Megvalósuló merész álmok

Megvalósuló merész álmok

Elérkezett az idő, hogy átgondolt a „hogyan tovább”-ot. Legkésőbb most. Aki derék strucc módjára tuszkolja vastag nyakán ülő konok buksiját a puha strandhomokba, immár az is hallotta, hogy a nagyvilágban ez-az nem éppen úgy zajlik, mint ahogyan a „harmonikus” és az „ideális” szócikkeket illusztrálják. Igen, még rád is hat, a te személyes életedre is befolyást gyakorol az, ami „odakint” zajlik. Ez egyszerű tény, minden ítélet nélkül.

Miért kongatok akkor vészharangot? Mert annak is felvirradt a napja. Amúgy pedig nem vészharang, hanem emlékeztető ezüstcsengettyű, aminek a hangja képes és hivatott Csipkerózsika- és rémálmaidból egyaránt felrázni. Mit hallasz – szinte mindenhonnan: válság, recesszió, infláció, összeomlás, háború, világvége. Egy ősrégi Pokolgép-album címadó dala ugrott be, a Metál az ész. Hát meg. Meg hát.

Hatnak rád, nincs mese, a mérték jellemfüggő. Kicsit az elmédre, jobban és mélyebben a szívedre. Ideje belátni – és nem lemondóan beletörődni -, hogy magukra a nagyvilág politikai-gazdasági folyamataira érdemi, döntő módon nemigen hathatsz rá. Ez van. Kivéve, ha ország- vagy multicég-vezetői ambíciókat dédelgetsz, de akkor nem olvasol ilyen, eltántorító hablatyokat. Mik tehát a lehetőségeid, ha magukra a jelentős fordulatokra nem bírsz befolyással?

A reakcióidat, az általad adott (külső és belső) válaszokat, a kinyilvánított magatartásodat szabadon és tudatosan választhatod meg. Ez a szabadság jutott neked, de ennél nem is kell több. Éppen elég, mindenre is, ahogy a derék székely mondaná.

Húzd össze magad, lapíts, kuporogj, merj kicsi (és jelentéktelen) lenni, add lejjebb, mondj le, törődj bele, engedd el, majd egy másik életben, ha a világ szerencsésebb felére születsz. Nem folytatom a sort, így is fárasztó volt leírni, miket hallhatsz huszonegyedik századi jó tanácsként. Hogy mire jó, azt nem tudom. Talán inkább a GYESEV Intercity-t választod a lassú és körülményes (idősebb Knézy Jenő szófordulata) kenderkötél helyett. Nem jó.

A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt az emberi minőség méltóságával össze nem egyeztethető szűkösségsulykolás zajlik, napi huszonnégy órában, nonstop. Ha neked tetszik, ha akarod, ha rádobban a szíved, lelked rajta. Számodra itt ér véget a mai bejegyzés; köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel, ne felejtsd el jusson eszedbe lekapcsolni a villanyt és letekerni a fűtést, jó éjt.

Mi a másik út? Markáns hátraarc a zsugorodás felé. Nem közelíteni, barátkozni vele, engedni az érzékenyítésnek, hanem szögmérővel pontosított, 180 fokos fordulatot tenni. A beszűkülés ugyanis nem kínál perspektívát. Ezt a tételt nem ördöngösség belátni. Ami csak csökkenhet, fogyhat, kevesebb lehet, az előbb vagy utóbb elfogy. Ha még így sem esik le, engedj meg két szemléletes példát.

Van egy üveg lekvárod, a kedvenc gyümölcsödből. Én a besztercei szilvára szavazok. Nagy, öblös, egykori uborkásüvegben lakik, megvan bő másfél kiló. Eleinte napi három púpos evőkanállal mertél belőle, majd rájöttél, így bizony hamar a nyakára hágsz. Önmérséklet, vágycsökkentés, innentől napi egy lapos evőkanál az adagod. Megnyugszol, a rohamos mértékű szublimáció üteme érezhetően lassul. Pár nap múlva azért konstatálod, hogy csak lejjebb és lejjebb araszol a lekvár határvonala nap nap után. Az evőkanalat kiskanálra cseréled. A lekvár erodálódása lassul, de nem eléggé. Viszlát, kiskanál, gyere, mokkás! Ezzel már csak parányi adagokat mersz ki, szinte az ízét se érzed. Mégis: előbb vagy utóbb, de bizton a legutolsó lekvármolekulát is kietted, elfogyott, kész, nincs többé. Hacsak hamarabb, még menet közben rád nem romlik.

