ismét találkozzanak. Az azonban egy másik krónika tárgya lesz. Ami a lényeg és – javaslom – vidd magaddal:

Felejtsd el a kispályázást, kivéve, ha a haverokkal jársz el minden hétfőn este rúgni a bőrt.

Emeld a valóságodba, hogy a pillanatnyilag felfoghatónál is jobb kilátás és eredmény valósulhat meg.

Formálj belső igényt, hogy ráláss az életedre -> majd emelkedj, ugorj szintet.

Éppen ideje van.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a cikk,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus

Vízöntő újhold kozmikus extrákkal

Vízöntő újhold kozmikus extrákkal

Házat építeni jó. Manapság mélyen zsebbe nyúlós történet, nem véletlenül. Tömegek mozdulnak meg érte. Akkor is, ha látszólag kockázatosabb, mint egy jól megépített, pár éves-évtizedes, már álló épületet megvásárolni. A mi kultúránkban kiemelt jelentőséggel bír, hogy szilárd falazatú otthont tudj magadénak – önmagad, családod fészkeként, védelmeként. Az oltalmat nyújtó „ingatlant” alapkésztetésed szerint te magad építenéd fel.

Amikor megérik a fészekrakás/házépítés ősi késztetése, optimális esetben a tettek mezejére lépsz. Igen, manapság, illetve az elmúlt évtizedekben ez azért nem ilyen egyszerű. A tégla nincs ingyen és a kőműves, bár kedves és jó szaki, talán a szemedet is megdicséri, de pusztán az ő fényességéért nem fog bérmentve dolgozni neked. Magyarán: pénz, mégpedig sok-sok pénz kell hozzá.

A házépítés késztetése ősi, spirituális eredetű. Lásd meg: a gerjesztett fogyasztás idején is töretlenül jelen van. Sőt. A gombok megnyomódnak, hogy szépen törjem kerékbe édes anyanyelvünket. Amikor mindenki rohan ügyintézni és a tüzépes szinte licitet rendez minden raklap építőanyagért, egyre többen szállnak be a játékba. És nem, nem a felszínen sejtett, anyagi haszonszerzés által vezérelt mohóság miatt.

Az ősi vágy hajt. Építhess házat. Vonatkoztassunk el a keretrendszertől. Ha kioldod tudatodból a pillanatnyi helyzet adta keresztmetszet-szűkítő tényezőket, könnyen találhatod azt, hogy igen, te is építenél/építtetnél házat. Direkt nem lakást írok; a ház minősége, az őt körülölelő kerttel, mint az anyaföld egy darabkájának személyes birtokával van belénk plántálva odaföntről.

Ebben az ideális, elképzelt valóságban mit kéne tenned ahhoz, hogy vágyaid, álmaid otthona felépülhessen? Kiválasztod a telket. Ott, ahol élni szeretnél – évtizedeken, akár generációkon át, mert gondolsz az utókorra és az utánad következő nemzedékekre is. Meglátod a fantáziát az üres, netán bokros-bozótos, göröngyökkel tagolt földdarabban. De még nem ejted meg az első kapavágást.

Ahhoz, hogy szép és új házad végre állhasson, először pucolsz, tisztítasz. Amikor a növényvilág nem kívánatos részét eltávolítottad, jöhet a földmunka. Mire megérkezik a bobcat, már zsebedben lapul a jogerős, pecséttel szentesített építési engedély. Tiszta, egyértelmű és igen: támadhatatlan felhatalmazással kezdesz bele az építkezésbe.

Az alap ásása nem túl látványos. Hangja erős, az általa okozott felfordulás fejet csóváltat. Mégis: nélküle nem mész semmire. Nem spórolhatod el. A gizgazra alapozni nem lehet. Illetve dehogynem, csak hamar jön a dőlés: a ház össze, terveid dugába dőlnek.

A beton száradási idejének letelte után következnek a szemmel jól követhető, napról napra fejlődést mutató fázisok. Ekkor nőnek ki a falak, majd készül a koszorú, kúszik fel az ácsolat, rendeződik el a héjalás/cserepezés, épül a gépészet és a többiek.

