Kos, Mars, erő

Kos, Mars, erő

Erő, tűz, lelkesedés. Olyan minőségek, melyekre nem szokás nemet mondani. Különösen manapság nem. Minél jobban terjed a bizonytalanság, annál nagyobb igény mutatkozik az intenzív, változtató energiára. Ennél hosszabb felkonferálás szükségtelen egy Kos Marshoz.

Ismerkedjünk meg a vörös bolygóval, de egy kicsit más szemszögből, mint ahogyan az asztrocsapokból szokott folyni. Valamivel kevesebb, mint két év alatt kerüli meg központi csillagunkat, a Napot. Az előző körét 2020. június 28-án kezdte meg; akkor lépett a Kos asztrológiai jelébe. Most pedig – jó sportolóhoz illő módon -, teljesítve a tizenkét szakaszból álló körét, újabba kezd. Egészen pontosan 2022. május 25-án, szerdán, éppen csak a nap kezdetét követően; még bontatlan sötétségben.

Szimbolikus jelentőséggel bír ez a mozzanat: látszólag és kívül ölelhet csak körül a sötétség. A szemed valóban nem lát mást, mint – újholdhoz közeledve – egy kevéssé fényes éjjelt. Mégis: a tűz megszületett. Belül, igen. A Mars ugyanis magas szinten – gyémántos csiszolással – itt fejti ki felettébb áldásos hatását. Segít – nemes módon – legyőzni a benned élő félelmeket, kishitűségeket. Időszerű, nem?

Háborúk mindig is voltak, vannak – és sajnos lesznek is, legalábbis most úgy tűnik. A nagyonnemmindegy a „hol” kérdése. Afganisztánban dúlt? Együtt éreztél, persze. De vélhetően se te, se én nem tudtuk volna tűpontosan megjelölni egy vaktérképen. A közeli háború nem ismeretlen, de déli szomszédjaink fegyveres civódása óta is felnőtt egy generáció. Ha feledésbe nem is merült, eltávolodott – vagy mi tőle. Egészen eddig.

Az aktualitások gombokat nyomnak. A fiatalokon is. Aki huszonegypár évesnél idősebb, emlékezhet a délszláv történésekre a kilencvenes évekből. Aki ezután látta meg a napvilágot, ő is tudja mindezt, hiszen ott munkálkodik a közös, kollektív tudatban; mai szóhasználattal: a morfogenetikus mezőben. Ez egy nagy, kerek, piros gomb. Amire most az élet teli tenyérrel feküdt rá.

Képzavarral élve: megpuhított talajra hullott a háborús gombnyomás. Itt nyer értelmet a Mars előző körének kezdete: 2020. június 28. Pörgesd vissza magadban, a saját életedben, mi is történt akkor. Már hónapok óta érezhető volt a világ megszokott tengelyéből való kizökkenése. Ez a kör zárul most, egyben egy új veszi kezdetét. Ahol lehetőséged van más, azaz: jobb, magasabb minőségű döntéseket hozni.

A vörös bolygó a cselekvés, a ráhatás, a változtatás jelölője. Az alkímia planétája. Ki mondta, hogy továbbra is a mélyülő félelem – mások szabta és mélyítette – keréknyomában evickélhetsz előre – meghatározott irányban és tempóban? Ébredj! Ennek érkezett el az ideje, avagy virrad fel a napja a Kos asztrológiai jelébe érkező Marssal. Aki hazatért. Haza, hiszen a zodiákus körén (a Skorpió cikkelye mellett) itt uralkodik.

Van időd. Bár tempós haladásra ösztönöz, kapkodásra, fejetlenségre soha nem kényszerít egy Kos Mars. Július 5-én lép tovább a Bika jelébe, addig rendelkezésedre áll szűk másfél hónap. Bőven van időd.

Csak kezdj bele, cselekedj, változtass. Nem csak időd: erőd is van. Ha még úgy érzed, nincs, akkor lesz. Az égre van írva.

kép: pixabay.com

Kos Mars: a belső alkímia tüze, amivel bármit (is) megváltoztathatsz

Rátalálós Hétrenéző

Rátalálós Hétrenéző

– Á, maga az? Milyen hamar újra találkoztunk.

– Üdvözlöm. Micsoda meglepetés. Legalábbis nekem, mert ahogy elnézem, nem tűnik túlságosan meglepettnek.

– Elárult az arcom? Igen, tudtam, hogy jönni fog.

– Honnan? Hiszen múlt héten a parkban futottunk össze, ez meg egy óriási pályaudvar.

– Na és? Ha dolgunk van egymással, akkor egy teltházas stadionkoncert kellős közepén is összetalálkozunk.

– Dolgunk van egymással? Ezt meg hogy értsem?

– Éppen ahogy mondom. Mit gondol, miért akadtunk össze ezen a szép vasárnapon ismét?

– Véletlenül éppen erre sétáltam. Ahogy- felteszem – ön is.

– És ha éppen el akarnék utazni?

– Cuccok nélkül? Nem hinném.

– Akkor olyannak néz engem, aki csak úgy, minden célszerűség nélkül trainspottingol?

– Nem, azt azért nem. Árulja el, mi járatban? Csak nem azt akarja, amit előző vasárnap?

– Dehogynem, a szöget pont a kellős közepén találta fejen, már rá is számolhatnak.

– De hát itt minden van, ami nem jó az elmerengéshez meg a hátranézéshez.

– Hétrenézés. Egy betű is sokat számít. Amúgy pedig: kell ennél jobb hely?

– De hát az a nyugalom, amiről a múltkor papolt, bocsánat: beszélt? Itt járnak-kelnek, ordítanak, percenkét kétszer harsog a hangosbemondó – minden van, csak meghittség és béke szigete nincs.

– Biztos benne?

– Könyörgöm, nézzen már körül! Látom, hogy nyitva a szeme, csak azt kell lássa, amit én is.

– Igen, a látvány számomra is ugyanaz. A különbség ellenben óriási.

– Hogy lehet bármi eltérés, ha egyazon pályaudvart, ugyanazokat a vonatokat, embereket, hamburgeres bódét bámuljuk?

– Barátom, én itt ezernyi kuckózós helyet látok. Bárhol és akárhol.

– Megint viccel? Ugrat, mert lassabban forognak a kerekeim?

– Szó sincs róla. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy igen, látom, hallom, érzékelem és teljes tudatában vagyok: ez ténylegesen egy nyüzsgő vasúti csomópont.

– Eddig egyetértünk. És?

– És ebben a hangyaboly-szerű gócpontban bárhol találok egy apró felületet, ahová le tudok ülni és képes vagyok elmélyülni.

– És a zsivaj?

– Az kívül marad. Mert szabad vagyok.

– Mi az, hogy szabad? A füle is az, hogy nem zökkenti ki, ha fél méterre magától búcsúzkodnak, veszekednek, vallanak szerelmet?

– Belső csend. Azért vagyok szabad, mert a külső zajoknak nem engedem meg a kizökkentést. Ez a valódi függetlenség. Jó megélni csendes, napos-árnyas parkban, de kell tudni egy ennyire pezsgő vonatfészekben is.

– Á, kezdem érteni.

– Csodás. Ha innen nézi, ez a világ egyik legbékésebb szigete.

– Azért a nyári szabimat nem itt tölteném.

– Ahogy gondolja. Sokat tanulna egy-két hét alatt is.

– Még csak az kéne. Mondja csak, miért éppen pályaudvart választott? Annyi helyen van tömeg és nyüzsi, miért ide vezették a lábai?

– Mert itt koncentrálódik a szabadság és a lehetőségek végtelenje. Pár percenként indul egy-egy szerelvény az ország számos pontjára, sőt: még a határokon is túlra.

– Ezért pályaudvar…

– Igen, tisztában vagyok ezzel is. Ellenben valódi, belső énjáték játszani a pályaudvar adta lehetőséggel.

– Ööö… Ezt hogy is értsem, hogy ne félreértsem?

– Egyszerűen. A lehető legközönségesebb módon. Gondolatban bármelyikre felszállhatok, és azonnal útnak indulok. Vagy öt perccel később egy másik szegletbe. A szeme láttára működik a párhuzamos valóságok világa.

– Magas, magas. De kezdem azt hinni, hogy amit mond, abban van valami rendszer, csak még nem értem teljesen.

– Az agya nem érti, az agya. Ha a szíve se értené, közönséges futóbolondnak tartana és már itt se lenne.

– Akkor hát: mindkettőnket ide hozott a lábunk és újra összetalálkoztunk. Történt valami a héten?

– Mi az, hogy. Elmeséljem?

– Ha megteszi, lekötelez. Igyekszem hálás és együttműködő hallgatóság lenni.

– Köszönöm. Emlékszik még, mi a lényeg?

