Hal. Több, mint pikkelyes-uszonyos vízi élőlény. Jóval több. Amit eddig tudtál a halak természetéről, azt egy kicsi spirituális plusszal egészítjük ki – ez a mai cikk célja. Az apropó pedig két ragyogó csillag találkozója. Egyikük a Nap, őt nem szükséges különösebben bemutatnom.
Központi csillagunk büszke névadója a Naprendszernek. A másik résztvevő neve különös csengésű: Fomalhaut. Ő a Déli Hal (Pisces Austrinus) legfényesebb, alfa csillaga. A találkozó 2024. február 22. és 24. között egzakt. Ígérem, innentől kezdve izgalmasabbá válik a bejegyzés; a szikár tény-adatokat viszont a precizitásra való törekvések miatt nem mellőzhettem. Mit kell, mit érdemes tudni a Déli Halról?
Bőség. Ha csak egy szót jegyzel meg, az ez legyen. Markáns bőség-szimbólumot tisztelhetünk a személyében. Persze ne csak Dagobert bácsis, fékeveszett, dollárokat okádó, elszabadult tömlőre gondolj. Bőség, kiterjesztő értelmezéssel. Javaslom, ízlelgesd a következő jelzőket – amelyik pedig mélyebben megérint, azzal bátran kapcsolódj össze a Déli Hal szépséges égisze alatt. Jómód. Jólét. Természetes, áradó bővelkedés. Van mit a tejbe aprítani. Hangsúlyozom: ne korlátozd anyagi-pénzügyi vonulatra. Érvényes kapcsolatokra, ihletre, nevetésre – és persze szerelemre is.
A hal misztikuma az egyik legkülönösebb természeti jelenség. A titok abban rejlik, hogy szinte soha nem töprengünk el rajta. Halat látni nem túlságosan ritka élmény. Enni sem; akár sütve, halászlébe főzve vagy éppen konzervdobozba zárva kerül az asztalra. Finom, ízletes és – többnyire – egészséges is. Arra azonban nem szoktunk gondolni, hogy a hal szabadon mozog lent és fent között. Bár a mondást mind ismerjük: él, mint hal a vízben – ritkán töltjük meg valós és velős tartalommal. A mederfenék és a vízfelszín közötti világot kedvére járhatja be. Sőt: akár ki is ugorhat belőle, hogy visszaloccsanjon a hullámok közé. Szabadság. De nem a hétköznapi értelemben.
A fogságban tartott hal is szabadon mozoghat. Az megeshet, hogy kicsi, szűkös életteret biztosítanak neki, de magát a mozgását nem tudják korlátozni. Amikor halra hangolódsz, ezzel a minden körülmények közötti szabadsággal kerülsz egy hullámhosszra. Meg persze a lelked világával, hiszen a hal vízben él. Víz – lélek, érzelmek. Igen, a hal egyúttal lélek-megtestesítő is. Ez pedig már felelősséggel is jár, az azonban nem kell, hogy teher legyen. Sőt.
A lelked szabadsága a te saját, személyes felelősséged. Ahogyan a halat képtelenség pórázra verni, úgy a lelked sem korlátozhatja terajtad kívül a világon senki más. Igen, történhetnek dolgok, amik megérintenek, Isten ne adja: befordítanak, de az első sokk utáni válaszreakcióidat szabad döntésed alapján határozhatod meg. Ez az érték és a felelősség kényes, ám gyönyörű libikókája a hal szimbolikájának varázstükrében csodálva. Persze ennél még jóval többet kínál a derék uszonyos.
Isteni minőség. Ez is benne van, mégpedig nem is túl halványan. Nem vallási értelemben; annál magasabbra célozva hozza közel az istenség lélekfogalmát, minden profaneitás fölött. Amúgy pedig maga a vallás is hemzseg a halas példáktól, analógiáktól és jelképektől. Valószínűleg nem azért, mert nem találtak volna jobb marketinggel bíró jószágot ilyen célokra. Így érkezünk el a Déli Halhoz.
Déli, azaz a déli égbolton található, az északi félteke embere számára „lenti” minőség. Lenti, tehát benti; inkább az érzelmek, a lélek birodalmára fejt ki hatást. A csillagzat alfája egyik mai főhősünk, a tündöklő Fomalhaut csillag. Nem kispályás égitest, az biztos.
