A Merkúr szombattól hétfőig találkozik a gyémántkék Vega csillaggal. Kettejük üzenete finoman szólva is megkapó:
Az emberi szó valójában építőanyag.
Legfőbb küldetése szerint arra való, hogy hidat építsünk vele és általa. Nem a szó hibája, ha mégsem sikerül.
Ahogyan a házépítésre kitűnő harmincnyolcas Porotherm téglával is agyonütheted pokolérett haragosodat (tudom, neked nincs olyan, de biztosan ismersz olyasvalakit, aki már holnap indulna a tüzép-telepre, ha kapna mentelmi jogot), de mégsem arra találták ki. Hanem házat építeni. Intenzívebb neptunuszi érdekeltséggel rögtön hozzá szokták tenni a sörfőzdét és a lepárlóüzemet is, ha pedig a Vénusz is befigyel egy pikáns fényszöggel, akkor a kuplerájt.
A híd célja átjárást biztosítani két part között.
Khmmm. Mikor ide értem az írásban, egy pillanatra megálltam. Lehet, hogy túl pongyola a meghatározás. Ezért aztán irány a böngésző, a wikipédia pedig a következőképpen határozza meg a híd fogalmát:
„A híd olyan építmény, amely közlekedési vagy szállítási kapcsolatot teremt valamely hegyszoros, völgy, út, vasút, folyó, egyéb víztömeg, vagy más fizikai akadály két oldalán elhelyezkedő területek között. A hídnak egyúttal biztosítania kell az áthidalt akadályon zajló forgalom (pl. közút, vasút, hajózás) számára szükséges szabad teret (űrszelvényt).”
Híd lehet egy darab erős deszka, amit átvetsz a keskeny patakon és pár lépéssel már odaát vagy.
Ismersz azonban valódi hídkölteményeket. Ha mégsem ugrik be azonnal ilyen, akkor elég a fővárosból szemezgetned. A Lánchíd, a Szabadság híd és az Erzsébet híd egyaránt művészi kivitelezésű (aki inkább határokon túl böngészne, forduljon bátran a firenzei Ponte Vecchio-hoz, a Golden Gate-hez a Nagy Vízen túl, vagy akár keressen rá guglin a szingapúri Helix hídra).
A Duna egyik partjáról a másikra nagyjából ugyanolyan eredményesen juthatsz át rajtuk, mint csóri (és tetszetősnek csak gigászi jóindulattal nevezhető, rozsdarágta, lepusztult) Petőfi hídon. Mégis, szépek. Bennük ott a művészet, koszorús költőnk átkelője pedig pusztán funkcionális. Amig bele nem dől az alant hömpölygő folyóba.
Évekig a déli agglomerációból biciklivel jártam be angyalföldi ex-munkahelyemre. Odafelé a Szabadság-, visszafelé a Margit hidat választottam a leggyakrabban utamon. Sok száz alkalom után sem unható meg. Mert lélek, szikra és spiritusz van bennük. Mint a bajuszos, csillogó szemű nagypapa kisüsti kajszipálinkájában.
Ahogyan az emberi szavakban is. A mesterin túli, művészi szóhídépítést a kommunikáció bolygója ösztönzi. A Merkúr a hétfővel megfejelt hétvégén áll együtt a Lant csillagkép legfényesebb, alfa csillagával. Ő az égbolt egyik legragyogóbbja, a gyémántos-kékes színben tündöklő Vega.
A szó elvarázsol.
A Merkúr-Vega együttállás üzenete nem több. De nem is kevesebb.
A Lant varászeszköz, nem lakodalmas muzsikus – amúgy tűzre való – konnektoros, előre programozott szintije, rácelluxozott konzervdobozzal az ittas, óráról órára lealjasuló násznép adományainak.
Fennkölt, egyben elbűvölő hangszer. Rezgése a szférák zenéjét hozza el.
Gyönyörködtet, elkápráztat. Utóbbit a szó nemes, akarom mondani: legnemesebb értelmében teszi.
Nem kell bölcsészdoktori végzettség a Lant-féle szépen szóláshoz. Ha már a hidaknál lehúztam Petőfit, mert a róla elnevezett átkelő ugyan praktikus, de nem kínál esztétikai élményt (ahogy az előbb említettem: rusnya, mint az ördög segge), pár bekezdéssel később igyekszem rehabilitálni.
Forradalmár-költőnk egyik védjegye volt népi eredete és ennek megőrzése. Ahogy írt, azt mindenki és bárki megértette. Sem iskolai végzettség, de még írástudás sem szükségeltetett Petőfi sorainak megemésztéséhez. Így alakít belőled is minőségi szónokot a Merkúr-Vega találkozó.
Csavar a történetben, hogy tudd, mit mondj.
Nyilván, ha hónapok óta gyakorolsz be egy céges eseményre való köszöntőt, akkor inkább az előadásmódodban vezet kézen fogva.
Amennyiben hagyod és engeded a sugallatokat, akkor a kibuggyanó szavak mondatláncokká fűződnek össze. Ékesek, jobban ékesítik az ünnepet, mint akár a tizennégy karátos arany karkötő jeges vödörbe hűtött pezsgővel. Finom, míves energia; jó tudnod róla.
Mert az emberi szó valójában építőanyag.
Építs belőle bölcsen, ha pedig arra is kíváncsi vagy, én miket szerkesztek össze, a Substack oldalamon nyomon követheted nap nap után: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
