Spirituális életízesítők változó időkre
Az élet, régi jó szokása szerint, éppen változóban van. Ez önmagában nem újdonság, az viszont igen, hogy a pillanatnyi irányok és trendek sokak tetszését nem nyerik el. Ennek azonnal jelentkező velejárói a rossz közérzet, az aggodalom, a stressz és a holnaptól való zsigeri félelem. Mindezekre éppen annyi szükséged van, mint lufiárusnak a nyílzáporra. Ez egy bejegyzés, nem pedig zsákbamacska-értékesítés, ezért a legelején szeretném megosztani veled, miről fogsz olvasni. Abban az esetben, persze, ha megtisztelsz a bizalmaddal.
A változás és az élet kapcsolatából jutunk el a hibalehetőségekig.
Példák és kulcsok szegélyezik a felismerés útját.
Több döntő jelentőségű pontra is rámutatunk, ahol magadhoz ragadhatod a lehetőségeket.
Összegyűjtjük, mi az, ami itt és most átsegít a változások hullámain; mi az, amit jó hozzá birtokolnod és mit érdemes megtenned.
Nem titkolt végcélom, hogy ezt a posztot egy megkönnyebbül sóhajjal fejezd be. Azt már csak az önérzetem halk hangja szövi ide, hogy – reményeim szerint – nem az a fellélegzés követi, mint a hetedikes kötelező olvasmányok egyik-másikának végigszenvedését. Induljunk neki a közös útnak!
Az élet alapja tehát a változás. Ez a tétel még akkor is igaz, ha se te, se én nem tapsolunk önfeledten egyik-másik megnyilvánulása miatt. Mégis így történik és a rendező elv bizony vaskosan felülírja az egyén óhaját és kénye-kedvét. A természetben, helyesebb és nagy betűvel írva: a Természetben a mozgás maga az élet. Innentől egy icipici – könyörtelen – vaslogika következik: mozgás = élet = változás. Egyszerű spirituális matek. Ezt kell most megemésztenünk. És mindent, ami ide fűződik.
Ami statikus, az halott vagy passzív minőség. Utóbbira példa a kő. Nem mozdul, a Természet egyik alkotóeleme, de nem is várja el senki, hogy ugráljon. Amikor megindul, kileng a Richter-skála és mozog a föld. Más létforma; egyetlenegy követ sem szokás élőlénynek tekinteni, bírjon amúgy gyógyhatással, mint egyes príma ásványok. Az élőlény ellenben változás nélkül halott. Halkan jegyzem meg, hogy az élet és halál határpendülése után sem szűnik meg a mozgás és a változás. A többnapos (férfi) holttest gyönyörűen növeszti a borostáját; nyitott koporsós temetéseknél ezért szokás frissen borotválni az elhunytat, mégse keltsen utolsó útján – földi értelemben – ápolatlan benyomást.
Ami tehát élő, az változás nélkül halott. Most éppen olyan időket élünk, ami kiemeli a változás dinamikáját. Pedig, mint láttad, a szó legszorosabb értelmében életszerű az alakulás. El is érkeztünk az első útelágazáshoz. Dönthetsz úgy, hogy nosztalgiázol és teljes egészében a múltba révedsz. A jelmondatokat ismered jól:
Bezzeg a boldog békeidőkben!
Kár, hogy azokból a régi, jó dolgokból nem maradt semmi!
Nem tudom, édes fiam/lányom, de az biztos, hogy nem jó felé tart ez a világ!
Régen minden, de minden jobb volt.
Egyszerű terjedelmi okokból nem sorolom a végtelenségig a károgást, akarom mondani a meddő nosztalgiázás sablonmondatait. Előfordulhat, hogy ilyesmin kapod magad. Semmi gond. Minden rendben. Legkésőbb most csípted magad nyakon. Tedd fel a kérdést: előre visz? A sopánkodás valóban segít? Vigyázz, mert egyben csapdahelyzet is! Ez a típusú terméketlen múltsirám ugyanis közös platform; olyan, mint a műanyag-hulladékból rakott tábortűz. Valóban ad némi meleget és fényféleséget, ám közben alaposan lemérgezed magad. Fontold meg, jó-e számodra, üdvös-e másokkal összecsapódni és együtt ríni az elmúlt jobb időkön.
Mivel még itt vagy és továbbra is olvasod a sorokat, él benned a nyitottság. Ezzel újabb döntési ponthoz érkeztél el. Változtatsz vagy változol? A két szó között – nyelvtanilag – csupán három betű a különbség. Tat. Önmagban is értelmes kifejezés, a hajó farát szokás így nevezni. Amúgy pedig – és most így használjuk – műveltető toldat. Működéséről mélyebben és alaposabban a könyvben írtam. Itt és most csak dióhéjban, ami a lényeg:
Amikor változtatsz, ráható módon működsz. Mikor változol, azt el- és befogadod. Rosszabb esetben elszenveded. Mégis: mindkettő bír létjogosultsággal. A kulcs, amit tarts kézben, mert vele nyithatod a harmonikusan megélt változások csodakapujának zárját: mikor melyiket éld meg. Tudd, mikor változz és mikor változtass. Légy te magad egyszerre a hajlékony, rugalmas és élettel teli fűzfa épp úgy, mint a reformer, az új utakra induló felfedező.
