Az égen változó energiák egyike sem azért van, hogy veled – amúgy istenesen – kiba…bráljon. Tényleg. Egyik se. Se a Mars, se a Plútó, se a Szaturnusz. Felsorolhatnám a Naprendszer valamennyi planétáját, egyként igaz rájuk: nem ők szívatnak meg. Amint megérted a működést, kezedben a megoldás, zsigereidben a megkönnyebbülés.
Mert bizony gyakran hallani: „Hát az a kurva Szaturnusz most ült az ascendensemre, hogy rohadjon meg. Amiatt nem jutok egyről a kettőre, csak küszködök, mint hájas mangalica a tükrösre fagyott bányató jegén.”
Vagy esetleg: „Persze, hogy kikapartam a szemét. A rohadt szemét! Mit üzengetnek egymásnak azzal a ribanccal?! Megérdemelte, legalább hetekig látják a pofáján az árkokat! Nem is tehettem mást, most áll együtt tranzitban a Vénusz és a Mars a VII. házamban!”
A vehemens hölgy után evezzünk „békésebb” vizekre, pardon: alkoholba: „Naná, hogy ittam. Bánatos vagyok a csúf idő miatt. Az asztromókus is megmondta: Dezső, a maga lélekházában jár a Neptunusz. Még három évig minden bajra az üveghez fog nyúlni. Ezt mondta, ni. És látod, már mennyire boldogra bódultam magam!”
A három – szigorúan kitalált, a valóságban soha elő nem forduló (ugye?) – példázat közös motívuma a kifelé, azaz felfelé mutogatás. Az illető már picit ért a képletéhez. Az égen vándorló ez-az (bolygók) pedig remek bűnbakok.
Rájuk lőcsölhető a felelősség.
Olyan feszes mutatóujjal lehet bökdösni feléjük, minta szemkinyomásra készülne az illető.
Felmentem magam, hiszen én egy apró, picike porszem vagyok az óóóriási kozmikus csatározások közepette. Felzabált, bedarált, majd kiokádott az égi gépezet.
Csapdahelyzet, amivel bérletet váltasz a tévelygés expresszére. Mert amíg akár a bolygómozgásokat okolod, vesztésre állsz. Hiába vezeted le, még döntetlenre sincs esélyed. Ahhoz, hogy többet hozhass ki (magadból), változtatnod kell. A tények persze adottak:
Olykor, közel 30 évente a Szati valóban átvándorol az ascendenseden. Ha úgy jön ki a lépés, akár hónapokon belül háromszor is, ehhez nem kell más, csupán a retrográd mozgásának pozíciója essen egybe a te személyiség-tengelyeddel. Ám ha így is esik meg: nem veszi le a gyűrűjét, mint nagycsoportos az úszógumit, hogy odasomfordáljon és sunyin elgáncsoljon. A kiutat a tudás és a szemléletmód kínálja:
Ismerd meg adott égi energia teljességét! Ne elégedj meg, sőt: a világ minden kincséért le ne cövekelj a „közismert” alacsony szinteknél. Az ellen ugyanis semmit nem tehetsz, hogy egy égi mozzanat megtörténjen. A te hatásköröd arra szorítkozik, ami a te dolgod: hogyan éled meg, miként viszonyulsz hozzá és mit vagy hajlandó kihozni belőle.
Ha maradunk a Szaturnusznál, akkor a klasszikus „blokk, gát, akadály” hármasának viszlátot integethetsz. Ha mégis ilyesmit érzel, fordíts a dolgokon és vedd elő az összeszedettséget, az állhatatosságot, a kitartást, a következetes értékfókuszúságot. Hoppá. Ez mind-mind szaturnuszi minőség, csak már nem a varangy valaga alól túrjuk ki.
Jó, ha nézed a tranzitjaidat, azaz megfelelteted, egy-egy égi mozzanat hol mutatkozik személyes képletedben. Méltatlan viszont kifogások gyártására használni.
Emlékezz: amikor a csillagok világát nézed, akkor is a „hogyan igen” a célérték. A „miért nem”-et kinőtted, mint ahogy aprócska korodban szobatisztává is váltál. Ahogy akkor is, most is egy a lényeg: nem kell besz@rni.
Az ég nem az ellenséged, sőt: legjobb barátod tud lenni. De ehhez te is kellesz. Józan paraszti eszed és képességed, hogy függetlenítsd magad az éterben sistergő sok-sok hülyeségtől.
Képes vagy rá, meg tudod, meg fogod csinálni.
És akkor még jobb lesz, meglásd.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