A folyamat azonban a legeslegelejétől szívet dobbant, mosolyt fakaszt. Még akkor is, mikor sajgó derékkal, bedurrant bicepsszel puffansz liszteszsák módjára az ágyba napnyugtával. Mert házat építeni jó. Bábáskodsz valami új születésénél, ami nem csak téged szolgál ki. Olyan minőséget hívsz életre, ami új, ám átível rajtad és a jövőbe mutat. Otthont és támaszt ad. Valódi oltalmat képvisel. Ezért éri meg a fáradozást és ez indít arra tömegeket, hogy kellemetlenségektől méltatlanságokon át akár irracionális áldozatokat is meghozzanak a saját ház felépüléséért.

De az alapoknak tisztának kell lenniük. A telek nem lehet statikailag bizonytalan; löszfal tetejére és régi agyagfejtő oldalába nem akarsz házat felhúzni. Ahogyan a papírokat is rendezed, mert megnyugvást ad a nevedre kiállított tulajdoni lap és építési-, majd használatbavételi engedély. Itt érünk össze a csillagos éggel.

Mikor újba kezdesz, törekszel az egyértelmű, félreértésektől mentes viszonyok kialakítására. Ezt támogatja a Vízöntő újhold. Újhold egyenlő Nap és Hold együttállása. Január 21-én, szombaton 21 óra 53 perckor egzakt a két égitest találkozója a Vízöntő asztrológiai jelében.

Újhold – megújulás. Dobbanó szíved cselekvő kezeddel együtt, összhangban tesz, irányít, vezet, hogy ellépj, tovább lépj; valami újat hívj életre. De ennek az újnak tisztának is kell lennie, ez most kiemelt fontossággal bír. Értékteremtés és zsenialitás – ezek az erők is ott ficeregnek benned; a Kozmosz most sem hagy magadra. De még mennyire nem.

Mert az újholdhoz betársul a bátorító Sas-ság is. Hogy ez mit is jelent újholdas értelemben? Íme:

A félelem kezelésének egyik legjobb módszere síkot váltani. Elemelkedni a földtől, épp úgy, ahogyan a kifutó betonjától elszakadó repülő hasít a levegőbe. A félelem csak (víz)szintben értelmezhető. Ez a fura mondat magyarázatért kiált és nem leszek rest beleállni.

Szintben értelmezhető, azaz csak horizontálisan tarthat markában. Amikor síkban gondolkodsz és nem látod/nem láthatod/nem engeded látni, hogy magaslati pontok is kínálják magukat. Felmászni, rálátni, megérteni. Amíg csak jobbra és balra tekintesz, falakkal találkozhatsz, ha a félelem klausztrofóbiás érzete kukacoskodik benned.

A szint ráadásul: víz-szint. A félelem érzelem, emiatt egyértelműen a víz eleméhez köthető. Elnagyoltan számolva testünk bő kétharmada víz. Amikor eluralkodik a félelem, döntő többséged a biofizikai test birodalmában is rettegéssel itatódik át. Ezt nem árt tudnod. Mert a tétel nem csak negatív előjellel igaz. Derű, létöröm – ők is érzetek. Éppen úgy képesek kívül-belül impregnálni, mint a para.

A kulcs a szintemelkedés, a vertikális elmozdulás. Mint a közlekedésben. Miért ülnek oly’ sokan repülőre? Mert (jóval) gyorsabb, mint autóval, vonattal, busszal, hajóval haladni a cél felé. „Átugorják” a dugókat, hegyeket, szakadékokat – mindazt az akadályhalmazt, ami csak a föld felszínén közlekedve hátráltat(hat).

Nem muszáj a fapados légitársaságok akciós lehetőségeit böngészned. Ferihegyre se menj ki, hogy Gombóc Artúr módjára felkapaszkodj egy gépre, két, csokival dugig rakott bőrönddel a hónod alatt. A megoldáshoz nem szükséges ilyen léptékű tett.

