Magabiztosnak lenni jó. Isteni érzés, mikor kezedben van az összes eszköz egy-egy kihívás teljesítéséhez. Ismered a képletet, az összetevőket és az eljárásmódot is, ami sikerre visz. Örömteli várakozással kezdesz neki, mert végre olyasmiben lubickolhatsz, ami teljesítmény, de szereted, imádod csinálni és jó vagy benne. Ha odateszed magad, garantált a sikered. Általad. Néha azért egy kis égi plusz is jól jön.

A jól működő navigáció biztosan vezet a célodhoz. Valójában ezért érdemes előrejelzéseket olvasni. Ha megfelelő minőségben, kellő tudással alátámasztva írta meg az asztroszaki, könnyebb dolgod lesz. Az útvonal-applikációkkal ellentétben viszont megmarad a – teljes – döntési szabadságod. Nem szúr le senki, ha egy sarokkal később fordulsz be és az „újratervezés”-sel sem piszkál, ha te magad másképp látod az irányt. „Csak” segít és támogat. Mindig is, most is.

Felszabaduló, cselekvést támogató erő. Gyorsan érkező, jobb megoldások. Az előrehaladás felkönnyülése, azaz egységnyi kifejtett erőddel messzebbre jutsz. Ez a direkt irányba forduló bolygók fő üzenete. De mi is az a direkt irány? Amikor Földünkről szemlélve „előre,” azaz a „normális” irányba mozog egy-egy planéta. Ilyenkor formálódik meg a következő, jogos kérdés: nem mindig tesz így? Nem bizony.

Olykor-olykor megesik, hogy valamelyik égi vándor hátrálásba kezd. Ez – természetesen – csak a látszat. Valójában épp úgy rója égi útját, mint addig. Kéklő otthonbolygónkról nézve azonban úgy tűnik, kicsit megáll az égen, majd visszafelé halad. Éppen emiatt csak ránk hat, nem borul fel az Univerzum rendje. Ránk, földi vándorokra azonban ilyen-olyan formában valóban hatást gyakorol egy-egy tolató bolygómozgás. Közülük is az egyik legismertebb végére kerül most pont.

Retrográd Merkúr. Aki olvas, néz, hall égi fejtegetéseket, jellemzően fintorog a kifejezés hallatán. Mint amikor észreveszed, hogy kedvenc ételedből megmaradt egy jó adag. Csak éppen hátracsúszott, és hiába combosabb a hűtőd hátfalának hidege, immár a bolyhos, zöld penész martalékává vált. A csalódással vegyes undor fintorával szokás a hátráló Merkúrra gondolni. Abszolút helytelenül. Különösen a legutóbbi irányváltása kapcsán.

Erről ugyanis ő maga mesélt. Igen, az égitest szólt róla, nem vicc. Ide is fogom másolni. Amit most érdemes tudnod róla: az akkori jövő időt fordítsd át múltba. Immár mögötted van, megtörtént. A megértés és a kimondás a két eszköz. Velük emelkedsz. A részletekért a linkre is kattinthatsz, de íme, ezt üzente hátráló mozgásának kezdetén a Merkúr:

„Óriási szeretettel köszöntelek, én vagyok a Merkúr. Talán már hallottál rólam, különösen akkor, ha gondolok egyet és sarkon fordulva hátrálok kicsit. Elérkezett az ideje, hogy személyesen tehozzád szóljak, így oszlatva el a félreértéseket és előítéleteket. De tudod mit: fogadást ajánlok! Fogadjunk, hogy mire végzel ezzel a pár bekezdéssel, már másképp tekintesz rám. Oké? Szuper, csapjunk egymás kezébe és hallgasd meg a történetemet.

Kérlek, ne tarts, ne félj tőlem, mert okod – az bizony nincs rá. Bármerre is mozgok, az biztonságos a számodra. Bárki bármit is mond, a rosszindulat gyökerestől hiányzik belőlem. Egyszerű, kedves és segítőkész planétaként keringek az égen, meglehetősen tempósan. Gondolj bele: ahogyan te nézel engem a ragyogóan szép, kéklő Földedről, sose látsz a Naptól 28 ívfoknál messzebbre eltávolodni. Követem, sőt: közvetítem a fényt.

Segítem, ösztönzöm a kommunikációt, a megismerést, az izgalmas felfedezéseket. Én munkálkodom veled és melletted, hogy kinyíljon a valóságod. Motivállak a fürgeségre, hogy vágjon, gyorsan járjon az eszed. Azt szeretem, ha mindent meg tudsz beszélni, ehhez igyekszem neked szóló, személyre szabott kapcsolati hálót szőni.

Nem akarok papolni neked, az nem az én asztalom és nem a te kenyered. Igyekszem olyan szituációkat komponálni, ahol helyzetbe kerülsz. Tudod, amiben mocorog egy kis thrill. Így tudsz felismerni, rácsodálkozni önmagadra, működéseidre. Magyarul: újra és újra beavató élményekhez segítelek. Tudom, hogy tudod, de ez azért jó, mert egész életedben fogsz rájuk emlékezni, ellentétben például azzal, amit egy uncsi előadóteremben hallgattál ásításhegyek között. Azt nem csípem.

Gondolom, már formálod magadban a kérdést: miért pont most szólok hozzád? Hidd el, jó okom van rá. Senki, én sem szeretem a mocskolódást és a besarazást. Az én esetem persze speciális, hozzám nem ér fel. Nem magam miatt szólok most hozzád. Miattad, hogy ne hidd el, amit rólam terjesztenek. Különösen most, hogy hátrálni fogok. Igen, megelégeltem a „rettegett retrográd” és a többi ordas marhaságot. Gondoltam, a te füled éles és vájt; meghallod, amit mondani szeretnék. És persze tudod, mit kezdj vele.