Pepitában ugyanez: lehúztad a töltőről a telefonodat, combos 100 %-ot mutat a kijelző. Levetted a fényerőt, semmi szükségtelen scrollozás, se TikTok, se Spotify, semmi, ami nem életbevágó. Szerinted az idők végezetéig teletöltött állapotban marad a készülék?

Lekvár és telefon közös pontja: ha spórolsz vele, megrontod az élményt, amit kínálna, de csak odázod az elkerülhetetlent. Ergo: nem vezet sehová. Ha két példázatban igaz, vajon az élet összes többi területén tőhamis lenne a kijelentés, nulla értékkel? Nem azért, mert én írtam; azért, mert így van. Ez a vanás a tény, amin vitatkozni valóban nem érdemes; szót szaporíthat, előre nem visz.

Ideje nagy levegőt venni, neked is, nekem is. És perspektívát váltani. Növekedés, kiterjedés, vagy szépséges ősmagyar szavunkkal: expanzió. Ez kell, erre visz az út, ez a megoldás. Az üzemanyag pedig, ami előre lendít, a kurázsi.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, mert tudod, mivel vitorlázz át a jelen és a (közel)jövő hullámain, háborgó tengerén. Jó hírrel is szolgálhatok, mégpedig kozmikus eredetűvel, ami téged támogat. A Nap és az Uránusz bolygó áll 90 fokra egymástól; népszerűbb elnevezéssel quadrat fényszöget alkotnak. Kiterjesztően értelmezve február másodika és ötödike között egzakt a kapcsolódás. Miről szól?

Álmok és merészség. Ők a főszereplők, velük jutsz messzire.

Első igazság: merj álmodni, az ingyen van, mondjon bárki bármit. Ha már te magad bekorlátozod, miről álmodozz, elbuktál. Már semmi szükség orwelli eszközökre; önként veted alá magad a tudatzsugor koromfekete mágiájának.

Második igazság: az álom „mérete” sem fizetős, azaz ugyanannyi erődbe, energiádba, képzeletedbe kerül nagyot, óriásit álmodni, mint icipici törpezsugort.

A Nap-Uránusz fényszög elsősorban a nyitott szívű, a változ(tat)ásra kész, gerinces embereknek kínál remek alkalmat. A Nap Vízöntő, akár aktuális asztrológiai jelét, akár csillagképi környezetét vizsgáljuk. Erről korábban többször írtam, most nem nyújtanám vele a türelmedet. Az Uránusz nemrég fordult direkt irányba hosszú, több hónapon át tartó látszólagos hátrálás után. Ennek mágiáját részletesen, pontról pontra taglaltam a január 20-án este kiröppent hírlevélben; javaslom újraolvasni. Különösen arra a részre gondolok, amit a Cet fejéről, az ott található érzékszervekről és a Menkar csillagról írtam. Most jön igazán jól.

Száz szónak is egy a vége: bátraké a szerencse. A bátorság pedig belső döntés kérdése. A te elhatározásodé. Ami független az égiektől, ők „csak” hátszelet biztosítanak. De a legerősebb hátszél is azt tudja igazán támogatni, aki már irányba állt és halad. Mindent bele!

kép: pixabay.com

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha létezik mondat, amit legalább ezerszer hallottál, akkor ez az. Van sok társa, akár csinos gyűjteménybe is tömörülhetnének, de ehhez valahogy odaragadt a jószándék árnyéka. Ma kiderül, mi igaz ebből. A következő pár perc célja a régi igazság égi igazsággá emelése.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Hét szó. Már a darabszám is sejteti, hogy itt bizony – erősen rejtett – mágiával nézünk farkasszemet. Ugyanazok a szavak, azonos sorrendben leírva-kimondva jelölnek két, gyökeresen eltérő minőséget. Itt csípjük nyakon a sokat szajkózott mondatban megbúvó varázsmagot.

Az előttünk álló bő három hét kínál lehetőséget a tisztázásra: terád adott szituációban melyik típusa igaz. A következő lépésben megismerkedünk a két, egymástól homlokegyenest eltérő változattal. Íme:

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Lustaságot, feladást, akaratgyengeséget is csomagolhatsz a hétszavas mondatba. Például:

Nem mosolygott vissza rád, tehát az égvilágon semmi esélyed nála.

Egy negyedórás kocogással nem adtad le tíz-húsz év szorgalmasan felhalmozott hájtömegét.

Közel kétórás, feliratozott filmet néztél csipsszel és popcornnal, mégse váltál az adott idegen nyelv szinkrontolmács-szintű szakértőjévé.