A régi világban úgy vélték, négy csillag tartja magát a Világot. Őket – találóan – világoszlopoknak nevezték, íme: Aldebaran (a Bika szeme), Regulus (az Oroszlán szíve), Fomalhaut (a Déli Hal alfája, mai történetünk főhőse) és a csodás Antares (a Skorpió szíve). Egyértelműen nem rossz társaság, no. A Fomalhaut – túl azon a „semmiségen,” hogy tartja a világot – azonban tesz még valamit. Olyasmit, amit más nem tud: őrzi a Mennyek Kapuját.
Mennyek Kapuja: hangzatos, de se nem túlzó, se nem fellengős kifejezés. A csillagok világában a Szobrász (Sculptor) fényábrája viseli ezt a „ragadványnevet.” Itt egészül ki a fent és lent és a szabadság: rajtad áll, be akarsz-e lépni a Menynek Kapuján. Ez persze a valóságban nem éppen olyan, mint egy Disney-filmben; se arany ciráda, se naplemente, se érzelmes zene. Mert nem kell, hogy a külsőségekről szóljon, hiszen ott van. Benned is, bennem is – mindenkiben. Igen, még abban is, aki se nem tud róla, ha pedig ismerné, inkább kinevetné. Még.
Döntési lehetőséget kapsz. A Nappal együtt álló Fomalhaut világítja meg: választhatsz. Milyen tettekkel akarsz továbbhaladni utadon? Át akarsz-e lépni a benned magasodó kapun? Akarod-e, hogy magasabbra ússz? Figyelem! Itt már nincs se coach, se tréner melletted. Nem kapsz excelbe rendezett feedbacket a heti teljesítményedről. Magad vagy magadnak – magadért. Ez az egyik legszebb benne, mert külső ösztökélés, „idegen” ösztönzés nélkül mérheted le, akarsz-e és ha igen, akkor merre haladni. Ezt pedig semmi más, mint a tetteid mutatják meg. A cselekedeteid nyitják, nyithatják ki a belső Menynek Kapuját. Igen, benned. De légy körültekintő: nem nyílik túl szélesre.
A Mennyek Kapuján csak Te férsz be. A fals hangok, az elhízott önén (ezt szokták egónak címkézni), a felesleges vadhajtások nem tudnak veled együtt bejutni. Ha ragaszkodsz hozzájuk, kint ragadsz. Amennyiben állhatatosan munkálkodsz a bejutáson, úgy szépen lehorzsolódnak rólad. Tudod: a mennyben nincs helye a szennynek. Ennyi.
Tettek és cselekedetek. A Nap, aki három napig együtt áll a Fomalhauttal, cselekvő énedet jeleníti meg születési képletedben. Szép, olykor kifejezetten gyönyörű az elmélet. A vizsga azonban a tett. Hiába a remek tervrajz – mindent az elkészült építmény milyensége dönt el. A mindennapokban tanúsított magatartásod határozza meg, ki vagy valójában, nem az, hogy egy olimpiai döntőben hogyan versenyeztél. Itt kanyarodunk vissza a szabadsághoz, ami édes, ám súlya is van, amit felelősségnek hívnak. Erre nyitja rá a szemed a Nap-Fomalhaut találkozó.
A Mennyek Kapuja jó hely. Azt mondom: érdemes belépni rajta. Ha vonz: tégy úgy, hogy méltóvá válj rá. Belépni csak tisztán tudsz; ehhez azonban a jelen napok-hetek markáns és több vetületű „vízöntősége” is segítséget kínál. Ahogy a beharangozóban ígértem: egy apró praktikával is készültem, hogy jobban, mélyebben és személyesebben hangolódhass a Déli Hal alfájával pacsizó Nap energetikájára.
Készíts halat. Igen, te. És nem, nem serpenyőre, tepsire, vagy haltálra gondoltam. Rajzolj. Mi kell hozzá? Papír, olló, színes ceruza, filc, zsírkréta. Először is: gyújts gyertyát vagy menj ki a szabad ég alá. Csendesedj kicsit el és hangolódj a „hal”-ra. Figyeld meg: hogyan, miként jelenik meg. Kérd, hogy mutasson alakot, öltsön formát. Ez csupán pár perc, nem az idő mennyisége határozza meg munkád eredményességét.
Hozd át a képet: formát, színt, mintázatot. A többit már úgyis kitaláltad: vágd ki, majd színezd meg. Legyen mutatós. Számodra, nem kiállításra készülsz. Amikor megvagy vele, vedd magadhoz, rezegj rá az elkészült papír-haladra. Ő a Te bőség-halacskád. Ha megtetszett, javaslom: tartsd magadnál, hordd a tárcádban és tapasztald meg, milyen módon dolgozik teérted.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
