Végre frappáns választ kapsz a kínzó kérdésre: lehet-e szeretni valakit a gyarlóságai ellenére? Úgy tudnám szeretni, ha… Szívem teljes szeretetében füröszteném, csak az a… Oldalakon át írhatnám – de te is!! – a három ponttal elharapott mondatokat. Szeretnéd, ha nem lenne valami légypiszok a kapcsolati ablaküvegen. Kapcsolati, de nem csak és kizárólag párkapcsolati vetületben következhet szeretési áttörés.

Kérlek, nézd el nekem, hogy nem is törekszem teljes felsorolásra. Az elsődleges és evidens társ után a gyermek, szülő, testvér, anyós, főnök, szomszéd, kolléga, edzőpartner és sok mindenki ácsorog a sorban. Tudnád őket szeretni. Ha nem lennének ilyenek, vagy olyanok. Mintha föntről hegyes köpetet küldtek volna a szeretetlevesedbe, majdnem jó, de így aztán kinek lenne gusztusa szeretni az illetőt?

Olyan égi állás kínálkozik, ami képes gyökeresen megváltoztatni hozzáállásodat. Figyelem! Nem azt írom és nem is ígérhetem, hogy mostantól Buddhával keresztezett Teréz anya ölelő hibridjeként mindig a másik arcodat is pofonért tartod. De nem ám. Mi változhat mégis? A más(i/o)k szeretéséhez való viszonyulásod. Aláírom, ez így valóban kissé ködös. Nosza, oszlassunk!

A szeretet szóra az elmúlt években úgy tapadt rá a „feltétel nélküli” kifejezés, mint borra a „minőségi,” vajra a „márkázott” és angol használt ruhára a „krémje.” Egy régi írásban feldobtam a labdát: csak a feltétel nélküli szeretet az üdvözítő? (https://ladonyijanos.hu/tenyleg-mindent-es-mindenkit-feltetel-nelkul-kell-szeretnem/

) Borotvaélesen látod, mi a saját, szeretethez fűződő igazságod.

A felismeréseket szállító erőtér a Vénusz és a Regulus csillag együttállásának köszönhető. Szombattól keddig tapadnak össze.

Miért annyira alkalmas a Vénusz-Regulus a szeretet-minőségek átrendezésére? Előbbi kapcsolatbolygó. Túl ezen: a harmónia, szerelem, öröm (abból is a mindennapi létöröm-típusú) jelölője. Alapvetés, hogy minden áldott napon legyen öröm és szeretet az életedben. Ne csak vasárnap és nyaraláskor. Minden nap.

A Regulus az Oroszlán csillagkép szíve. Az Ekliptikán, a Nap égi útján helyezkedik el. Magyarán: a cselekvő éned minden nap megélt minősége kell, hogy legyen a szeretet. Mintha csak magamat ismételném, ugye? Igen is, meg nem is. A Regulus és a Vénusz némiképpen eltérő szeretet-fajtákat testesít: külön-külön. Együtt kiegészülnek, ötvöződnek. Rányitják a szemedet a lényegre.

Nem kell ugyanúgy szeretned a revizort, mint a gyermekedet. Nem is biztos, hogy kell. A rálátás is az égi állás sajátja. Talán éppen most látod be: bizonyos helyzetekben nem kell, hogy a szeretést célozd meg. Az adóhatóság kíváncsi-kukacoskodó alkalmazottját talán megteszi semleges attitűddel elfogadnod. Ugye, hogy ez elég tud lenni? Nem kell gyűlölnöd, de szeretned sem, ha az erőszakból születne (micsoda paradoxon!). A két véglet, a polarizálódás között ott az elfogadás – érzelmi kilengések nélkül.

Amire bizton számíthatsz az érintett napokon: bölcs szereteted az ítélkezés polarizáló-megosztó működése fölé emel(het). Nem leszel fülig szerelmes a kutyatulajdonosba, aki szánt szándékkal rottyanttatta ebét a lábtörlődre. De már nem címkézed „utolsó suttyó sötét sutyeráknak,” mert nem érzed szükségét. Ráébredsz: attól sem a szövet kutyasz@r-tartalma nem csökken, se neked nem könnyebb, az elkövetők pedig tovább álltak. A blökinek – hidd el – semmi lelkiismeretfurdalása, gazdája pedig laza vállvonással nyugtázta, hogy most ő és négylábú társa képviseli a karma karmát, ami éppen rád és a lábtörlődre csapott le.

Ráébredsz, mekkora szabadságot ad, ha hajlandó vagy a társadalom elvárásainak megfelelő bosszankodás-haragtartás-neheztelés hármasfogatáról leszállni. Valójában a Vénusz-Regulus kézfogó megmutatja: ennél jobban szeresd magad. Megérdemled, hogy ne hergeld magad semmilyen felesleges maszlagokon az agyérgörcs küszöbéig. Kiegyensúlyozottság, érzelmi biztonság és elfogadás jár a nyomában.

Az elfogadás persze nem azt jelenti, hogy minden eget verő baromságra az üdvözültek félhülye mosolyával bólogatsz nyakmeszesedésig. Egyszerűen csak nem akarsz ítélkezni és kényszeres szócsatákba bocsátkozni, hogy érveiddel kaszabold véres cafatokra a másikat. Tudatosul, hogy az az ő valósága és szükségtelen fogadatlan prókátort játszani az életében.

Felismerések, kirajzolódó összefüggések és eddig homályba veszett részletek tárulnak fel előtted. A látványon túl természetesen tudást is kapsz. A leginkább jelentős gondolat a következő. Nem minden csatát kell megnyerned. Van úgy, hogy elsétálhatsz, látszólag vesztesként. Méltóságod, nyugalmad mosolygós megőrzése azonban erkölcsi győztest avat belőled – teszi ezt anélkül, hogy vesztese lenne a játéknak.

kép: pixabay.com

– ha tetszett a bejegyzés,

– ha szeretted olvasni,

– ha örömet okozott,

megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:

https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus