Vasárnap beköszönt a nyár. Akad, aki úgy fogalmazott: vasalt bakanccsal rúgja ránk az ajtót a kánikula, vörös riasztással, hőségriadóval, kereszteződésekben osztogatott ásványvízzel. A lényeg nem titok: az év egyik fordulati napját ünnepeljük. Fénymaximum, tűzugrás, lencsemágia, szertűz, dobolás és társai. Csakhogy…
Igen, tudom. Aki egy bekezdés végére odapöttyinti a „csakhogy” szót, olajba kéne főzni, mint a régi, boldog korokban a pénzhamisítókat. Mert a csakhogyozó hatást vadászik; sejtet, figyelmet generál, érdeklődést húz. Látod, rád is hat a csakhogyitisz, elvégre most is olvasod, amit írtam, pedig már egy következő bekezdésben járunk – annak is lassan a végére érve – és kurvára semmi lényegeset nem szóltam arról, miért is tettem oda azt a fránya csakhogyat. Pedig hát…
Igen, ez a másik. De szeretném elkerülni a lincselést, ezért előhozakodok a farbával. A Rák jelébe lépő Nap fénye szinte elhomályosítja, de ezt mégsem hagyhatjuk. Mert június 21-én a Merkúr egzakt módon áll együtt a Pollux csillaggal. Ez az extra. A többlet, ami vastag tejszínhab a napfordulón, mi több: frissen őrölt fahéjszórás, belga csokireszelékkel és egy egész pici szárított-porított narancshéjjal. Ha beszélne ez a kombó, hát egészen biztos vagyok benne, nem másképp, hanem így szólna:
„Én vagyok a szó. Az igaz, az igazi. A tiszta. Ami reményt gyújt a szívedben. Ami megmutatja: ha alagútban jársz is éppen, előbb vagy utóbb, de vége. Vége, ahol újra a Fény vár rád.
Én vagyok a gondolat. A szikra, az ötlet, a sugallat.
A bevillanás, ami eloszlatja a ködöt és a reménytelenséget. Az eszme, ami terméketlen, küzdelmes túlélés helyett megérteti veled: igenis képes vagy elérni azt, amiről álmodsz és nem, nem kell önmagadat leértékelve, vágyaidat szőnyeg alá söpörve megalkudnod.
Én vagyok a kinyújtott kéz. A tiszta tenyér. Amit bátran megragadhatsz, megrázhatsz. Zárulhat az áramkör. Megmutatom: egy kézfogással új úton elindulva új világba juthatsz.
Én vagyok az ölelésre táruló kar. Bennem feloldódhat minden szorongásod, hogy aztán pillanat alatt semmivé párologjon.
A kar, ami érezteti veled az erőt, amivel átölellek, hogy szívünk közel kerüljön egymáshoz – együtt dobbanjon és együtt juthassunk előrébb és feljebb.
Én vagyok az elfogadó megértés.
Aki megvilágítja és megmutatja neked: lehet ítélkezés nélkül is létezni. Aki megtanít, mi a különbség tapasztalat és előítélet között. Aki végleg leválasztja szemedről a leukoplasztot, hogy láthasd a világodat a maga valójában.
Névjegyem:
Merkúr-Pollux tandem (régiesen: együttállás)
Legfőbb aktivitási időm: 2026. június 21.
Amiben segíthetek neked: minden.
Születési helyem: a legmagasabb fényesség.
Köszönöm, hogy élsz a lehetőséggel és igénybe veszed szolgáltatásaimat.”
További teljes cikket olvashatsz a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
