Ha csak annyit írnék, hogy a Merkúr megérkezik a Rák elengedő részéhez, az is figyelmet érdemelne, mint különlegesen kedvező kozmikus helyzet. Most viszont jóval több történik az égen: odaér a csillagzat ollójához és lelassul, majd megpihen egy kicsit, hogy aztán irányt váltson. Igen, ez az: a rettegett retrográd Merkúr. Ha végigolvasod a cikket, rájössz: ezt a kását sem érdemes olyan forrón belapátolni. Nagyon nem.
Elengedés.
A szó, amitől tömegek kapnak herótot, ezúttal nem megkerülhető. A hármas tagolású Rák csillagkép elengedő oldalához – és különösen annak ollójához – látogató Merkúr segítő jobbot kínál, hogy letehess bizonyos terheket. Ezúttal azonban lágyan, ellentétben mondjuk a Skorpió ollójával. Mert elengedés és elengedés között is lényeges különbségek tapasztalhatók a csillagos ég leképezése közben:
Ami méltatlan, azt minden áron és minden körülmények között, ha kell, a csukott, három rétegű, hőszigetelt ablakon át vágod ki a jó büdös francba, hogy soha az életben vissza se jöhessen. Esetleg utána is köpsz, ha temperamentumod azt kívánja. Ez a vehemencia a Skorpió ollójához tartozik. Az árnyalatok és a finom különbségtétel miatt írok most róla, ahogy a Nirmódhoz kapcsolódó válfajról is:
Az Orion nyílvesszőt elengedő keze úgyszintén kitűnő lehetőséget kínál. A benned élő visszahúzó erők, rossz szokások reszkethetnek. Cidrizésük megalapozott: önmagad fölötti uralmad visszaszerzésével engeded el őket. Káros, netán önpusztító szokások, szenvedélyek röppennek tova és vissza se térnek, mint ropogó máglyába lőtt nyílvessző.
Ma a harmadik típusról kell megemlékeznünk. A Rák ollója a köldökzsinórt vágja el, azaz megérett valami a megszületésre. Az addig tápláló zsinórt is szükségszerű elvágni (az állatvilágban például foggal elrágni), mert onnantól már a szabadság béklyója lenne. És igen, ami a természetben nem fordulhat elő, azt mi, emberek olykor sajnos elkövetjük. Ilyenkor tapsolhatunk a Merkúrnak, mert sanszot kínál.
Kikívánkozik valami. Végre megérted, vagy, ami még ennél is jobb: ki is mondod.
Aminek lejárt az ideje, megfáradt, attól el tudsz köszönni.
Pontot tehetsz a görcsösség végére.
Emlékezz a mottóra:
„Amikor valamit elengedsz, abban a pillanatban másvalami megszületik, ahogyan minden becsukódó ajtó egyben egy másik kinyílását is jelzi.”
Főhősünk, a Merkúr bolygó az értelem, a szellemiség, a kommunikáció jelölője. Nem mellesleg a beavató erejű felismerések, mint leeső tantuszok járnak a nyomában. Jellemzően sebes léptű, de nem most:
Július 9. és 29. között tartózkodik a Rák ollójánál. Első ízben.
A huzamos időzés oka az a bizonyos hátráló mozgás. Ilyenkor a Földről szemlélve úgy tűnik, egy bolygó lelassul, majd látszólagosan hátrálni kezd. A Merkúr esetében a riogatós asztrológia több-kevesebb sikerrel kondicionálta a retrográd irányhoz a rettegést. De nem, ezúttal sem kell besz@rni. Sőt.
Minden hátráló planéta extra lehetőséget ajánl, némi többletmunkáért cserébe. Olyan reláció, amivel a bölcs ember csak jól járhat. Ehhez persze nem árt egy adag nyitottság.
Kiút, megoldás a terméketlen, izzadságszagú agyalásból. Nem kevesebbre ösztökél az az égi apropó. És igen: van időd, három heted, ami – merkúri mércével – nem kevés.
Gondold át, lásd tisztán és aztán: engedd el. Bölcsen, ahogy korábban megbeszéltük.
Magáról a fordulatról, annak minden részletével együtt külön cikket írok majd a maga idejében.
Rövidesen.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését: