Ki tudja, mióta, de a honlapon írt űrlapos (form-os) üzeneteket elnyeli egy fekete lyuk. Tegnap este megdöbbenve értesültem róla, hogy bár íródott egy üzenet, de az nem jutott el hozzám. Elvileg az űrlapból e-mail lesz, ami landol az összekapcsolt fiókban. Elvileg. A gyakorlat azonban mást mutat.
Megnéztem itt is, ott is. Spam, promóciók, kuka; minden olyan helyen, ahová kerülhet (meg ahová amúgy nem), de sehol semmi. Féltucat alkalommal próbáltam magamnak tesztjelleggel üzenni – egy sem ment át. Valahol megakadt a folyamat, amivel egy, na jó: kettő gond van.
Fogalmam sincs, mióta áll fenn a galiba és hány embert érint. Másrészt mindig az autóval példálózok. A párhuzamos analógia szerint, ha kell, tudok olajat cserélni szűrővel, guminyomást beállítani, folyadékszintet karbantartani, ilyesmit. Ellenben se féktárcsát, se kuplungszettet, se kerékcsapágyat nem vagyok képes cserélni. Ilyen esetekben szervizt látogatok.
A honlap évek óta megérett a frissülésre, gyakorlatilag ordít utána. Elvileg megvan a koncepció, a készre írt, új szövegek és maga az ember is. Itt azonban homokszem hullott a folyamatba, ezért szerencsétlenkedik még mindig ez az ősöreg, toldott-foldott felület.
Száz szónak is egy a vége: kérlek, ha üzenet küldenél – és azt is szeretnéd, hogy megkapjam – azt a janos@ladonyijanos.hu címre írd. Igen, klasszikus, mondhatni ódivatú e-mailben. És akkor eljut hozzám, sőt: válaszolni is fogok. Ha nem is azonnal, de hamarosan.
Szokás mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Bizonyára így van, ám az informatika útvesztői sem sokkal jobbak.
János
kép: pixabay.com