Elég tudnod róla, hogy az újhold révén – felettes éneden keresztül – kapsz hozzá magas bekötöttségű, kozmikus inspirációt. Központi csillagunk, a Nap az imént érkezett meg a Vízöntő asztrológiai jelébe. Ezzel gyakorlatilag szimultán öleli keblére a Sas (Aquila) – égi egyenlítői – csillagképének legfényesebb, alfa csillagát, az Altair-t. Így varázsol egyfajta szentháromságot az újholdból.

Szárnyalás, égbe-, azaz fölé emelkedés, elrévülés. Cselekvő éned és érzelemvilágod együtt fogadja az inspirációt, hogy lásd kívülről-felülről önmagad/aktuális élethelyzetedet/energiamintáidat. Mintha az erdőn eltévedt túrázó kapna kamerás drónt és egy profi térképet egyszerre. A kiúthoz és a félelem elhalványításához önmagában már ez is közelebb visz.

Az elrévülés, meditáció, magas minőségű spirituális gyakorlatok azonban tuningolják a kihozhatót. Jövőt, mégpedig emelkedő és fényes elkövetkezendőket mutatnak. De nem úgy, mintha begombáznál. Levetítik a számodra optimális kimenetelt. Te pedig választhatsz: az emelkedés útjára lépsz, vagy inkább visszatérsz és tovább-bolyongsz. Az újhold segít ki- és előre látni. Mintha lenne egy ködoszlató varázskütyüd, amivel elfújod a tejfölt, hogy letisztuljon, ami előtted és körülötted gomolyog.

kép: pixabay.com

Örömmel előre

Örömmel előre

Nyaralás közben minden a helyére kerül. Pár nap alatt – remélhetőleg – kipörögsz a mindennapok rutinjából és magad mögött hagyod a sablonokat, a köznapi nyomasztódásokat. Kitisztulsz, felfrissülsz és előbb, vagy utóbb, de kétségtelenül felteszed magadnak a kérdést: nem így kéne élni? Nem az lenne a normális, hogy nem évi egy-két-három hétig zajlanak ilyen módon a napjaid, hanem 52-ben kéne? Hogy ez a normális, a megszokott pedig az abszurd?

Életöröm. Ő a kulcs. Felszabadultság; könnyed, nevetős megélés. Ez teszi a kikapcsolódást emlékezetessé. Miért beszélünk egy esős, hűs januári hétköznapon a napillatú nyárról? Az ok az égen kínálja magát, mégpedig egy irányváltás képében. Szerdán, január 18-án délután vált irányt a Merkúr.

Véget és egy időszak. Direkt használtam az „időszak” kifejezést, még ha ez csupán pár hetet fedett is le. A planéta december végén kezdett hátráló mozgásba. Ez a rükverc látszólagos, csupán a Földünkről szemlélve tűnik visszafelé történő mozgásnak. Emiatt azonban hat is ránk. Asztroszlengben retrográd Merkúrnak nevezik és inkább hírhedt, mint híres. Mindenesetre kevés csillagfürkész tapsolja pirosra a tenyerét, ha róla értekezik. Ez önmagában nem gond, de oly sokszor gyalázták már a tolató Merkúrt, hogy lassanként kialakult róla egy rémisztő kép. Pedig mi sem áll távolabb tőle, mint az egyoldalú bajkeverés.

Örülni tudás nélkül nem megy.

Nem nélkülözheted az életörömöt.

A nevetésre való képesség, az életigenlés és a mosoly legalább annyira fontos, mint a friss levegő, a tiszta ivóvíz és a megfelelő hőmérséklet.

Ez a fő üzenet. A Merkúr az óév végén a Vénusz mellől perdült sarkon. Minden retrográd mozgás esetében legfőbb vizsgálandónk, honnan térült, kivel barátkozott akkor az adott égi vándor. A Vénuszt nem kell bemutatnunk. A szerelem bolygója; köthető hozzá minden finom, kellemes, melengető minőség, aminek megélése itt, földi testben lehetséges. Személy szerint jobban szeretem kiterjesztő módon értelmezni és nem leszűkíteni zserbószeletre, lassúzásra és az azt követő szeretkezésre – noha valóban, mind vénuszi minőség. Őrá emlékeztet az irányt váltó Merkúr.

Felszabaduló erő. Olyan motiváció, ami megértésből fakadó tettekre sarkall. Értsd meg, hogy másképp nem megy. Megy, persze, de ha bele nem is törik a bicskád, eséllyel csorbul ki. Azzal pedig nehéz hasítani, vágod? – hogy egy kis szóviccet is csempésszünk a sorok közé. Az életigenlés és a vénuszi mindennapi létöröm alapszükséglet. Amikor direkt irányba indul egy bolygó, azaz „előrefelé” folytatja tovább az útját, jelentős energiákat szabadít fel. Segítségükkel elkotorhatod az öröm és közted álló torlaszt, lebonthatod az üvegtéglákból rakott falat, ami mögött sejtelmesen ott a létörömöd, de – még – nem éred el. Ideje változtatni.

Teljesség és végtelen. Ezt is megmutatja, felkínálja a fordulat. A Bak asztrológiai jelének nyolcadik fokánál vált irányt a Merkúr. Ha egészen pontosan akarom leírni, fok/perc/ívmásodperc formátumban, az éppenséggel így néz ki: 08 fok 08 perc 08 ívmásodperc. Nullák és nyolcasok. Teljesség és végtelen, mégpedig sorminta-szerűen váltakozva. Számmisztika a javából, vedd észre.

A számok az agyra, az elmére hatnak – innen kúsznak a lélek világába. Teljesség és végtelen. A fordulat pontja, számokra lefordítva. Mint egy kódolás. Ha visszafejted, nem mást üzen: mindkettő elérhető. Üzemanyagod hozzá az öröm. Igen, az az öröm, amiről beszélnek, de nem eleget. Gyakran megesik, hogy aki értekezik róla, hiteltelen, mert a két szájszéle lesőharcsa, vagy tükörponty módjára görbed le és bár mosolyog, de látod rajta, hogy saját életében hiánycikk a vénuszi harmónia-öröm. Ide érdemes be- és visszakötni magad. Ez az alapvetés, ha ezt megérted, félig már nyert ügyed van.

Megértés. A kulcs, ami az örömmel együtt nyitja a zárakat és oldja a zárványokat. A megértés égisze alatt idemásolom a Merkúr decemberi fordulatánál írtakat. Ami ott jövő idő, immár múlt. Olvasd vissza, javaslom. Segít teljesebb képet kapni. A többi már rajtad áll. Hajrá!

„Néha jól esik másképp látni valamit, amit ismersz. Az új szemszög frissít – megeshet, más finomság vonja magára a figyelmedet. Elsőosztályú recept rejtett értékekre bukkanni. Ott, ahol nem is gondolnád, hogy lapul bármi, eddig ismeretlen plusz. A módszer remek, kitűnő és a csillagok világának tanulmányozásánál is jól jön. Különösen, ha figyelembe veszel egy nem elhanyagolható előnyt.

Nincs két egyforma égi történés. Soha. Semmikor. Olyan megeshet, hogy valami hasonlít, emlékeztet; magában hord egy-két vezérmotívumot korábbi konstellációkból. Itt azonban meg is áll a párhuzam. Ezért üdvös például a közelgő retrográd Merkúrt is nyitottan, előítéletektől mentesen megvizsgálnod.

Rettegett retrográd. Ez szokott a begyepesedett sztereotípia lenni. Mint rövidlátó nagyi a nyakába madzagolt SZTK-keretes szemüvegét, úgy emeli az „átlagos” asztró-olvasó a meggyőződést lelki szemei elé. Olyan jó, hogy te nem ilyen vagy. Ezt a kört tehát el se kell magyarázni, miért is olyan káros.