Tehát nem megy, azaz felesleges erőltetni. A példákat jellemzően ezzel a téves, fals konklúzióval zárod. Mármint nem te, nyilván téged nem érint, de hallhattál valakiről, akinek a távolabbi családrészeibe házasodtak be érintettek. Nem megy, na, minek is erőltetni. Ősi magyar szavunkkal élve: kimondod a verdiktet: ott kell hagyni a francba az egészet.

Következmények: csüggedés, ernyedt testi és mentális tartás; a jellem erodálódása a felelősségből való kisompolygás miatt. Ez így nem hangzik túl jól, nézzük gyorsan a kettes számú verziót:

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A második változat akkor igaz rád, ha érvényesültek a következők:

Elmentél a falig, a legutolsó pontig.

Mindent beleadtál, a lelkiismereted tiszta, nyugodt szívvel szemléled a tükörképedet.

Kikristályosodott, megtapasztaltad, nem ez az út visz előre.

Nem vallottál kudarcot és zsákutcának sem tekinted a gyémántértékű megélések miatt. Ami benne volt, benne lehetett volna, azt mind végigjártad. Se frusztráció, se hiányérzet nem bökdös belülről, immár túljutottál rajtuk. Képes vagy mély, teljes tüdődet átjáró, felszabadító levegőt venni.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Már látod, már látnod kell az óriási különbséget. Elérkezett az ideje, hogy feltekintsünk a végtelen csillagos égre. A legjobb megoldóképlet ugyanis szokásosan ott fénylik.

Vízöntő. Róla beszélünk ma, de nem az asztrológiai jelről, amiről úton-útfélen hallasz. Hanem a névadó csillagképről. Arról, aki valós, látható, fényes csillagokból rajzolódik ki tiszta éjjeleken, ellentétben a róla elnevezett, harminc fokos zodiákus jeggyel. A fényábrában markánsan jelenik meg a kettősség: múltat tisztító és jövőbe ömlő vízről szokás beszélni. Ne feledkezzünk meg azonban a két korsót zúdító alakról sem középütt.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Itt érik fénymaggá az ezerszer citált mondás. A Vízöntő múltba ömlő vize világítja meg a hét szó valódi jelentését. Ez a kozmikus folyadék ugyanis a Bak csillagzata fölé érkezik, oda loccsan. Egész nyugodtan jelentheted ki, hogy nem megy, tehát nem kell erőltetni, ám eddigre megélt és értékes tapasztalatok állnak mögötted, leszűrt tanulságok kristályüvegcsébe gyűjtött esszenciája lapul a tarsolyodban, hogy valóban alátámassza a tételt.

Maga az út is megváltó felismeréseket hozott, ezért letörtség nem társul hozzá. A Bak fölé csobbanó víz a felülről való megértés szimbolikáját vázolja fel a maga végtelenül elegáns módján. Azért nem erőlteted, mert már nincs vele dolgod. A kifejtett erőfeszítésekkel igen, ám azok elvehetetlenül a tieid.

A rálátásból megértés fakad. Nem csak a Bak fölé érkező víz tisztítja meg a spirituális optikát. Központi csillagunk, a Nap érkezik meg a Vízöntő múltat tisztító vizéhez. Január utolsó napjától bő három hétig, február 22-ig jár itt. A Nap cselekvő éned égi megjelenítője, egyúttal a rálátás is hozzá kapcsolódik. Ha képlet-szerűen szeretném felrajzolni a Vízöntő múltpucoló habjában fürdőző Nap energetikáját, valahogy így nézne ki:

rálátás -> megértés -> tettek.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Láss rá, ismerd fel, rakd helyre. Felszabadulást hoz, nem is tehet mást. Mint amikor vírusirtó és tárhely-karbantartó appot futtatsz a telefonodon, úgy optimalizálhatod jelen élethelyzetedet. Arról nem is beszélve, hogy ez a munka nem is nagyon közvetve szolgálja jövődet, emeli annak fényét.

Eredmény: növekvő személyes szabadság. Itt már nem a külső korlátok lényegesek. Megszabadulhatsz a magad által eléd kihúzott szögesdrót akadálytól, a piros-fehér tiltó (belső) sorompóktól.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Innen indultunk ki, végül ide kanyarodtunk vissza. Ezen az úton juthatsz el a felismerésig, hogy „mit” igen, ebből pedig a „hogyan”-ok is megérkezhetnek.

kép: pixabay.com

Két úton a szabadsághoz

Két úton a szabadsághoz

A megélt, valós szabadságnál kevés édesebb és vonzóbb minőség létezik. Még koszorús költőóriásunk, maga Petőfi Sándor is „Szabadság, szerelem!/E kettő kell nekem.” sorokkal indítja egyik legismertebb költeményét. Ahogy a hűs áprilisi reggelen Mari néni kiszórja az áztatott búzát a tér közepére – értelemszerűen közvetlenül a bronz lovasszobor talapzatánál -, az odaröppenő galambsereglethez hasonlóan özönlik mindenhonnan a szabadság, a függetlenség és ezek végtelen számú szinonimája. Rendjén való, ahogyan egy kis tisztázás is, ha már a valódi szabadságot célozzuk meg. Mert van, amit nem szoktak megemlíteni vele kapcsolatosan.

