A világ nincs végletesen elb@szva, ahogyan az emberek sem fordultak ki magukból, legalábbis nem végérvényesen. Jó, itt-ott találkozhatsz humanoid külsejű zombikkal és reménytelen helyzetekkel, de általánosságban ne jelents ki ilyen búfelejtőbe való, fáradtan legyintős dolgokat. Elég, ha felpillantasz az égre, ahol a Vénusz készül éppen a Tejútra lépni. Ha mást nem is (de igen), az életkedvedet vissza kell adja ez a kozmikus apropó. Nem, nem fizetett le a rózsaszín szemüvegekkel bizniszelő, toxikusan pozitív lobbi; szóval se kávét, se hideg pilsenit ne igyak, sőt, islert se egyek többé, ha most sablonos módon akarnálak győzködni, hogy ej, de kurva jó minden. Ennél árnyaltabban közelítünk a témához. Először véresen tudományos módon:
Adott egy mutatós, kéklő bolygó. Föld a neve; te, én és még bő nyolcmilliárd embertársunk népesíti be. Akad rajtunk kívül sügér és sündisznó, róka és pálmafa; de a lényeg egy: ez az otthonunk. Ha egy picit hátrébb lépünk, akkor a Naprendszerben látjuk keringeni csinos planétánkat. Óriási titkot árulok el azzal, hogy ez a szisztéma központi csillagunkról kapta a nevét. Nap. Ő körülötte forog az univerzumunk, ha úgy tetszik (de ha nem, akkor is), ő a tengely-energia. Ám nem a Föld esik hozzá legközelebb az égi vándorok sorában, vess csak egy pillantást a két kapcsolatbolygóra: Merkúr és Vénusz.
Ők úgynevezett belső bolygók, tehát a Nap és a Föld közötti pozíciójuk miatt mindig látjuk (ha nem is szemmel), mikor a Napra nézünk. A Merkúr 28, a Vénusz 48 ívfoknál messzebb nem távolodik el a Naptól, már ha innen nézzük őket (ezt bővebben a könyvben fejtettem ki, amiről részletes infót itt találsz: https://stellala.my.canva.site/). Ebből pedig le kell vonnunk a következtetést: ha fény és meleg van, amit a Nap ad, kínál, sugároz, akkor vénuszi (és persze merkúri) cuccok is jönnek, null-huszonnégyben. Erre emlékeztet a Vénusz népiesen: Esthajnalcsillag. Vele kelünk és fekszünk. És mindazzal, amit ez az égitest szimbolizál, jelesül:
Harmónia, szerelem, mindennapi létöröm. Virágzó és gyümölcsöző kapcsolatok. Minden valóságos, kézzel fogható dolog, ami mosolyt varázsol (és nem csal) az arcodra, amitől repes a szíved és rádöbbensz: élni igenis jó.
Ez önmagában is szuper, mint a Vénusz alapértelmezett névjegykártyája, ám amikor a Tejútra lép – ahogy teszi ezt most, konkrétan május 15-én -, az tovább fokozza az amúgy is nagyszerűt. Valahogy így:
**
A teljes cikkben elmesélem az előttünk álló közel két hét vénuszi mágiáját. Mind a Tejút, Mind a bolygó önmagában is remek energia, együtt meg… Szóval igen, nem kispályás. Nagyon nem.
Elolvashatod a Substack oldalamon:
kép: pixabay.com