Minden személyiséghasadás, skizoid fals hang nélkül képes vagy egyszerre, egy személyben, egy időben változni és változtatni. A legfontosabbat már el is olvastad, azaz tudsz róla. Ez pedig éppen az, hogy tudj róla. Tétel kipipálva. Jó azonban ismerned a hibalehetőségeket is.
Átesel a ló túloldalára – első változat. Azaz vagdalkozol. A változtatást mindenestől magadhoz ragadod és akaratod görcsös kényszerítésével próbálkozol. Tehát vagdalkozol, ez pedig kapkodást szül. A tanító-józanító jellegű pofonok érkezése borítékolható, ez pedig törvényszerűen indít el az elbizonytalanodás csúszós macskakövén. Olyan út, ami visszavezet a „start” mezőhöz. Energetikailag egyértelműen zsákutca.
Átesel a ló túloldalára – második változat. Azaz túlzottan idomulsz. Alárendelődsz, mint egy derék kocsonya. Csak semmi konfrontáció, a víz is a legkönnyebb ellenállás felé folydogál. Létezik egy román mondás: a lehajtott fejet nem vágja le a szablya (forrás: Lucian Boia: Miért más Románia?). A gerinced egyre puhul, tartásod köddé válik, jellemed a végletekig erodálódik. Nemtől függetlenül rúgod tökön saját önbecsülésedet. Energetikailag egyértelműen zsákutca.
A két – lehetséges – kimenetel után tekintsünk előre. Újabb alapvetés: az állandóság nem kívül található. Amíg így hiszed, állandó csalódásra ítéled önmagadat. Csalódásra és a veszteség bármikori megélésére. Nem titok és bizonyára már sejtetted is: a valódi, elvehetetlen állandóság, a stabilitás tebenned van. Ahhoz, hogy felismerd, melyik úton jársz, hol és miben, kint vagy bent látod az állandóságot (vagy éppen annak illúzióját), következzen egy rövid példálózás. Íme, a külső szimbólumokból pár tipikus: masszív tölgyfa, szülői ház, apáról fiúra öröklődő arany zsebóra, stb.
Tedd félre ösztönös viszolygásodat a gondolattól, de igen, a fentiek valamennyiére igaz, hogy akár egyetlenegy röpke pillanat alatt megsemmisülhetnek, némelyek elveszhetnek. Igen, olyan értéktárgyak, melyek – eddig! – generációkon át segítették a felmenőket. Lehet, hogy éppen nálad törik meg a kabbala. Amíg kívülre, matériába helyezed a biztonságot, ez a lap is megbúvik a paklidban. Persze nem kell beleragadnod e kiszolgáltatott létbe.
Fókuszváltás. Így hívják a minőséget, ami segít rajtad. Valójában folyamatról beszélünk, aminek a lényege nem más, mint kívülről belülre áthelyezni a stabilitás forrását. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Egyszerűbben: ez a minden. Ha eddig még nem tetted volna, ha még nem léptél az útra, éppen itt az ideje. Emlékezz: sose késő elkezdened a változ(tat)ást. Erre a tételre Sanders ezredest, a KFC alapítóját szokás citálni; akiről úgy tartják, 66 évesen vált igazán eseménydús életének főszereplőjévé. Ha innen vagy még a mágikus duplahatoson, úgy látod: nincs késő. Ha pedig már elmúltál, akkor ugyan ki mondta, hogy 1-2-5-10 évvel idősebben már kifejezetten tilos újat dobnod?
Mi ad tehát valódi biztonságot? Erények, jellemvonások, helyes alapértékek. Kevéssé látványosak, hiszen belső minőségek. Mégis: ha harmóniában élsz velük, akkor alaposan fel kell kötnie a gatyáját annak a forgószélnek, amelyik meg szeretne cibálni. Csak egészen halkan súgom meg: nem fog neki menni. Próbálkozhat, de mint meglepett vadmalac a felvizezett jégen, olyan könnyen csúszik le rólad.
Kapcsolati háló. Ezt azért még hozzátenném. Nem korábban, most. Így már tisztán látod, hogy ha az előbb taglaltak mentén szövöd ezt a varázshálót, nehezebben szakad. Ellenben megtart. És ami a legfontosabb: nézd az eget, szemléld a csillagok ragyogó világát.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