A Merkúr 2022. december 29-én, csütörtökön – gyakorlatilag a déli harangszóra hangolva – indul el hátráló útjára. Ez a tolatás persze csak látszólagos; Földünkről szemlélve mutatkozik így. Spirituális üzenete felettébb egyszerű: valamiért vissza kell, akarom mondani: érdemes térned. Ahová visszatolat a planéta, ott a megoldás. De! És ez egy óóóóóriási DE!! Nem kőmagányban, kozmikus visszhangot verve perdül sarkon Hermész égi vándora. Társaságot kapott (a szófordulat a veretes Cobra 11 forgatókönyveiből átemelve). Nem is akármilyent.

Szerelem.

Öröm.

Harmónia.

E három kulcsszó csupán apró töredéke annak a több kötetnek, amit a szépséges Vénusz jellemzőiről lehetne írni. Igen, A Vénusszal áll együtt, simul össze szorosan a Merkúr. Szubjektív dekódolásom: ember, nézd meg, élvezed az életed? Részeltetsz mindennapi létörömben? Hát szerelemben??

Ez a lényeg. A kutya itt van elásva. A retrográd Merkúr nem kisebb kérdést tol az orrod alá, mint azt, hogyan, menyire és miként van jelen életedben (a hétköznapok szintjén!) a vénuszi kellem és öröm és harmónia és szerelem. Ha a válasz igenlő, ne is olvass tovább. Csak az időd pazarolnád; gratulálok, azt az életet éled, amit élned méltó. Le a kalappal! Minden más esetben a következőkről jó tudnod:

Öröm nélkül nem megy. Ez egy alaptétel. Ezt kell megértened. Amíg nem megy, nem fogsz boldogulni. Ez nem fenyegetés, egyszerű tényközlés. Igen, abban igazad van: ideig-óráig el lehet lenni. Évekig is. Az ára azonban nem kicsi: élet élése helyett fenntartod magad, azaz vegetálsz. Nem pusztulsz el, de vajon sok benne a köszönet?

A Merkúr a Bak jelének 24 fok 22 percétől indul el látszólagos hátráló útjára. A direktbe fordulás ideje már a következő naptári esztendőre esik: 2023. január 18-án délután a Bak 8 fok 8 percénél térül egyet és kezd újra direkt irányba, azaz előrefelé haladni. Vedd észre a rejtett szépséget!

Nyolc fok nyolc perc. Dupla végtelen; lásd meg benne. Ha és amikor életed része a vénuszi életigenlés – nemigen tornyosulhat előtted olyan akadály, amit ne tudnál megugrani. Vagy kacagva kikerülni; más, még jobb utat találni. A Bak jelen esetben arra célszerű, hogy ösztönözzön: igenis van és létezik olyan kimenetele a dolgoknak, hogy te önfeledt és boldog éltet élhess. Legfeljebb eddig még nem találtad meg a mikéntjét és a hogyanját. Az első feladat tehát adott: tágítsd a tudatodat, a valóságérzékelésedet és azt, amit el tudsz hinni, be tudsz fogadni – önmagadról és az életedről.

Tudás és szárnyalás. Azaz: Nyilas és Sas. A Nap útján és az Égi egyenlítőn (Ekliptika és Ekvátor) ezt a két fényábrát láthatjuk a forduló Merkúr csillaghátterében. Tudj róla: él benned tudás. Olyan bölcsesség, ami támaszt nyújt. Erre is igaz: csak le kell porolnod. A Sas-féle szárnyalás pedig a méltóságteljes emelkedés, a rálátás és a bele nem ragadással együtt érkező révülés erejét szállítja. Kitűnő energetika.

Javaslom: száműzd a hátráló Merkúrra ragadt fals, téves skatulyázást. Aki azt várja el, hogy megszívassa, hogy kommunikációs és közlekedési galibákat hozzon, meg fogja kapni. Mert elvárja, szinte kiköveteli. Amikor pedig a nyakába szakad, végre diadalittasan nyeríthet fel: igen, én megmondtam! A káanyját!!

Neked többet és szebbet kell, hogy jelentsen. És ez csak rajtad áll, csak rajtad múlik. Az égi történés mindenki számára azonos hozzávalókat kínál. Hozz ki belőle szebbet, főzz jobbat, élvezd és szeresd!”

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest