Hétfőtől a Halak jelében vándorol a Mars, égi háttérként a Vízöntő csillagkép fényességével. A mostani időszakban hangsúly és erő kerül az összegzésre, a folyamatok áttekintésére. Energiákat fektetünk a számvetésbe, azt a nagy levegőt szippantjuk be, ami a következő fejezet megkezdése előtt mindenképpen szükséges.
A lezárásokba fektetett cselekvő energia fontossága túlbecsülhetetlen: ha nem varrjuk el a szálakat, előbb-utóbb arra leszünk figyelmesek, hogy újabb és újabb dolgokba kezdve minduntalan megbotlunk a régiek foszladozó, elvékonyodott, de jelenlévő fonálkáiba. Ha valaminek lejárt az ideje, legyen az kapcsolat, munka, életszakasz, bármi: tegyük meg, nem másért – önmagunkért, hogy méltó módon fejezzük be. A felelősségvállalás a dolgok lezárásában is megtestesül, noha ezt szeretjük gyakran elsunnyogni.
Most megélhető minőségként adja a Halakban járó Mars a tüzet, ami tetteink kohóját szítja, hogy igenis vegyük kézbe, vágjuk el, csomózzuk ki a szálakat, ha ideje eljött már. Jutalomként megjelenik a megtisztulás, felszabadulás élménye: a következő lépésnél már nem húz a zsák súlya ólomként. Megjelenik az időszak energiája az ego-áldozat formájában is: önmagunk visszahúzó erőit legyőzve tudunk a végrehajtó, nem gondolkodásra szánt énrészünk (az úgynevezett ego) fölött győzedelmeskedni, ami nem legyőzést és megsemmisítést jelent. Csupán annyit teszünk, hogy visszakerül eredeti pozíciójába, felsőbb énünk vezérlése alá, az ő utasításainak megvalósítási pozíciójába. Lássuk meg: ha mindenki a helyén van és teszi a dolgát, úgy az egész világ szebben és jobban halad. Miért lenne ez másképp bennünk? Amint kint, úgy bent.
kép: www.pinterest.com