Derűs és kiegyensúlyozott minőség. Alapvetés; enélkül tényleges szabadságról nem beszélhetünk. Dupla kozmikus késztetés apropója íratja velem e bekezdéseket, mielőtt azonban a csillagos égre néznénk, határozzuk meg együtt, milyen a vegytiszta szabadság!

Miért kéne a személyes (túl)dráma árát megfizetned azért, ami alanyi jogon jár, ami a tiéd? Ez a fő kérdés. A szabadságtörekvéseket gyakran tálalják úgy, ahogyan Petőfi a Tiszában ír: „mint őrült, ki letépte láncát…” Biztos, hogy ez az egyetlen elérhető és üdvözítő út? Vajon harmonizál a szabadsághoz társuló kedélyességgel, ha összepréselt szájjal, csikorgó fogzománccal rugdosódsz? Tedd fel a kérdést!

A szabaddá válás két útjáról beszélünk ma. Az első közismert; amikor megnyitod a csillogóan krómos vízcsapot, az első habos vízsugárral együtt már ömlik is. Így szól: megszabadulhatsz/szabadulj meg attól a minőségtől, ami korlátoz! Íme, a példák:

Otthagyod a munkahelyed.

Kilépsz egy kapcsolatból.

Sötét, szűk szobából tágasabb, világos albiba költözöl.

Ez a bevett verzió, ezért nincs túl sok magyarázni való rajta. Hogyan érheted el? Tettek útján elindított változtatással. Könnyű átlátni, végiggondolni.

A második verzió ezzel szemben nem annyira fészkelte be magát a köztudatba. Kevésbé látványos – talán ez az oka. Miről szól? Átalakítod érzelmi és tudati viszonyulásodat a korlátozó minőséggel összefüggésben. Nézzünk erre is egy szemléltető esetet:

Formás, izmos testet, életerős önbecsülést, támogató vitálkapacitást akarsz és vágysz. Ennek érdekében döntést hozol és elkezdesz követni, végrehajtani egy kitűnő, precíz, személyre szabott edzéstervet. Csinálod, mégpedig lelkiismeretesen. A telő napok, a múló hetek azonban lassanként elhalványítják a kezdet ragyogó motivációját. Mi történik?

Penzummá, penitenciává, korlátozó béklyóvá válik, mert meg kell tenned azokat a gyakorlatokat, amik eredményeképpen eléred megálmodott kondidat és alakodat. Itt lép képbe a szabaddá válás kettes számú verziója.

Egyszerre raksz rendet az elmédben és a szívedben. Utána ismét ugyanazt az edzéstervet végzed, de már kínlódó nyögés nélkül. Ami mégis kiszakad belőled, az a puszta fizikai megerőltetéshez társuló elégedett sóhaj – ezt is megcsináltad. Lásd meg: nem a gyakorlatok könnyültek fel egyik napról a másikra. Te változtattál belül.

Van, amikor egyik, s megesik, hogy a másik módozat a járható út. Nincs kizárólagos aranyszabály; alkalmazd a helyzetednek megfelelően. Csak tudj róla. Ahogyan arról is, hogy a következő napokban mindkettőhöz égi segítséget kapsz, mégpedig szimultán. Íme:

Vénusz-Uránusz quintil és Merkúr-Uránusz trigon fényszögek emelik a bőven mért hétvége fényét. A közös origópont maga az Uránusz, a szabadság, a tisztázás és – nem utolsó sorban – a zsenialitás planétája. Mindahhoz, amiről eddig olvastál, egyéni, kivételes és különleges inspirációkat is kaphatsz. Olyan bevillanást, amire addig nem számítottál, mert sem a térben, sem életed papírformájában nem mutatkozott. Eddig.

Nem sorsfordító napok és nem, nem szükséges katartikus, égig sikoltó eksztázissal írni róluk. Kedves, kellemes, pezsdítő, mocorogtató energiák. Nem nélkülözik a kellemet és a belső jóérzést. Felvetések, késztetések, a következő összegzéssel:

Szabadnak lenni jó.