Először is egy titok, mégpedig a vaskosabb fajták közül: valójában nem hátrálok. Nem is lennék rá képes. Pont úgy keringek ragyogó Napunk körül, ahogy az rendjén való. Csak te látod úgy a Földről. Nem akarom persze bagatellizálni, de tudd: amikor irányt váltok, az látszólagos. Éppen ezért minden bajok bűnbakjának kinevezni több, mint balgaság. Ne kövesd el, hiszen bölcs vagy. Azért téged választottalak.

Az ítélkezés menthetetlenül előítéleteket szül. Az pedig olyannyira hasznos, mint a tojás méretű jégeső. Előítélet nem egyenlő tapasztalattal. A helyzet az, hogy az esetemben, mivel bolygó, azaz kozmikus égi vándor vagyok, értelmezhetetlen a tapasztalat. Ugyanis: minden egyes léptem, minden hátrálásom és előre haladásom, az összes fordulatom egyedi és soha meg nem ismételhető. Ezek után az előítélet nem helyénvaló, tapasztalatról pedig nem beszélhetünk. Viszlát, beszűkülő tudat!

Azért jó, hogy megismersz, mert tudni fogod, miként működök. Kettőnk közt az a lényegi különbség, hogy te ember, én bolygó vagyok. Emiatt jobban hatok rád, mint fordítva. A tudás magabiztosságot ad, ez pedig előnyödre válik. A szilárd tudás alapuljon kétségbevonhatatlan tényeken; íme, összefoglaltam neked, mikor, merre és hová megyek. Tessék:

Szeptember 10-én reggel, a Mérleg asztrológiai jelének 8. fok 55. percénél fordulok retrográd irányba. Szeptember 23-án, ha jól megnézel, látod, hogy egészen közel simulok a Naphoz. Ketten együtt állunk, ő előre megy, én hátra, mégpedig a Szűz jelébe. Ott is fogok megfordulni, azaz előre (másként fogalmazva: direkt irányba) haladni október másodikán délben. Ekkor már a Szűz 24. fok 12. percénél járok, ilyen sokat megyek – látszólag – visszafelé. És most lássuk, hogyan, miként tudlak mindeközben segíteni!

Rendet tenni, hogy valódi harmóniában élhess. Ahogyan te látsz engem, ez az elsődleges értelmezés. Az asztrológia körén a Mérlegből kocogok vissza a Szűzbe. Mikor hátrálok (nem csak én, de a Napon és a Holdon kívül az összes többi bolygó), azt üzenem neked: van valami, amiért érdemes visszatérned. Olyan dologra gondolj, ami jól jönne itt és most. Csak éppen nincs veled vagy nálad. Ezért mész vissza. Mint egy szerszámért, egy eszközért, amivel könnyebben és gyorsabban tudsz megnyugtató megoldást elérni. Tudd: bőkezűen jutalmazlak. Ha nem vagy rest és elvégzed a munkát, busás haszon a tiéd. Nem feltétlenül pénzben mérhető, cserébe azzá konvertálható, elvehetetlen tudás, felismerés, bölcsesség.

Izgalmasabb a csillagképeket megvizsgálnunk. Ha fogalmazhatok így: a Szűz múltból elrugaszkodó lábának végétől az elejéig tolatok vissza. Mit üzenek ezzel neked? Jó lenne végre megértened, mitől rugaszkodj el, ami múltbéli koloncként viselkedik és visszahúz. Fontos: nem letagadni és elhazudni, hanem elrugaszkodni – ez a cél(od). Tehát: nézz vele szembe, értsd meg. Ha nem tudod, miről beszélek most, akkor emeld fel a popód és ásd ki, emeld a felszínre. Én nem tudhatom, egyszerű égitestként keringek csak; neked kell tisztában lenned, mi nyúl utánad a múltadból. Figyelj azonban a részletekre!

Elrugaszkodás. Ha valaha akár csak egyetlenegy lépést is futottál, tudod: a kemény, szilárd talajról könnyebben szökkensz tovább. Erre célszerű törekedned. Amit feldolgozol, alakuljon, sőt: te magad – a megértésed által – alakítsd szilárd építőköveddé, hogy róla tudj tovább lendülni. Régi, nyomasztó érzelemből szellemi szintre emelt tapasztalást formálhatsz. És igen, munkás, de már szóltam, nem mondhatod, hogy váratlanul ért.

Hajolj közelebb, elárulok még egy titkot. Az égi egyenlítő körének csillagzatai felettes énednek szólnak. Egész hátrálásom a Serleg fényábrájában zajlik, de a fordulatom után is ott lépdelek előre. Mit üzen neked? Az örök élet italát tartó égi kehely az esszenciális bölcsesség jelölője. Munkád gyümölcse felbecsülhetetlen, igazi érték. Csak annyit mondok: a megértés teljességet ad. Ez a csillagzat ugyanis két, egymásnak háttal összeillesztett félkörből áll. Nincs bezárva. Nyitott, azaz el- és befogadó teljességet szimbolizál. Ezt már kevesebben értik meg, de tudom, a te szíved rádobban. És milyen jól teszi.

Látod már, milyen szuper hetek közelegnek? És azt is, hogy mekkora blődség, mikor úgy beszélnek a hátrálásomról, mint valami kénköves szörnyűségről? Most már tudsz minden lényeges sarokkövet. A többi a te dolgod. Hogy kihozd belőle a maximumot. Hidd el, én is odateszem magam. Mindent bele!”

kép: pixabay.com

mind a fény, mind a ziccerhelyzet adott. miért hagynád ki?