– Igen, rémlik. Egy hét hátra, egy hét előre. Mint a bécsi keringő. Bár abból a városból a nevét viselő szelet jobban bejön…

– Hát, a lényeget legalábbis megfogta. Nem a bécsiszelettel, persze. Ha kíváncsi, elmesélem az elmúlt hét eseményeit, égtükörben nézve.

– Epedő fülekkel hallgatom!

Nap-Plútó trigon. Asztalcsapkodós energia.

– Szóval kihozta az állatot az emberből.

– Dehogyis! Csak méltatlan, nem megoldott helyzetekben csattant a falap.

– Az mindjárt más.

Egy hete említettem a Merkúrt, aki hátrál. Most ért el a Fiastyúkhoz, hogy egy kis termékenységet hintsen szét. Amúgy meg együttállásban is van a Nappal.

– Izgalmasnak hangzik.

– Az is, higgye el. Pontosabban: tapasztalja meg. Ha már Nap: átlépett az Ikrek asztrológiai jelébe.

– Mintha csak egy másik vonatra szállt volna, mi?

– Ügyes, találó. Akár így is tekinthet rá. Azt tudta, hogy a galaxis visszafelé olvasva ennyit tesz: szikszalag?

– Ne már!

– Betűzze csak le, nyugodtan.

– Tényleg.

– No, ez is megért egy mesét. Ahogyan a pillanat ereje és a lufik is.

– Lufik?

– Igen, lufik. Tudja, olyan színes, felfújható gumiizék, amiket imádnak a gyerekek.

– Tudom, mi az a lufi.

– No, a történet róluk is szólt. Szépek és jók, de ne akarjunk illúziókból fújni, mert amikor kidurran, bizton és fájóan zuhanunk pofára.

– Ki tenne olyan marhaságot, hogy illúziólufit pumpál?

– Nézzen csak körbe. Látja azt a rengeteg embert, pályaudvar-szerte?

– Nehéz lenne nem észrevenni őket.

– Nos, akkor rengeteg lufifújót is lát, akik illúzióval töltik meg a léggömbjüket. Legalább a nyolcvan százalékuk, de ennél sokkal több is lehet.

– Elég komoran hangzik.

– Csak pillanatnyi helyzet. Tudja, állapotfelvétel, ahogy a doki mondja.

– Akkor úgy mondom: nem túl rózsás a diagnózis.

– Találó. De van remény a felépülésre.

– Ha jól számolom, megvolt a hét. Mi lesz a jövő héten?

– De jól belejött a protokollba! Emelem kalapom. Sorolom, figyeljen: Kos Mars, Mars-Jupiter együttállás, Ikrek újhold, a dolgok nem megfogható lényege, az indulatkezelés, az ítéletmentesség és egy meglepetés is saját történetet kap.

– Hű, ez megint tömör volt, mint a nagyapám vegyigyümi pálinkája.

– Kösz a hasonlatot. Legalább tiszta volt?

– Dehogy is. Minden potyadékot beletett, amit bármelyik gyümölcsfa alatt talált. Fájt tőle a fejem, mintha az a kerekeket kalapáló ember most idejönne halántékon vágni.

– Akkor mégsem tetszik a párhuzam. Mert ez vegyes ugyan, de tiszta.

– Visszavontam.

– Köszönöm. Nos, ideje indulnunk.

– Kár, olyan hamar elperegnek ezek a percek. Jövő héten hol találkozunk?

– Ki mondta, hogy fogunk?

– Azt hittem, hogy…

– Persze, hogy fogunk. De nem beszélhetjük meg előre.

– Miért?

– Úgy elveszne a varázsa. Ha az a dolgunk, ha az az utunk, hogy egy hét múlva is együtt hétrenézőzzünk, akkor mind az én, mind a maga lábai egyazon helyre vezetnek bennünket, egyazon időben.

– Ez a szerencsés véletlen.

– Ami nincs. Sorsszerűség – talán igen. Most viszont tényleg csak bámulni akarom a vonatokat. Köszönöm, hogy velem tarott.

– Hálás vagyok, hogy ennyi okossággal gazdagított. Viszlát!

– Ég önnel!

 

kép: pixabay.com

Így cseréld le az illúzió-lufikat

Így cseréld le az illúzió-lufikat

A lufi az egyik legvidámabb játék tud lenni. Ha lufiként tekintesz rá és élvezed a játékos formákat, a színkavalkádot. Helyesen levegővel, esetleg héliummal szokás felfújni a léggömböcskéket. Vajon miért tudjuk ezt, amikor a gyerekeknek tüdőzzük tele – és miért (vak)hittel tesszük, ha saját magunknak?