Szabadnak lenni (spirituális) alapjog.

Szabadnak lenni való/méltó/elérhető.

Te döntesz.

kép: pixabay.com

Csillagtallózó Sopronban

Csillagtallózó Sopronban

Mivel lehetne még jobban feldobni egy február eleji péntek estét, mint némi Csillagtallózással?

 

Összeállítottam egy előadást, kifejezetten erre a napra és Sopronra hangolva.

 

Igen, beszélünk a hűségről, de nem ám köznapi értelemben. Mit jelent az ég tükrében, kozmikus mércével a valódi hűség?

 

Milyen égi folyamatokra érdemes számítanunk, építenünk és alapoznunk a következő hónapokban?

 

Mi az a titok, amit szinte senki nem mond el, legyen bármilyen (be)avatott csillagfürkész?

 

Az előadást interaktívra tervezem. Azaz: kérdezhetsz nyugodtan és bármikor.

 

A helyszín: Nap-Ház Natura Egészségközpont 9400 Sopron, Kossuth Lajos u. 2.

 

Részvételi díj: 3.000,-Ft/fő, ez akár előre utalással, akár a helyszínen, készpénzben fizethető.

 

Jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz. A helyek a jelentkezés sorrendjében telnek be.

 

Találkoz(z)zunk február 3-án, pénteken 18 órakor!

 

János

 

kép: pixabay.com

Fényre néző szem

Fényre néző szem

A szabadságra törekvés és tisztázás idejét éljük. Ez a kijelentés szinte banális, annyi helyen futhatsz bele a Vízöntő minőségéről szóló értekezésekbe. Igen, központi csillagunk, a Nap éppen a Vízöntő asztrológiai jelében lépdel. Továbbmegyek: nemrég egy remekbe szabott Vízöntő újhold is megörvendeztetett bennünket. Stílszerűen: tiszta sor. De hogyan tovább?

A megoldás: helyes irányzék, éles látás, valódi távlatok. Ennyire egyszerű. Az égi apropót pedig a Nap és az Oculus csillag együttállása szolgáltatja. A Bak csillagzatának szeme kapta az Oculus nevet; személy szerint nagyon kedvelem őt. A zodiákus kör energetikája fölött ragyog a csillagképek fényes birodalma. Itt már magasabb szintű üzenetekkel találkozunk, ahogyan ezt pillanatokon belül látni fogod.

Valódi, hamisítatlan, eredeti csillagfény ragyog és mutat utat. Ennél a végtelenül egyszerű oknál fogva kínál cizellált praktikákat a fényábrák világa. A Bak szeme nem csak néz, de lát is. Látja a tökéletes megoldást. Nem a „legtökéletesebb”-et meg a „legoptimálisabb”-at, mert ez két, önmagában nem fokozható melléknév. Tökéletes és optimális, egyben ideális utat mutat.

Utat, amit járva bizton célodhoz érsz. Mert ez az út fénnyel rajzolt, ragyogással kövezett. Az Oculus a Tejútra, az Istenek útjára szegeződő tekintetet és látó szemet szimbolizál. Rajta keresztül és általa az elérhető legjobb megoldásokat fogadhatod be. Figyelj, most következik a csavar!

Nem biztos, hogy mindent látnod kell, legalábbis a két, koponyaüregedben ülő szemeddel. A keddtől csütörtökig egzakt Nap-Oculus találkozó egyúttal belső látásodat is csiszolja. Hozzásegít érzékelni azt, amit nem látsz – a szemeddel. Észre fogod venni, még ha a fizikai síkon koromfekete sötétség vesz is éppen körül. Ezért (is) remekbe szabott ez az égi kézfogó.

Utat mutató tekintet, a megváltás irányát látó szem. A mindennapok tisztázó törekvései, tettei így forrnak spirituális életelixírré. A legjobb utat látod belső érzékeléseddel. Ne várj rozsdás vaskaróra csavarozott farostlemez útjelzőre, mert senki nem állít ilyet, hogy piros festékszóróval rajzoljon neked nyilat. Amúgy pedig semmi szükséged rá. Benned él a szem, működik a magasra irányuló tekinteted.

Extra megértési és bölcsülési lehetőséget pedig a Kos jelében járó Jupitertől kap a Nap-Oculus együttállás egy sextil fényszög segítségével. Amire rálátsz, meg is érted. Ha szavakkal éppen nem is tudod kifejezni, miért azt az utat választod, amin elindulsz, te magad tökéletesen érted. Ennyi pedig éppen elég. Nem tartozol senkinek, különösen nem elszámolással.

kép: pixabay.com

Pin It on Pinterest