Fura szál köti össze a fürdőgatyás fickót, aki hideg sört vesz ki a hFura szál köti össze a fürdőgatyás fickót, aki hideg sört vesz ki a hűtőből a rövid nadrág/ing/zakó kombóval, hogy egy megvillanó női idomot is ide keverjünk. A metszéspont az online tér és a kamera varázsa. És amit ígértem, jellemzően igyekszem megtartani; ezúttal pedig cikkel váltom be. Másfél hónapja döntöttetek, addig nyúlnak vissza az előzmények (https://ladonyijanos.hu/ezert-jo-az-online-ahogy-en-latom/). Vagyis évekre, de erről szól a mai mese.
Miért jó az online? – ezt jártam körül június végén; bekezdésről bekezdésre leírva, hogy a mai technikát bölcsen használva áthidalhatjuk a tér korlátait. Az utolsó bekezdésben feltettem a kérdést, amire igenlően válaszoltatok. Az évek során előfordult humoros esetekből gyűjtöttem össze négyet (hármat, de még egy azért ráadásként oda kívánkozott, kerekedjen ki a magyar igazság). És ahogyan szokott lenni, minden a fénnyel indult.
Kínomban röhögtem, de ebből semmi nem szabadott, hogy látszódjon. Bő öt éve, 2020. májusában tartottam az első Csillagwebináriumot; ez amolyan online beszélgetős alkalom volt, tizenöt adást ért meg.
Az égi történésekről meséltem, földi praktikummal ötvözve. Az apropót a covid és az emiatt elrendelt korlátozások adták, hát kamera és mikrofon elé ültem. Eddig minden rendben is volt, csak éppen a lenyugvó Nap útjával nem kalkuláltam.
Pár percig megvilágosodtam, a szó legszorosabb értelmében. Mint egy függőleges kardpenge, úgy vándorolt át az arcomon a teraszablak függönyei közti kicsi résen a fény, elvakítva és némi könnyezésre sarkallva. De nem fordíthatom el a fejem, az is biztos. A linkelt videón 1 óra 4 percnél látható az ominózus szenvedés, amin már akkor vihognom kellett: https://www.youtube.com/watch?v=lK90ugaDIgI. Volna, mert nem illendő. Ilyen – protokollon kívüli – dolgot azért más alkalommal is elkövettem:
Ing és zakó, ahogy kell, ahogy való; vasaltan viselve. Mondhatni, makulátlan eleganciával. Csakhogy az akkori bérlemény a nyári hónapban komolyan átmelegedett (klímaberendezésről inkább csak álmodozhattam). A kompenzációt egy hideg vízzel töltött lavór kínálta, ez még a jól öltözött felsőtestet is hűtötte a beledugott lábaimon át.
Csak aztán nehogy egyszer fel kelljen állnom, mert kiderül, hogy a király meztelen. Hál’Istennek azért se koronás fő, se pucér nem voltam és meg is úsztam a „lebukást,” amíg ezzel a módszerrel éltem. Zárójel: ma már egyrészt jól működő klíma hűsít az Egészségházban, másrészt tudom, hogy ha tetőtől talpig megfelelően öltöztem fel, akkor a kisugárzásom is más, sokkal inkább integritásban van a mondandóval. Azért azt is megértem, ha valaki a hőségben megpukkant egy sört. Kivéve, ha…
Igen, szeretem a hideg, lehetőleg pilseni típusú sört (párás falú üvegpohárban). Akad olyan időszak, hogy hetekig, pár hónapig egy korty sem csúszik le, de ez ritkán (sose) esik nyárra. Együtt érzek mindazokkal, akik így tesznek, de – ahogy mondani szokták – a lóf@sznak is van vége.
Továbbra sincs légkondicionálás, cserébe beltérben is harmincvalahány fokot mutat a hőmérő. Már inkább meg sem nézem, minek sokkoljon. Ismét Csillagwebinárium, az egyik résztvevő férfi és a konyhában ül. Ezek egyike sem számított ritkaságnak, de ő történetesen fürdőnadrágban, lazán a konyhaasztalra könyökölve, amiben szintén nem találtam semmi kifogásolni valót.
Emberünk viszont olyan fél óránként hátra nyúlt és a kép bal oldalán díszelgő hűtőből menetrendszerűen kiemelt egy-egy doboz sört, amit azon nyomban meg is ciccentett és látható élvezettel, arcán a sörivók boldog megelégedésével ivott meg. Mit mondjak, annyit egyik CSW-n sem nyeldekeltem; a pórusaim is szomjaztak. Persze adódott olyan is, ahol az illető úriember – hát, hogy is mondjam csak: ha hoppon nem is maradt, de az esztétikai örömök jutottak neki, nem több.
Adott egy csinos, fiatal hölgy. A kamerája tűéles képet közvetít és a megvilágítás is príma. Hófehér, bordázott, szűk garbót visel, ami a felsőtestének „megfelelő” részén igazán megfeszül, kidomborítva, ami ki szokott domborodni. A zoom-os alkalmak résztvevőit bélyegkép-méretű téglalapokban látom, így őt is, de egy fiatalembert is, aki éber figyelemmel kíséri az alkalmat. Hogy azt, amit én mondok, vagy a leányzó idomait, nem tudnám megmondani, mert az egyik történés vaskos kérdőjelet kanyarított:
A garbós lány hirtelen előrehajolt és megigazított valamit a laptopjának kijelzője mögött. Ennek egyenes következménye volt, hogy az egész képet kitöltötte az, ami miatt a srác szeme kikerekedett, szája „aztakurva!” álmélkodást formálta (ezt világosan le tudtam olvasni), majd önkéntelenül is megnyalta a szája szélét. És még ne akarjon az ember helyben meghalni a visszafojtott nevetéstől. Nehezen, de megálltam.
Nem, tanulság ezúttal nincs. Ezt – ellentétben a cikkel – nem ígértem meg. Csak egy kis szórakozást. Ritkán múlik el online alkalom (főleg csoportos) mulattató apróság nélkül. Fel is merült bennem: lehet, hogy most szerdán is bevonul valami a Viccek Könyvébe?
Végül is miért ne? Egy Kérdezz-felelek alkalom sem kivétel, még ha ezúttal a „Nyárközepi csillagfaggatás” alcímet is adtam neki. Augusztus 13-án 18 órától találkozunk a zoom rendszerében, ezúttal a hírlevél feliratkozókkal. Azaz: zártkörű a rendezvény, de még be lehet jutni.
Ehhez csak egy feliratkozás kell, amit a https://ladonyijanos.hu/ nyitóoldal alján lévő űrlappal fél perc alatt meg tudsz tenni. Kedden este még egyszer kiküldöm a belépési linket, tehát senki nem késett le semmiről.
Én igyekszem érthetően, némi humorral fogalmazni. Az viszont előfordulhat, hogy az aktuális égi történések kivesézése és a beérkezett kérdések megválaszolása közben ez-az mosolyt varázsol az arcokra. Ez már csak ilyen műfaj.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
