Sok száz kilométerre nézve is egyedülálló élményben volt részem szombaton. Két órára családostól fedélzetére vett a Balabán hajó, hogy kalandozzunk egyet. A legendás ráckevei csónakos piactól egy hatalmas nyolcast leírva utaztuk közbe a környék meseszép szigetvilágát, mégpedig egészen egyedi és különleges módon. Minden túlzás nélkül nevezhető csoda-láncolatnak, hogy heti több alkalommal bárki számára hozzáférhető az élmény. De kezdjük az elején:
Adott egy baráti kör, akik a cél érdekében egyesületet is alakítottak. Bár több lenne az olyan csillogó szemű egykori kisfiú, aki nem felejti el, milyen volt 4-5-6 évesen játszani. Nos, a hajó kétfős személyzete jó példa. Bár gyerkőcnek a legjobb indulattal sem nevezhetnénk őket. Ha italboltot üzemeltetnék, tuti nem kérnék tőlük személyit, betöltötték-e már a tizennyolcat. Minden udvariasságom mellett is a kapitányt és segítőjét (nem áll rá a kezem a ”matróz” kifejezés alkalmazására ebben a kontextusban) bátran nevezhetem szeniornak. Ezzel együtt a szemük csillogása – az ősz hajak ellenére – felidézi az egykori gyermek lelkesedését.
Tömegek álmodnak nagyot, nem kevesen egyenesen óriást is, ám igen ritkán találkozunk olyanokkal, akik mindezt meg is valósítják. Most egy ritka szép példával futhattunk össze a fedélzeten. Maga a történet is kerek és mesés, ahogyan indult és kiteljesedett. Bővebben a honlapjukon olvasható, érdemes pár percet szentleni rá: https://www.balabanhajo.hu/rolunk.html
„A Vaskapu feletti Dunaszakasz egyetlen fából készült közforgalmi utasszállító hajója.” Ezt az egy mondatot szó szerint átvettem, érdemes ízlelgetni. Ráckevén kipróbálhatjuk, milyen bársonyos érzés ilyen csendben, nyugalomban, a természethez szinte karnyújtásnyi közelségben szelni a vizet a XVIII. századi német betelepedők hajóinak modern, mégis korhű másával. A vízi világ ilyen módon való megcsodálása persze csak az egyik az „attrakciók” közül.
Kaphatunk kávét, mégpedig klasszikus Szarvasi főzőből, hideg sört és bort, akár fröccsnek való buborékos vízzel, talpas pohárral, ahogy egynémely útitársunk választott. Az egész folyóháti kirándulás jóval többet ad sétahajókázásnál; szavakkal nehezen leírható bája, kedvessége van, amit az ember akarja, nem akarja, hazavisz a szívében.
Két szint közül választhatunk, ki fent, ki lent érzi otthon magát. Említést érdemel a hihetetlenül hangulatos zeneválasztás: amikor nem a látványosságokról kapunk infókat, a hangszórókból válogatottan stílusos muzsika csendül fel; olykor a hangerővel is játszva a hatás fokozásáért.
Nem túl gyakori, hogy egy ilyen út végén az ember valóban úgy érzi, élményt kapott és akik közreműködtek ebben, nem csak mondták, hanem ezirányú szándékukat komolyan is gondolták. A Balabán legénysége kitett magáért, le a kalappal és köszönjük.
Bárkinek és mindenkinek javaslom, remek program egy kiadós piacozás, amit akár lángossal vagy egyéb finomságokkal is megkoronázhatunk, a végén pedig egy nyugalmasan szép hajózással emelhetünk köbre.
kép: balabanhajo.hu
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
