A mesélés, a történetek azért vannak, hogy nap nap után, újra és újra emlékeztessenek: emberek vagyunk. A szavakból szövődő kalandok célja nem más, mint elvarázsolni téged és engem – így röpíteni el bármilyen fantáziabirodalomba. Amióta ember az ember, mindig is így történt és földünk legutolsó (humán) lakója még mesélni fog önmagának a legvégső naplementében. A történet ugyanis eszköz, ami ingyen, bárki számára hozzáférhető módon (ha úgy tetszik: végtelenül „demokratikusan”) áll rendelkezésre. Meríts belőle kedvedre, ahogy ezt őseink is tették, épp úgy, ahogy mi is mesélünk és a következő generációk szintúgy sztorizni fognak.

Enni és inni mindenképpen kell, pontosabban az ivás fontosabb, mert étlen tovább bírjuk. Aztán nem árt biztonságos és – lehetőleg – lakályos, kényelmes hajlék sem. Legyen pár, család, közösség, szeretet. Bármilyen furcsának tűnhet is, de az összekötő szövedék maga a mesélés. A folyamat és energiatípus, ahogyan átadunk valamit, emberré tesz és emberként tart meg. Figyeld meg: a puszta tényközlésnél szinte sosem állunk meg. Valami kis plusz, adalék, infómorzsa, színes szál fonódik a mondandónkba. És milyen jól van ez így.

Pedig újra és újra temetni próbálják mind a történetek, mesék hatalmát, mind magát a könyvet, mint átadó közeget. Mindhiába. Alig negyed évszázaddal ezelőtt a fejét csóválta egy úriember. Az előtte álló hölgy elvált, nehéz anyagi körülmények között élt. Ahogy ő fogalmazta meg: a hajléktalanságot megelőző szegénységi fokon tengette életét. És nem csak magát kellett eltartania, hanem kicsi gyermekét is. Ebben a kétségbeejtő helyzetben sem fordított azonban hátat álmainak és megírta régóta érlelődő meséjét. Erre mondta a kiadó embere, hogy háááát… Nem jó szívvel, de megpróbálja. Azért kedves Joanne Kathleen, azt még véletlenül se gondolja, hogy gyermekirodalomból meg lehet élni, tecciktudni? A hölgy, akinek vezetéknevét eddigre már biztosan kitaláltad (Rowling) hallotta ugyan, amit az enyhén kopaszodó, joviális emberke mondott, de a tudata mélyére nem hatolt be. Tudta: a történet ereje, a varázslat nem csak Harrynek segít: rajta keresztül őt is felemeli és megnyílik az átjáró az ő személyes életének kilenc és háromnegyedik vágányán. Mert a mese időtlen, örök és az ember szíve alapvetően csodára nyitott, csodaváró és tisztán gyermeki. A többi történelem.

A világ Harry Potter és JKR lábai előtt hevert, hever és még egy jó ideig fel sem tápászkodik. Kígyózó sorok az éjfélkor nyitó könyvesboltok előtt. Zseblámpával suttyomban könyvet olvasó gyerekek (és felnőttek, ne feledjük), összemosolygó idegenek a Bölcsek köve fölött a buszon, villamoson, vonaton. Mert felismertük egymást, a „titkos jelet,” egyazon varázsbirodalomban kalandozunk éppen. Mindegy, hogy kor, nem, politikai meggyőződés, társadalmi státusz szerint hova tartozunk. Akkor és ott a történet összehoz bennünket. Még úgy is, hogy másik könyv-példányt tartunk a kezünkben. A mese és a mesélés – jóval Harry Potter XXI. századi fényes sikerén túl – ismét győzedelmeskedett.

Korai és fölösleges volt temetni. A betűk időtlen idők óta azonosak. Az ügyes betűvető (mint a kortárs meseirodalom fentebb méltatott nagyasszonya) a digitalizáció korában is képes letetetni a konzolt és könyv elé ültetni a világot. Gyereket és felnőttet, szegényt és gazdagot, katolikust és muzulmánt egyaránt. A mesterien megírt történet erejével. Ez a kulcs, ezt kell, de legalábbis ezt érdemes meglátnod.

A történet és a mesélés mindig is reményt adott. Nincs az a kilátástalan élethelyzet, ahol nem érhet utol a betűk varázslata. Lehet, hogy ezer és egy korszerűbb eszköz létezik, mint a könyv. Ma már akár digitális formában is olvashatsz, ha aggódsz a papírfelhasználás miatt. A lényeg nem a hordozó matérián, hanem a mesékben, a varázslatban lakik.

Olvass, hogy te magad alkothasd meg a saját képedet és történetedet. Engedd, hogy a fantáziád fűzze össze a te egyedi varázsvilágodat, olvass akár fantasy-t, történelmi regényt – bármit. Tudd: aki olvas, szabad. Aki olvas, képes képet alkotni, nem kap minden előre megrágva, tehát nem lustul el a fantáziája. Ez a képesség, ez a tulajdonság teszi szabaddá. Jöjjön bármilyen kor, hozzon a szél akár sötét fellegeket is: szabad vagy és szabad is maradsz. Mert a fantáziáddal képes vagy meglátni, megalkotni egy új világot, egy új valóságot, amit aztán fel is építesz. Ennyire fontos maga a mese, a mesélés, a történetek olvasása – és továbbadása.

kép: pixabay.com