Az illúziók valójában hit-lufik; éppen úgy működnek. Amíg illúziókban hiszel, átvered magad, azaz lufit fújsz. Festett világ. Addig életképes, addig tetszetős, amíg feszíti a levegő. Ezt nevezhetjük semminek is. Azaz: valóban jó olyasmitől elvárnod a biztonságot, amiben a semmi az egyetlen tartóerő?

Máig képes vagyok összerezzenni, ha váratlanul pukkan el egy lufi. Ha tennék bele energiát, nyilván kigyomlálhatnám ezt a gyerekkoromból hozott ijedelmet; szerencsére manapság ritkán fordul elő. Mégis: ma is körültekintően, „lábujjhegyen” fújom gyermekeimnek a lufikat; sose a maximum feszességig. Nem szeretem, ha szétdurran. Pedig tudom, „csak” lufi, játékszer; nem az életem akarom rábízni. Itt lapul a másik fonákság is: tudat alatt tudom, lufi, pukkadhat. Mégsem viselem közömbösen.

Miután jól megbeszéltük, miért lufi a lufi, lássuk, mi is az ordas öngól. Lufiba kiszervezni a biztonságodat. Illúziókra támaszkodni. Egy térbe terelni a sünt és a biztonságnak hitt léggömbödet. A nagy számok törvénye alapján előbb vagy utóbb, de szükségszerűen találkoznak és DURR!

Mégis: mit tehetsz, ha netán magadra ismertél?

Fokozatosan, lépésről lépésre ereszd le a lufit. Ezzel önként előződ meg a robbanást. Ezt (is) szokás proaktív hozzáállásnak nevezni. Vedd észre: a felfújt illúzió-lufid talán éppen a lényeget takarta el előled. Szemed és lelked elől egyaránt.

Mi a következő lépés? Építkezz. Tartósan, szilárd alapokra. Erősödj meg a folyamatban. Tudd, hogy a munka nem értelem nélkül való. Talán nem nyersz toronymagasan népszerűségi versenyt, mert nem ez a metódus a korszerű, de nem is ez a célod. „Csupán” a lufik szilárd anyagra cserélése. Ami belső tartásod kivetülése, nem puszta légvár.

kép: pixabay.com

ők valódi lufik – 

nem is vársz el többet, mint hogy szépek és vidámak legyenek

A Tettek Mezején

A Tettek Mezején

Megérteni jó, megérteni szép, megérteni csodás. De önmagában kevés. Kevés, hiszen a szellem síkján történik és ha nem viszed tovább a folyamatot, úgy megvilágosulva játszod el a sóbálványt. Megértés és cselekvés – ez a tuti recept. Mindig is, most pedig kiváltképpen. Ez rajzolódik ki, jó égtérkép-olvasóként pedig érdemes a legfényesebb utat járni.

A hétvége népszerűségi indexe rendre felülmúlja például a hétfő reggelekét. Okkal, joggal. Ezért is fanyalognak sokan, ha éppen egy napsütötte munkahetet csendes eső követ a hét utolsó két napján. A most következő szombat-vasárnap, május 21. és 22. – kozmikus – különlegessége egy remekbe szabott Nap-Merkúr találkozó. Ami persze elég gyakran megesik, mivel a Merkúr 28 ívfoknál jobban sose távolodik el Napunktól – már ha a Földről szemléljük.

Pezsdülés, felélénkülés, megmozduló energiák – ez általánosságban igaz az összes Nap-Merkúrra. Ahogyan a kapcsolati szálak felforrósodása is. Most azonban két specialitás fűszerezi a kézfogót.

Van, amit ideje végre tényleg megértened. Megértened, hogyan működtesd a termékeny erőidet. Tudom, a „termékenység” és a „teremtés” szavak túltengenek, de ha ez van, nem írhatok éhínséget és szűkösséget. A Merkúr éppen és látszólag hátrál. Rendhagyó mozgása hívja fel a figyelmedet arra, hogy találsz valamit magad mögött. Olyan szellemi pluszt, azaz beavató felismerést, amivel aztán jóval eredményesebben haladhatsz előre.

Itt lép képbe a cselekvés; mondhatjuk úgy is: a Nap a tettek mezejére lép. Ő jeleníti meg ugyanis cselekvő énedet születési képletedben. Nap-Merkúr együtt: megértésből kiinduló cselekvés. Ami több puszta látszat-ténykedésnél.

A csillagos égen a Fiastyúk (Plejádok) csillagcsoportjánál talál egymásra Nap és Merkúr. Gyümölcsöző megvilágosodás, valós eredményeket fialó lépések. Együtt, egyszerre. Ezért lehet ugyan, mégsem érdemes külön halmazba pakolni a szellemi szikrák érkezését és a saját erőből indított tetteket.

Lehet tuningolni? Igen, lehet. Nevetéssel, kapcsolódásokkal. Nyitott, kíváncsi, felfedező attitűddel. A vággyal, hogy alkoss valami igazán jót. Azzal, hogy ezt meg is valósítod. Tudatodban a világosság, kezedben az erő, a falak pedig… Állnak, persze. De nem muszáj lerombolnod őket, meg is kerülheted, átugorhatod, alagutat áshatsz – ezer s egy módon juthatsz túl és előre.

Ideje indulnod.

kép: pixabay.com

ez a kép mindent elmond a mostani Nap-Merkúr együttállásról

Aranyat érő Ikrek

Aranyat érő Ikrek

A szikár tények: szombat hajnaltól veszi kezdetét a tavasz harmadik harmada: a Nap belép az Ikrek jelébe. Felejtsd el a számos vagy számtalan csacskaságot, amit ehhez a cikkelyhez ragasztottak. Nagyjából annyi valóságtartalommal bírnak, mint ahogy a fekete macska péntek tizenharmadikán balszerencsét hoz. Ha elvárod, sőt kiköveteld a sors(od)tól, akkor igen. De akkor mire mondhatsz igent Ikrek Nap idején? Íme, a kulcsszavak: érdeklődés, nyitottság, a felfedezés öröme.

Az Ikrek kettős jel, benne munkálkodik a polaritás. Késztet: ismerd meg a fej és az írás üzenetét, lásd, milyen a fehér és hogyan adja ki a feketével a kontrasztot. Igen és nem, de közte ott a számtalan árnyalat. Az ismeretek szerzése, a szinte mohó, beszippantó erő fémjelzi a következő etapunkat. Tudd: te döntesz, mit engedsz szabadon, továbbgördülni és miben mélyedsz el később, avagy a megismerést tudássá mélyíted. Ezért nem csapongó az Ikrek: ahhoz, hogy döntést hozhass, jó több alternatívát is látnod.

Az Ikrek változó minőség, ő az utolsó tavaszi jel. Bár a (mesterségesen létrehozott) zodiákus kör egyik szeletéről beszélünk, lásd a névadót, az Ikrek (Gemini) csillagképét. Ez a ragyogó fényábra Napkapu; nehéz úgy ránézned, hogy nem látod benne a kaput. Emlékszel, mikor fogtad a másik ovis társad kezét és lépegetve énekeltél: „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!” Igen, igazad van: ez az Aranykapu az Ikrek.

Itt érkezik a Fény, az Ikrek a világosság útjára nyit kaput. Ezt azért fontos tudnod, mert a megismerés vágya mögött a Fényhez való közelebb kerülés ősi motivációja munkálkodik. Ez a nemes késztetés hajt, nem a fals leskelődés, hallgatózás és falra tapasztott pohár. Ezek a kifacsarodás útján torzszületett alacsony szintek, de neked nincs velük dolgod.

A következő időszak kevéssé alkalmas barlangba vonulásra, hiszen előtérbe kerülnek az emberi kapcsolatok. A társaidon keresztül tudsz leginkább önmagadról új információkat szerezni – vagy a „régieket” aktualizálni. Az Ikrek Nap szereti összehozni az embereket, pontosabban találkozásokat, egymásra köszönéseket, ősi magyar szóval: interakciókat csiholni. Ne térj ki előlük, hiszen mindenhol ott lapulhat a beavatás.

Beavatás, mert az Ikrek jele a Merkúr bolygó uralma alatt áll. A Merkúr pedig a beavatást, mint felismerést, leeső tantusz, összeálló mozaikkocka, vagy puzzledarabok formájában szállítja. Egy biztos: unalmasnak semmiképpen nem nevezhető az Ikrek jelébe lépő Nap energetikája.

A végére pedig engedj meg még egy piros pontot vagy szmájlis matricát: az időszakban a játékosság, a vidámság emblematikusan van jelen. Magyarán: lefelé görbülő szájjal éljen a harcsa és a tükörponty, te gyűjtsd a nevetőráncokat.

kép: pixabay.com

valóban, valódi aranyat érő Ikrek Nap érkezik

Pin It on Pinterest